Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól

Apja vasutas, bátyja katona volt, így az interjúalany lett a családfenntartó. (01:20) Gyermekkora nem volt jó, sokat kellett dolgoznia. Az általános iskolát elvégezte, majd megszerezte a gépkezelői szakmát. (04:06) A Kádár-korszakban viszonylag jól meg tudott élni a fizetéséből az egész család (06:24) Beszél munkáiról, élményeiről. Véleménye szerint a Kádár-korszakban jobban meg lehetett élni, mint a rendszerváltoztatás után. (07:42) Bátyjával nem jó a viszonya, többször összevesztek munkahelyi és családi ügyeken. (09:26) Beszél családjáról. Feleségét kétszer vette el, két gyermekük született. (09:40) Összehasonlítja a Kádár-korszak és a rendszerváltoztatás utáni idők munka- és életkörülményeit. (12:05) Elmondja milyen a kapcsolata a helyi cigányokkal. Egyszer kirabolták és voltak egyéb konfliktusok is, de összességében jól kijönnek. (16:02) Katolikus neveltetést kapott és vallásosnak vallja magát, de templomba nem jár. (16:46) Visszaemlékezik fiatalkorának szórakozási lehetőségeire. (18:26) Szereti a zenét, a táncot, fiatalon sűrűn járt moziba is. (21:46) Reméli, hogy gyermekeinek jobban lesznek a nyugdíjas évei, mint neki.

0:00 családi háttér 4:30 annyira szegények voltak, hogy tbc-s lett, ezért keveset tudott iskolába járni, házasságkötéskor is alá kellett írnia a férjének egy papírt, hogy tud arról, hogy tbc-s 7:20 a férje az első kórházvonattal jött haza, ő is TBC-t kapott, így kezdődött az ismeretségük 10:00 a férje is, és ő is párttag volt 13:24 a rendszerváltoztatás nem változtatott sokat az életükön 15:24 három gyermeke született, és három unokája van

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).

Az interjúalany először kiváló dolgozói kitüntetését mutatja meg (0:00), majd szól a kommunista rendszer kiépüléséről Magyarországon. Édesapját szabotázs miatt börtönbe csukták, a javakat államosították. Édesapja kiszabadulása után folytatta oktatását (1:30). Szól arról, hogy a TSZ megalakulása után alkalmi munkákból élt (4:40). Szól katonai szolgálatáról (8:00), majd Kádár János politikáját és foglalkoztatását értékeli (10:40). Arról is szól, hogyan verték át a biztosítók és hogyan működik a korrupció (13:00). Szól az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (15:00), majd a munka világáról a kései ötvenes, korai hatvanas években (16:00). Szól a rendszerváltoztatásról, Kádár nyugdíjazásáról (19:10), majd a kádári foglalkoztatáspolitikáról (20:40). Végül az építőiparban szerzett tapasztalatairól szól (23:50).

Az interjúalany beszél szülei és nagyszülei sorsáról, elmondja, hogy hogyan érintette őket a II. világháború és a munkaszolgálat. Elmeséli, hogy ő személyesen milyen módon került kapcsolatba a zsidó vallással és hogyan lett belőle rabbi. Szól rabbiként végzett munkájáról, házasságáról és az ortodox zsidó neveléssel kapcsolatos nézeteiről is. 0:22--nagyszülei, szülei, nagyapja munkaszolgálata; 8:58--anyja II. világháború utáni sorsa, neveltetése; 10:42--az interjúalany iskolái, hogyan került kapcsolatba a zsidó vallással; 15:30--hogyan lett az izraeli hadserg önkéntes katonája az öbölháborúban, hogyan tanulta a vallásosságot egy izaeli zsidó családnál, egy izraeli egyetemen folytatott tanulmányai; 19:0--tanulmányai a magyar rabbiképzőben; 21:20--házassága, gyermekei; 29:9--miért nem tért vissza Izraelbe

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:21), szülőfalujáról, a vajdasági Torontáltordáról (1:03), gyerekkoráról (1:57), tanulmányairól (3:18), arról, hogy az egyetemen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc délvidéki eseményeivel kezdett foglalkozni (7:50). Beszámol a katonasággal kapcsolatos (Szarajevóban szolgált) élményeiről (8:37), a jugoszláv szocializmusról (12:27), a délvidéki magyarság helyzetéről Trianontól napjainkig: megemlíti a terület visszacsatolását Magyarországhoz, a délvidéki vérengzést, a jugoszláviai téeszesítést (17:02), beszél édesapja második világháborús részvételéről, kommunisták által történő meghurcolásáról (19:55), a magyarság helyzetének javulásáról (21:38), arról, hogy magyarként a szerbeknek is taníthatott történelmet (26:18). Mesél a „fölülről csinált” délszláv háborúról (26:18), a civil lakosság megpróbáltatásairól (29:35), a fizetések nagymértékű csökkenéséről, az elképesztő inflációról (30:30). Megemlíti, hogy 1994-ben Debrecenbe költözött (32:42), végül kitér a vallásos életére (33:28).

