0:00 családi háttér, először háztartásbeli volt, de férje leszázalékolása után 44 évesen elment dolgozni, édesapja gazdálkodó volt, édesanyja háztartásbeli 2:02 az iskolai évekről, gyermekkorról mesél, a fiúknak kötelező volt a leventemozgalom, a vallási életről, és a különböző tanórákról is beszél 9:44 az iskolaidőn kívül voltak önképzőkörök, ilyen volt pl. a Keresztény Ifjúsági Egyesület, voltak műsoros bálok, mesél a korabeli udvarlási szokásokról 16:34 a háborús időszak viszontagságairól beszél, a német katonák nem bántottak senkit, az oroszok elvitték az embereket, és elvitték a nőket is, az orosz katonák tetvesek és piszkosak voltak 21:39 csináltak egy „bunkert”, ahol az élelmiszert rejtették 22:47 mesél a bombázásokról, és a katonasorsot elszenvedő rokonokról 25:03 a háború után maradt a nehéz sors, a beadások elvitték a termés nagy részét, a háztáji bevezetése után lett könnyebb a dolguk 27:03 a TSZ-be történő belépésre emlékezik vissza, a belépő gazdálkodóknak nehéz volt lemondaniuk a vagyonukról, a TSZ is szegény volt, az első időkben nagyon nehéz volt a megélhetés 31:00 a szocialista brigád időszakára emlékezik vissza 35:00 a párttagságot sokan nem akarták, de sok munkahelyhez kötelező volt, az úttörők például nem nézték jó szemmel azt, amikor konfirmáltak

0:00 A riportalany elmondja, hogy a jugoszláviai Zomborban született. Édesapja géplakatosként dolgozott a vasútnál, majd bevonult az I. világháborúba. Beszél az édesapa munkájáról és háborús emlékeiről. 4:03 A háború után az apa hazatért, de nem akart esküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra és így csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Elmondja, hogy miként élte meg a család az anyaországtól való elszakadást. 7:18 Szól arról, hogy miként változott az életük a magyar csapatok bevonulása után. 9:55 Hangsúlyosan beszél arról, hogy a család az orosz csapatok bevonulása előtt elmenekült Zomborból. 1944 novemberében értek Pécsre, ahol elhurcolt zsidók lakásaiban helyezték el a menekülteket. A front közeledtével továbbutaztak Körmendre. 14:50 Körmenden több bombázást éltek túl, majd a MÁV alkalmazottakkal nyugatra indultak, de Szlovéniában elakadt a szerelvény. Partizán fogságba estek és gyalog tértek haza. 28:25 Pécsett telepedtek le, de nem maradt semmijük, az édesapát B-listázták, ezért a gyerekeknek szakmát kellett tanulni. Szól arról, hogy egy koncentrációs tábort megjárt zsidó kárpitosnál lett inas. 33:20 Az ’50-es években titkolnia kellett származását. 1954-ben sikerült kiváltania az ipart és Pécs-Vasason nyitott műhelyt, ahol a szénbányászok voltak a legfontosabb megrendelői. Szól arról, hogy az 1960-as évek végén a növekvő adóterhek miatt vállalatnál helyezkedett el. 42:00 Végezetül a nyugdíjba vonulása előtt ellátott munkahelyi funkcióiról szól.

Az interjúalany beszél ifjúkoráról, szakképzéséről, a két világháború közötti mindennapi életről (0:18). Rátér a II. világháborút érintő emlékeire, a katonai szolgálatra, és arra, hogy miért nem került ki a frontra (5:12). Beszél Magyarország német megszállásáról (6:48), majd Budapest ostromáról és az Erzsébet-híd felrobbantásáról (8:30). Szól az orosz katonák viselkedéséről a megszállás során, és arról, hogyan vált hadifogollyá (10:15). Beszél a megérkezésről és a különböző munkákról (12:45), valamint a járványokról és az egészségügyi ellátásról (14:50). Szól a tábor mindennapi életéről és a helyiekkel való kapcsolatról (17:30). Beszél a búcsúzásról és a hazajövetelről (21:45), kitérve a foglyok kategorizálására a szabadon engedésnél (25:00). Visszatér a hadifogság mindennapi életére, egy török férfival való barátságára és a szocialista ünnepek megülésére (26:58).