0:00 bemutatkozás, osztályidegen volt, nem tették lehetővé számára a továbbtanulást, villanyszerelő segédmunkásként helyezkedett el 4:17 családi háttér 9:30 a levéltári kutatásokat nem akadályozták, azt szabadon csinálhatta a Kádár-rendszerben 10:21 a háborús időket idézi fel, de szerencséjükre a front hamar áthaladt rajtuk 11:38 háromszor küldték el különböző középiskolákból 16:11 besorozták katonának, de csak munkaszolgálatra, ahol három évet töltött, bányában dolgoztak ezen idő alatt 20:28 Maléter Pál volt a főparancsnoka, nem találkozott vele sokszor, felidézi a vele kapcsolatos emlékeit 24:07 1956-ban még levezényelték őket a bányába október 25.-én, de akkor már nem nagyon dolgozott senki, a tüntetőkre is lövetett volna a parancsnok, de nem teljesítették a parancsát; a pécsi egyetemisták elfoglalták a laktanyát, 29:00 mikor bekövetkezett az invázió, mindenkit hazaküldtek, ő is akkor került haza 34:09 a munkahelyi szabadságokról beszél, a munkahelye révén járt külföldön is 39:12 a hetvenes évek közepéig megfigyelték, de utána ezek a dolgok eltűntek az életéből 39:35 a rendszerváltoztatás után két évvel megszűnt a munkahelye 43:25 a szocialista rendszerben ugyan nem volt munkanélküliség, de az emberi szabadság durva megsértésére alapult

0:30 családi háttér 3:05 az édesapja harcolt az első világháborúban, fogságba is esett 4:30 a II. világháborúban már nem harcolt az édesapja, a zsidókat a lakásukban telepítették, ami gettó lett, és egy zsidó lakásba költöztették őket, a gettóban megpróbálta megkeresni a volt osztálytársait, ők nem élték túl a háborút 6:52 a német megszállás idején német katonák laktak a házukban, később oroszok is 9:03 Gyöngyös első bombázására emlékezik vissza, váratlanul érte őket, de az otthonuk környezetét nem érte találat 10:41 az orosz katonák november 19.-én jöttek be, két orosz katona meg akarta erőszakolni őt és a nővérét, de megmenekülnek, később házkutatást is tartottak, a katonák egy kisebb kórházat is berendeztek a házukban, a helyi doktornő a nővére kisfiát is kezelte 15:58 a front elvonulása utáni látvány félelmetes volt, döglött lovak és rombolás volt mindenhol 19:15 a férfiakat összeszedik munkára az orosz katonák, kisegítő munkára, ebédért cserébe, a háború után nagyon nehéz volt élelemhez jutni 22:58 az iskoláiról beszél, általános iskolába, majd polgári leányiskolába járt, később varrni tanult 25:09 a férje önkéntes katonaként a debreceni repülősökhöz vonult be, egy sebesülés miatt végül irodai honvéd lesz, később amerikai fogságba kerül 30:00 kezdetben 12 évig egy szobakonyhás lakásban éltek, de később, amikor a bányánál dolgoztak, akkor egy jobb lakást kaptak 32:05 varrodai munkát végzett a házasságuk után, eleinte otthon, később a ruhaipari szövetkezetben 33:58 az 56-os eseményekre emlékezik vissza, látott könyvégetést is, de ennél komolyabb harcokat nem említ, a forradalom előtti és utáni idők nem különböztek az életminőség szempontjából 36:29 két fizetésből lehetett csak kijönni, a férje plusz munkákat is vállalt, 1972-ben tudták megvenni az első autójukat, az üdüléseket beutalókkal oldották meg

A Kárpátalján született interjúalany beszél családjáról, oktatásáról a katolikus nővéreknél, a zeneiskolára, arra, hogy az elkobzott zongorákból tudtak igényelni (0:22). Szól arról, hogy édesapját kényszermunkára vitték a szovjetek, így édesanyja óvodát nyitott (7:40). Apja aztán elkerült Budapestre kórházba, majd úgy döntött, új életet kezd egy másik nővel Magyarországon. Mondta, hogy a családjának "otthagyta a vagyont", amit a szovjetek nyomban államosítottak is. Ekkor nyitotta meg édesanyja az óvodát, aminek épületét rövid időn belül visszaigényelték (11:18). Szól a háború végnapjairól, a hidak felrobbantásáról és arról, hogy az egyik légiriadó során a másféléves testvéréért vissza kell rohanni a bunkerből, mert fent felejtették (15:00). Szól az orosz katonákról, az erőszakoskodásról, a tisztek tekintélyéről, és arról, hogy Kárpátalja Kánaánnak tűnt a beszállásolt orosz katonáknak (19:45). Beszél a vallásos nevelésről, és arról, hogyan szakadt ez meg, mikor édesanyját kirúgással fenyegették. Azt is hozzáteszi, hogy vasárnap az iskola mesefilm-vetítéseket is szervezett a vallási élet szétzúzása érdekében (22:20). Beszél az 1950-es évek Kárpátaljájáról, arról, hogy csinos ruhát csak Magyarországból lehetett kapni, arról, hogy felváltva ültettek magyar és ukrán diákokat az iskolában, a felvonulásokról, a mezőgazdasági munkákról, az élelmiszerhiányról és a kilométeres sorokról (24:54). Szól továbbtanulásáról és elhelyezkedéséről a ruhagyárban (29:00), majd arról, hogy nem hitték el, hogy 1956-ban forradalom van Magyarországon (32:00). Szól arról, hogyan látogatott Magyarországra, majd hogyan költözött át véglegesen családegyesítés címén 1973-ban (35:35). Elmeséli, hogy albérletben laktak Várpalotán, mert a férje a városban tudott dolgozni (37:12). Szól arról, hogy milyen külföldi utazásokat tettek már Magyarországról, hogyan tudtak körbenézni Nyugat-Berlinben (38:15), majd arról, hogy kik maradtak Beregszászban a tágabb családjából (40:35). Szól a rendszerváltoztatásról és arról, hogy 1985-1988 között a férjével együtt Mongóliában dolgoztak, ahol nagyon jól megfizették őket (43:00).