Az interjúalany beszél családja eredetéről, a névváltoztatásról, valamint arról, hogyan telepedtek le Újpesten, ahol édesapja kisiparos volt. Elmeséli, hogy nem nagyon találkozott antiszemitizmussal 1941 előtt, de megvonták tőle a tandíjmentességet a polgári iskolában, mert nem állt fel a himnusz éneklésénél. Szól arról, hogy a nyilasok kényszermunkára vitték egy laktanyába édesapját, majd arról, hogy őket csillagos házba zárták. Először romeltakarítási munkákban segíettek, hogy ne vigyék el őket, de mégis elvitték. Először a téglagyárban dolgoztak, majd Németországba vitték őket. A háború után nehezen kapták vissza lakásukat, mert már laktak benne. Szól arról, hogy milyen munkahelyeken kezdett dolgozni, és arról, hogy ott nem tapasztalt antiszemitizmust, sőt, egy nagyon kedves sváb lánnyal dolgozott együtt. Beszél arról is, hogy járt Izraelben, de nem akart ott letelepedni, de ha fiatalabb korában hallott volna a lehetőségről, lehet, hogy úgy döntött volna. Arról is beszél, hogy bár nem volt sok zsidó barátja, azt elképzelni se tudta volna, hogy keresztényhez menjen hozzá. Végül arról beszél, hogy a rendszerváltoztatás nem hozott különösebb változásokat az életében, és arról, hogy a magyar államtól életjáradékot kap, Németországtól pedig nyugdíjat.

Az interjúalany beszél családja mérsékelt vallásosságáról, illetve arról, hogy ő személy szerint hogyan került szorosabb kapcsolatba a zsidó hittel. Mesél a közvetítő révén létrejött házasságáról, az általa megtartott zsidó szokásokról, és a ortodox vallásgyakorlás nehézségeiről. 0:20--nagyszülők, felmenői, mennyire tartják a vallási szokásokat; 2:40--szülei házassága, lakáskörülményeik, milyen szokásokat tartottak meg; 5:30--nagyszülők lakáskörülményei; 6:10--milyen iskolát végzett, hogyan kezelte a környezete a származását; 8:20--első munkahelye; 9:33--családja vallásossága, hogyan került szorosabb kapcsolatba a zsidó hittel, viszonya a cionizmushoz és Izraelhez; 17:45--közvetítő által létrejött házassága, családja; 23.55--mennyire nehéz manapság vallásos zsidóként élni Magyarországon, a gyermeknevelés nehézségei; 29:1--miért nem költöztek ki Izraelbe; 33:24--mi a véleménye Izrael államról; 34:39--véleménye a Kádár-korszakról, mit hozott nekik a rendszerváltoztatás

Az interjúalany a felmenőiről(dédapjáról, nagyapjáról)az ő mindennapjairól mesél(1:22).Nagyapja nem csak hazájában, hanem a világon mindenhol festett, szobrászkodott - sőt szőnyegeket is tervezett, készített(17:04).Nagypja sokat festett az első világháborús harctereken, a látvány nagyon megvieslte - 1920-ban meg is halt(20:56).Édesapja mérnök lett, nem nagyon örökölte apja művészi hajlamait. Bár sosem politizált, a háború után B-listázták, kirúgták munkahelyéről(23:30).Az interjúalany gödöllői lokálpatriótának vallja magát, hiszen ide járt általános iskolába, gimnáziumba. Ezzel kapcsolatban a helyi oktatási rendszerről is mesél(27:00).A Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát szerzett, utána egy ideig Budapesten is dolgozott, majd egy gödöllői szakmunkásképzőben vállalt tanári állást. Ezzel kapcsolatban tanári élményeiről mesél(28:25).Majd szintén a BME-n mérnök-tanár képesítést szerzett, másodállásban a Műszaki Egyetemen tanított, közben egyetemi jegyzeteket írt(31:06).1990-ben Országgyűlési képviselő lett az MSZP színeiben. Ez a történet a KISZ-től indult, az interjúalany ezt adja elő(31:59).Korábban megismerkedett Demjén Pállal, aki szinte minden rendszer az ellenségének tekintett. Ismerte Péli Tamás cigány származású festőt is. Ezzekkel a személyekkel kapcsolatban meséli el emlékeit(41:10).1994-ben egyéni képviselő lett, ennek lejárta után önkormányzati a választásokon is elindult(43:08).

