Az interjúalany 1947-ben született Mogyoródon. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Szülei osztályidegen értelmiségiek voltak, így elveszítették munkájukat. Végül 1953-ban apja gyárban, anyja iskolában helyezkedhetett el, ekkor kissé javultak az életkörülmények. (03:40) Apja jogász volt, a KALOT egyik alapítója, 1945 után az FKgP majd a Barankovics vezette Demokrata Néppárt képviselője lett. (05:26) Az 1956-os eseményeket Mogyoródon élte át. Apja megmentette a helyi rendőr családját, ezért később nem vitték el. (06:44) Beszél diákélményeiről, hogyan tudott osztályidegen gyerekként tanulni. A Kádár-korszakban már nem kezelték hátrányosan, ezért bejuthatott főiskolára orosz-testnevelés szakra. (11:00) Kézilabdát és atlétikát oktatott. Beszél tanári pályafutásáról. (14:10) Beszél a '60-as, '70-es évek iskolai sportéletéről. (15:32) Az interjúalany NB2-es kézilabdás volt és indult atlétikaversenyeken is. Visszatér a diáksport részletes elemzésére. (21:38) Az interjúalany kint volt az 1980-as Moszkvai Olimpián nézőként. A sportélmények mellett barátaival sokat üzleteltek az oroszokkal. (27:50) Tudta, hogy a nyugatiak az afganisztáni agresszió miatt nem vettek részt a Moszkvai Olimpián. (29:30) Beszél az olimpián 1896-tól máig végbement változásokról. Elmondja a doppingszerek káros hatását. A teljesítménynövelők miatt már nem rajong az olimpiáért, sokkal többre becsüli az amatőr sportot. (36:00) Véleménye szerint ma több igazolt sportoló van, de a fiatalok összességében sokkal kevesebbet mozognak, egészségtelenebb életmódot folytatnak. (37:40)

00:00-01:22 – Általános iskolai évek 01:23-03:43 – Leventeélet, pártba lépés 03:44-24:44 – Értesülés a háborúba lépésről, emlékek a háborúról: besorolás, Németország, hazaút 24:45-34:02 – Magyarország a háború után, mások történetei a háborúról 34:03-43:38 – A Magyar pénz romlása, munka a háború után, TSZ- szervezés erőszakkal 43:39-46:07 – A Kommunizmus megítélése kezdetekben, kommunizmus hatása a parasztokra 46:08-48:45 – Emlékei Rákosi Mátyásról 48:46-49:48 – Az 1956-os forradalom: felkelések, megtorlások 49:49-53:01 – Vélemény Nagy Imréről, a Kádár-rendszer jó oldalai 53:02-53:50 – A rendszerváltoztatás 53:51-55:17 – A vallás a rendszer előtt és a rendszer alatt.

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról a sárospataki kollégiumban, és arról, hogy az államosítás után, mint nem helyit, hazaküldték. Innentől osztályidegen szülei miatt nagyon nehezen tudott tovább tanulni, de végül felvették magyar-történelem szakra Debrecenben (0:15). Szól arról, hogy önkéntes volt a mohácsi árvíz idején, és Budapesten volt október 23-án. Szól a forradalom kibontakozásában (3:14), a Sztálin-szobor ledöntésében (5:20). Szól arról, hogy Debrecenben már október 23-án délelőtt belelőttek a tömegbe, és arról, hogy 24-én érkezett le (9:48). Szól arról, hogy a Hódmezővásárhelyi forradalmárok Debrecen tanácsait kérték, így őt küldték le (13:00). Szól az orosz invázióról, arról, hogy csak vizeskancsót vágtak egyesek a tankhoz. Képtelenség lett volna az alacsony építésű városban ellenállni, ezt néhány pesti felrótta a debrecenieknek (16:00). Szól arról, hogy 4-én Győrbe kellett volna utaznia egy küldöttségben, de ez nem történt meg az invázió miatt. Elutazott a menyasszonyához (18:35). Beszél öccse emigrálásáról, és arról, hogy februárban visszament a tanítás kezdetére Debrecenbe, amin sokan csodálkoztak, de neki nem volt rejtegetni valója. Sőt, harmadik szaknak felvették az angolt. A fegyelmi bizottság beszámolót kért 56-os tevékenységéről, amiért négy félévre kitiltották. A dékán tanácsára csak a 8. napon lebbezett fel, mert el kellett, hogy utasítsák, de addig minden vizsgát letett, amit tudott, így eljutott az abszolútóriumig (20:10). Ezután többféle munkát végzett, például pékként dolgozott. Később azonban Komáromban, éppen a moziba készülve, letartóztatták. Szól a fogdába zárásáról (25:10). Elmeséli a kihallgatását és az abszurd vádakat (29:15). Szól a pufajkások működéséről (31:30), majd tárgyalásáról, ahová senki nem jött el az egyetemről tanúskodni. Egy olyan mondatért akarták elítélni, ami Hajdúböszörményben tényleg elhangzott, de nem tőle. A bíró egy előre elkészített lap alapján hozta meg az ítéletet öt évről (35:40). Szól a börtönről, cellatársairól, akik között diákok, lókupec, állatorvos, atomfizikus is volt, ez utóbbi Hevesi József, későbbi polgármester (38:30). Darvas Iván volt a könyvtáros. Átkerült a fordító részleghez, itt dolgoztak később. A fordításért almát kaptak cserébe (42:20). A fellebbviteli bíróságon három évre csökkentették a büntetést, de 59 áprilisban amnesztiát kapott. Mikor hazament, ugyanazokat az esküvői meghívókat küldték ki, amiket börtönbüntetése előtt akartak kiküldeni, csak áthúzták a dátumot (45:45).