00:00-00: 50 Születési körülmények. 00: 51 -01: 58 Gyerekkor. 01: 59 -02: 31 Szülei foglalkozása. 02: 32- 03: 24 Iskola. 03: 25- 03: 53 Katonaság. 03: 54- 04: 55 Az 1950-es évek. 04: 56 -08: 20 Az 1956-os forradalom. 08: 21 – 11: 20 Pesti események. 11: 21-12: 48 Dunaújváros. 12: 49-14: 00 Szocialista város. 14: 01 – 14: 56 Sztahanovista-ünnep. 14: 57 -16: 50 KISZ tagság. 16: 51 -18: 56 Szórakozás, koncert. 18: 57- 23: 48 Labdarúgás. 23: 49 -25: 45 Katonaság. 23: 48 - 26: 54 Házasság. 26: 55-27: 30 Templomba járás. 27: 31 -28: 34 Falusi búcsú. 28: 35-29: 39 Kádár-korszak. 29: 40 -30: 20 Rendszerváltoztatás. 30: 21 -30: 55 Nyugdíjas évek. 30: 56- 31: 56 ’90-es évek, párttagság kérdése. 31: 57-33: 14 Szocializmus. 33: 15- 35: 06 A régi rendszer hibái. 35: 07 -36: 09 Unokái. 36:10 : 37:47 Életének legszebb időszaka.

Az interjúalany beszél a tanulmányairól (0:26), második világháborús emlékeiről (1:25), arról, hogy az 1956-os forradalom idején házasodott, majd két évvel később megszületett az első gyermekük (6:52). Elmondja a véleményét Kádár Jánosról (11:54), a rendszerváltoztatás utáni helyzetről (13:46), bölcsődei munkájáról (18:10).

Az interjúalany mesél családjáról, a II. világháború utáni újrakezdésről és arról, hogy egy 1956-ról szóló iskolai fogalmazása hogyan határozta meg sorsának későbbi alakulását. Beszél arról, hogy a rendszerváltoztatás milyen hatást gyakorolt az életére, munkájára. 0:23--szülei, hogyan élte meg a családja a II. világháborút, milyen volt a háború utáni újrakezdés; 4:0--iskolái, milyen problémái adódtak egy 1956-ról írt fogalmazásból, hogyan hatott ez a továbbtanulására; 10:0--hogyan hurcolták meg a testvérét, milyen volt a testvére, aki hippi volt; 12:40--milyen munkákat végzett a rendszerváltozásig; 13:55--hogyan lett belőle a rendszerváltozás után cukrász; 15:55--mi történt a szüleivel; 17:15--kik támogatták az iskolában, hogyan zárultak be előtte a kapuk, amikor tovább akart tanulni; 21:7--saját családja, milyen szakmákat tanult ki

00:00 -01:50 Család 00:51-03:14 Gyerekkor 03:15 - 06:31 Második világháború 06:32- 14:25 Általános iskola 14:26- 15:36 Munkalehetőség 15:37 -23:26 Katonaság 23:27 -29:33 Budapesti élet 29:34- 32:51 Tanulás munka mellett 32:52 – 46:04 Életkörülmények, kultúra 46:05 – 49:55 Kádár-korszak 49:56 – 50:58 Rendszerváltoztatás 50:58 - 51:42 Nyugdíjas évek

Az interjúalany beszél arról, hogyan hívta konspirációs beszélgetésre a piarista gimnáziumból a Gellérthegyre Kovács László káplán. Nemcsak a bázisközösségről, hanem arról is beszéltek, hogyan kell lerázni a belügyi megfigyelőket (0:35). Szól arról, hogy nem csak keresztény közösség voltak, de itt nyilvánosságot kapott például 1956 is. Eldöntötte, hogy Szegedre megy kispapnak (6:00). Felvették Szegedre, de rögtön el is vitték katonának Nagyatádra. Leszerelés után még egy évig Budapesten maradt a közösségben (10:00). A szemináriumban alacsony szintű volt a képzés (13:38), el is bocsátották, csak a kalocsai érsek közbenjárására maradhatott bent (15:08). Diakónus-szentelése helyett ismét el akarták bocsátani, a kispapok szolidaritást vállaltak vele, de ezúttal tényleg elbocsátották (18:55). Társai is el akartak jönni, de lebeszélte őket, mert ezzel csak az állam dolgát könnyítenék meg (22:20). Ezután sokat barangolt az országban, mert ekkor egyre inkább Bulányi-ellenes fordulatot vett a közélet, és sehol nem fogadták szívesen. Bulányi atya egyik barátjához irányította, ahol sokáig élt. Végül a csehszlovákiai földalatti egyházban akarta magát felszenteltetni, de végül úgy döntött, hogy laikusként akarja a közösséget szolgálni (24:20). Sok munkahelye volt, de gyakran kirúgták, vagy megtiltották neki, hogy fénymásolót használjon (35:30). Végül a Bulányi-féle mozgalomról, annak szerepéről, valamint a rendszerváltoztatás utáni karrierjéről szól (40:00).

Az interjúalany elmeséli, hogy a családja hogyan költözött át Lengyelországból Magyarországba és hogy hogyan élték meg a gettóban a II. világháborút, illetve az oroszok bevonulását. Beszél életkörülményeikről, az általuk tartott zsidó szokásokról és testvére 1956-ot követő disszidálásáról is. 0:20--családja, hogyan került át családja Lengyelországból Magyarországra, az általuk a családban használt nyelvek, vallásosságuk, milyen körülmények között éltek, mivel foglalkoztak a szülők; 3:40--testvére disszidálása, édesapja halála, gyermekkora, a helyi zsidó közösség működése; 6:19--milyen emlékei vannak a gettóról és az antiszemitizmusról; 7:17--szülei iskolája, munkája, melyik hitközségnek voltak a tagjai, milyen zsidó szokásokat tartottak; 9:24--a gettóban töltött napok, a szovjetek bevonulása; 12:8--hogyan indult újra az élet az oroszok bevonulása után, miért nem disszidáltak 1956 után ők is; 14:12--hogyan ismerkedett meg a férjével, házassága; 17:24--mit dolgozott a szocializmus időszaka alatt, hogyan élte meg ezt az időszakot, milyenek voltak az élet-, és lakáskörülményeik ekkoriban; 21.20--külföldi rokonok; 22:23--hogy viszonyult Izrael állam létrejöttéhez, miért nem tudtak kivándorolni ide; 24:30--véleménye a rendszerváltoztatásról

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a romániai hiánygazdaságról, valamint a rezsim kommunista jellege ellenére magyar nyelvű iskoláról, de a történelem román nyelven való tanításáról (0:24). Beszél arról, hogy a lakótelepi román gyerekek néha bozgornak, hazátlannak hívták őket, de nem volt magyarellenesség széles körben. A bátyját elvitte a rendőrség kihallgatni egy Szent Anna tónál rendezett magyar felvonuláson való részvétel miatt (6:35). Szól arról, hogy miként vállalt kis részt a romániai ellenzékben, amikor Cs. Gyimesi Éva és Smaranda Enache között közvetített üzeneteket (14:42). Szól arról, hogy a szórakozás is korlátozva volt, valamint arról, hogy a Dallas című sorozat mégis ment a tévében, pedig az a kapitalizmus netovábbja volt(24:50). Beszél tanulmányairól és katonai szolgálatáról, valamint arról, hogyan büntették meg, amikor olvasáson kapták őrségben (29:00). Arról is szól, hogy miként épült fel Ceausescu személyi kultusza és milyen nevetséges kilengései voltak. Egyszer egy skandálási gyakorlatról elment, mert nem bírta volna nevetés nélkül. Szól továbbá a román diktátor személyiségéről (32:10). Beszél a romániai forradalmi események kialakulásáról, a kolozsvári és marosvásárhelyi eseményekről (38:44). Rátér Ceausescu bukására, és arra, miként hallotta, hogy "Tacitul fugit", vagyis "Apuka elszaladt", ami a diktátor végét jelentette (46:30). Végül arról szól, hogyan alakult ki a transzilvanizmus, valamint arról, miért döntött úgy, hogy az Egyesült Államokba költözik, ahol azóta a New Orleans-i egyetem tanára (51:10).

Az interjúalany mesél az 1956-os eseményekről, melyeket a szegedi texilipari technikum tanulójaként élt át. Elmondja, hogy munkája mellett hogyan sikerült megszereznie a jogi diplomát, és hogyan került a helyi tanácsba dolgozni. Szól arról is, hogy tanácsi dolgozóként hogyan segítettek az Erdélyből Magyarországra menekülő magyaroknak. 0:11--születése, szülők, felmenők; 2:49--emlékei az 1956-os szegedi eseményekről; 8:31--továbbtanulása, katonaság; 10:37--házassága, munkája, hogyan tanult tovább; 12:0--párttagsága, politikai meggyőződése; 16:4--milyen volt a marxista egyetem; 19:12--munkája a csongrád megyei tanácsban, hogyan segítették az Erdélyből átmenekülő magyarokat; 28:5--milyen társadalmi munkát végez manapság, milyen hobbiai vannak; 30:50--mennyire szabadon végezhette a munkáját a Kádár-korszak idején, a tanács működése, mennyiben tartja megfelelőnek a mai önkormányzati rendszer működését; 35:17--mi változott a tanács életében a rendszerváltoztatás idején .

Az interjúalany beszél arról, hogyan végezte el középfokú tanulmányait, majd hogyan járt a pécsi orvosi karra azért, hogy ne kelljen katonának mennie, valamint azért, hogy átjelentkezhessen a gyógyszerészetre (0:10). Közben szövödében és traktorosként is dolgozott (6:30), végül pedig matematika-fizika szakra ment, szintén azért, hogy átjelentkezhessen, de ezt nem engedték meg (9:00). Laboránsként kezdett dolgozni egy pécsváradi patikában, közben pedig a szegedi gyógyszerészetre felvételizett. A posta késve hozta ki a levelet, így egy nappal később tudott csak a felvételire elmenni, de Búzási Géza professzor gyorsan összehívott egy felvételi bizottságot külön neki. Így jutott be végül a gyógyszerészet szakra (12:00). Beszél egyetemi éveiről, a tantárgyakról, a szakérettségisekről, az ösztöndíj összegéről (16:40). Szól arról, hogyan zajlott le az államosítás a gyógyszertárakban (21:38), és részletesen leírja a patikák meglepetésszerű megtámadását és lefoglalását (24:15). Arról is részletesen szól, hogyan szervezték át és standardizálták a gyógyszertárak működését (27:00). Szól későbbi munkahelyeiről (31:00), vvalamint arról, hogy miként küldték el szakvezetői továbbképzésre a minisztériumba, hogyan lett gyógyszertárigazgató, és arról, hogy milyen jól meg volt alapozva az akkori felügyeleti rendszer (33:40).

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan került a gyógyszerész pályára az 1960-as években, és hogy milyen átalakítások zajlottak ekkor a gyógyszeriparban. Beszél az 1950-es években lezajlott patikaállamosításokról, illetve szól a rendszerváltoztatást követő patikaprivatizációban betöltött szerepéről is. 0:13--származás, család, iskolái, hogyan utasították el a tanári pályára való jelentkezését, és hogyan sikerült továbbtanulnia, egyetemi tanulámányai; 2:23--a Gyógyszertár Vállalat megalakulásának és a korábbi patikaállamosításoknak a története; 6:4--hogyan alakult át a gyógyszerészet az 1960-as években és milyen munkákat végzett pályakezdőként, majd elismert gyógyszerészként; 8:48--részvétele a patikaprivatizáció kidolgozásában és a magángyógyszertárak megindításában; 13:39--a pécsi gyógyszertár vállalat; 15:10--hogyan élte meg az államosításokat, mi történt az államosított patikák dolgozóival; 18:7--az 1960-as modernizáció hatásai és következményei; 23:30--mennyire elégedett a pályájával

Az interjú három nagy témakör köré szerveződik: 1. fiatalkori generációs lázadás rendszerellenes politikai felhangokkal (alternatív zenekarok és életformák), 2. a nyolcvanas évek második felének ellenzéki tevékenységei (tüntetések – az 1986-os „lánchídi csata”; egyetemi – főiskolai körök: Agria Kör, Jászi Kör; erdélyi és lengyelországi utazások) illetve 3. a rendszerváltoztatás (1988/1989 Egerben). Az interjú első harmada a lázadó gimnazista évekről szól (a csövesek, punkok, autóstoposok világa). Az interjúalany aláhúzza ennek a tinédzserkori lázadásnak a politikai vetületeit, a paradox módon a mainál politikusabb ifjúsági közéletet a cenzúra ellenére. Ma már látszik, hogy egy szűk kör volt csak politikailag aktív, de akkor nekik úgy tűnt: ők a többség, „mi vagyunk a nép”. Beszél az előfelvételis katonaidejéről, a néphadsereg bornírt világáról, elavult fegyverzetéről, a hidegháborús éveket idéző ideológiáról, ostoba jelszavakról. A laktanyában vesz részt az 1985-ös választásokon: szó esik az egypártrendszer választási komédiájáról és elmeséli, milyen underground gesztussal húzták ki a hozzá hasonlóan gondolkodókkal a választólapról Kádár János nevét és írták a helyére Nagy Feróét. Az interjú következő tematikai egysége a 80-as évek második felének története: az 1986. március 15-i tüntetés és a tüntetők elleni rendőri erőszak a Lánchídon, az Erdélybe és Lengyelországba járás mint ellenzéki gesztus és romantikus-groteszk kalandok színtere, az Agria Kör tevékenysége Egerben és a Jászi Kör tevékenysége Debrecenben. Az interjú utolsó harmada a rendszerváltoztatás egri eseményeit beszéli el: tüntetés és ülősztrájk a Munkásőrség feloszlatásáért, a Lenin – szobor becsomagolásának happeningje. 0:15--fiatalkora, az akkori könnyűzenei élet, hogyan látták ő és társai a korabeli politikai életet; 10:52--katonaévei, katonaemlékei; 14:30--hogyan zajlott a korabeli tanácsválasztás és pár társával hogyan űztek gúnyt a szavazásból; 18:10--főiskolás évei, részvétele az 1986-os lánchídi csatában; 27:59--az egri Agria Kör megalapítása, mi volt a tevékenységük, milyen közéleti kérdésekkel foglalkoztak; 33:10--milyen benyomási voltak, amikor először utazott ki Romániába; 38:52--milyen benyomások érték lengyelországi útja során; 42:15--milyen megmozdulásokon vett részt az 1980-as évek végén, hogyan csomagolták be Lenin szobrát; 47:55--miért nem lépett politikai pályára a rendszerváltoztatás idejében

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a ciszterci gimnáziumban, valamint a cserkészetről (0:08). Szól az 1948-as államosításról, az oktatás folytatásáról, az új intézmény és az ifjúsági mozgalmak keltette ellenérzésről, valamint arról, hogy könyvben is kiadta cserkész örstársaival való 1948-as levelezését (2:45). Szól arról, hogy érettségi után a zirci teológiára jelentkezett, amit azonban megszüntettek, a növendékek egy része pedig disszidált vagy börtönbe került (7:30). Ő a budapesti teológián el tudott végezni két évet, majd katonai szolgálatról visszautasították és rakodómunkásként kellett elhelyezkednie (10:15). Szól arról, hogyan került tudományos segéderőként a pécsi egyetemre, s így hogyan állt vissza értelmiségi alapállása (13:50). Végül részben a rend bátorítása miatt elvégezte a pécsi tanárképző orosz szakát kitüntetéssel, és hogyan kedvelte meg Nyugat helyett a Keletet (15:00). Rendszerellenessége miatt vidékre rakták tanítani, majd úttörő vezetést bíztak rá, végül egy külvárosi iskolában tanított Pécsett, de mindegyikkel jól járt, értékes tapasztalatot és tudást gyűjtött ezen évek alatt (18:36). Szól arról, hogy egy ideje már tudományos írásai jelentek meg pedagógia témakörban, amikor felkérték, hogy fogadjon el egy állást a pedagógia tanszéken. Először a hátrányos helyzetű diákokkal kezdett foglalkozni, majd a romológia szakértője lett, ilyen tanszék felállításában is segédkezett (27:20). Szól a rendszerváltoztatásról, arról, hogy szabadon felvállalhatta hitét, és keresztény nyári szabadegyetemet szervezhetett (35:14). Valószínűleg ez is volt az oka nyugdíjazásának (39:40). Végül arról szól, hogyan segédkezett a Mester és tanítvány című lap elindításában Hoffmann Rózsával együtt (42:50).

Az interjúalany mesél nagyszüleliről és szüleiről, valamint az egykori hajdúböszörményi és debreceni zsidó közösség működéséről. Elmeséli, hogy családjában hogyan tartották a hitüket, és hogyan nevelték a zsidó szokások előírásainak megfelelően a gyermekeiket a szocializmus időszakában is. 0:24--szülők, nagyszülők, foglakozásuk, származása, lakóhelye; 8:30--hogyan tartották a hitüket (pl. öltözködéseben, hajviseletben), és mivel foglalkoztak, hogyan tartották a család többi részével a kapcsolatot; 11:38--érték-e gyermekkorában antiszemita hatások, milyen nyelveket beszéltek a családban; 13:25--milyen emlékeket őriz a szocializmus időszakáról, hogyan tudták elkerülni a gyermekeik a vallásuk miatti konfliktusokat az iskolában; 18:55--házassága; 19:41--véleménye a kitelepülésről, és viszonya Izrael állam létrejöttéhez

Bátor Botond, a Pálos Rend tartományfőnöke elmeséli, hogy a '70-es, '80-as években miért döntött az egyház mellett, hogyan látja az egyház helyzetét, nehézségeit a rendszerváltoztatás előtt és az azt követő években. 0:15--hogyan történt a meghívása a szerzetesi pályára; 4:29--milyen lehetőségei vannak a szerzeteseknek hitük megélésére a rendszerváltoztatás előtt és után; 8:30--hogyan tudják a mai fiatalok megélni a hitüket, milyen nehézségekkel kell szembenézni egy szerzetesi életre vágyó fiatalnak; 15:28--mi a különbség a rendszerváltozás előtti és a mai vallási élet között; 22:4--üzenete a mai ifjúságnak

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, juhász édesapjáról, aki hetente csak egyszer volt otthon. Leírja életkörülményeiket, a lakóhelyüket és az intézők ugratását (0:07). Az intézővel való konfliktus után elköltöztek, a háború után pedig nehézkes építkezésbe kezdtek (5:22). Édesanyja elkerült egy nagygazdához takarítani és egy jugoszláviai dezertőrrel élt együtt (9:22). Apjával való rendszeres konfliktus után az interjúalany is elköltözött (11:08). Beszél a II. világháborúról (12:42). Szól arról, hogy családot alapított, de aztán el kellett őket hagynia, mert távol dolgozott (14:50). Elmeséli, hogyan értesültek az 56-os eseményekről (24:00), majd arról, hogyan főzött édesanyja 45-ben az orosz katonákra abból a kevésből, ami volt nekik (22:55). A TSZ-esítésről, és arról, hogy az emberek végül megkedvelték a TSZ-t, szintén beszél (24:30). Szól első gyermeke haláláról és a válásáról (24:50), valamint katonai szolgálatáról, egy apró kihásásáról, ami miatt a veszélyes határőrséghez helyezték (27:25).

Az interjúalany bemutatja családját, családja 1950-es évekről őrzött emlékeit. Ezt követően beszél iskoláiról, a katonaságról és tanárrá válásának folyamatáról. Végül szól a rendszerváltoztatással kapcsolatos élményeiről is, és elmondja, hogy hogyan értékeli magát a rendszerváltoztatást. 0:27--születés, születésének körülményei, családja; 2:12--szülei emlékei a második világháborúról, hogyan viselkedtek a német, illetve az orosz katonák; 5:25--benyomásai az 1956-os eseményekről, hogyan zajlottak az események a falujukban; 7:57--iskolái, tanulmányai; 9:35--hogyan élték meg a szülei az 1950-es éveket; 11:24--hogyan szerzett később ismereteket az 1956-os forradalomról; 14:22--milyenek voltak az egyetemi évei; 20:5--katonaélményei; 25:54--mi történt a leszerelése után, házassága, első munkái; 32:41--élményei a rendszerváltoztatással kapcsolatban, a szamizdat irodalom, mi a véleménye a rendszerváltoztatásról

Az interjúalany 1954-ben született Gödöllőn. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Elmondja, hogyan kerültek szülei Gödöllőre. A felvidéki rokonság egy részét áttelepítették, többen átszöktek. (05:36) Édesapja képesítés nélküli orosztanár volt, majd iskolaigazgató lett. Édesanyja tanítónő volt. (08:00) Az interjúalany beszél óvodás és iskolás éveiről. 1979-ben végezte el Gödöllőn az agrár egyetemet. (09:42) Semmilyen ifjúsági mozgalomban nem vett részt. Beszél tanárairól, diáktársairól. (15:06) A '80-as években kezdett el politizálni, amikor már érezhető volt, hogy szétesőben van a rendszer. Egyetem után behívták 7 hónapra katonának, ennek semmi értelme nem volt, semmit nem csinált, de ott kellett hagynia gödöllői ifjúsági klubját. A katonaság után maszekként dolgozni kezdett Budapesten. (20:14) Beszél ellenzéki politikusokkal fenntartott kapcsolatáról. 1986-ban ki tudott menni két hónapra az Egyesült Államokba, sok tapasztalatot szerzett. Miután visszatért, csatlakozott a helyi MDF szervezőihez. (24:18) Beszél a gödöllői rendszerváltoztatásról. A város élen járt az országban. (30:10) Beszél az első szabad választásokról, amelyek eredményével nagyon elégedett volt. Ekkor az ellenzéki pártok tagjai még jóban voltak egymással, csak később lett feszült a viszony. (32:34) A gödöllői közéletben mindig is részt vett, de nem voltak funkciói. Vállalkozó volt, szervezésekben vett részt, anyagilag támogatta a rendezvényeket. Az interjúalany találta ki a "Szabadság napját", amely a szovjet csapatok 1991-es kivonulása után kezdődő szabadságnak állít emléket. (37:40) Az interjúalany már nem Gödöllőn él, mivel úgy érzi, hogy a városnak már nincs szüksége rá, elfelejtették. (40:24)

0:00 a nyolcvanas évek elejéig kutatási-fejlesztési területen dolgozott 2:00 egy TSZ-melléküzeménél dolgozott 3:15 a nyolcvanas évek végén nőtt az elégedetlenség a rendszerrel szemben, 1988-ban alakult meg a helyi MDF 6:28 1989-ben március 15.-én jelképesen elfoglalták a televíziót, de beszél más emlékeiről is 9:16 az MDF visszahívatta a gödöllői Hazafias Népfront képviselőjét, és az MDF jelöltje nyerte meg a választást, Gémesi György kérte fel alpolgármesternek 1990-ben a választások előtt 13:53 az MDF megalakulását idézi fel az első ülésektől a parlamenti választásig 26:19 a 90-es önkormányzati választásokra nagyon készülődtek, és Gödöllőn sikerrel is jártak, a győztes választás után az önkormányzati tevékenységre koncentrált a helyi MDF 28:05 mesél az Antall Józseffel és Boross Péterrel kapcsolatos emlékeiről 30:23 Gödöllő a korábbi története, és a felújítások miatt válhatott uniós központtá

0:00 gyermekkor, volt kisdobos, úttörő és KISZ-tag is, 4:26 mesél a katonaság emlékeiről 9:30 egyetem után pályázati rendszerben lehetett csak elhelyezkedni, ő is pályázott, de a munkája nem tetszett neki 13:40 Magyarországon más lehetőségek nem voltak, nem lehetett váltani, őt pedig zavarta a kötöttség, ami az egész országot jellemezte 17:57 megpróbált beállni tengerésznek, nem sikerült, ezért elhatározta, hogy disszidál 22:08 megkapta az útlevelét, kiutazott Münchenbe, és nem jött vissza, a szüleit a rendőrség felkereste emiatt 25:13 egy ismerősénél szállt meg átmenetileg a disszidálás után 28:40 a barátaival levelezett, de óvatosan kellett fogalmazniuk, és a telefont is lehallgatták 29:40 felidézi a két ország közötti különbségeket 31:54 egy kölni rádiónál dolgozott a magyar osztályon, így függetlenedni tudott 36:41 a rendszerváltoztatás után nem változott az álláspontja, nem akart hazaköltözni 38:33 váltani akart ismét, többek között írni és festeni akart, továbbá megszületett a gyermeke, akit magyarnak szeretett volna felnevelni

Az interjúalany mesél felmenőiről, Bécsben, Svájcban, Angliában és Izraelben folytatott tanulmányairól, illetve tudományos munkájáról. Beszél házasságáról, családjáról és elmondja, hogy Izraelből hogyan került vissza Magyarországra. 0:21--származása, felmenői; 1:18--tanulmányai Bécsben, Svájcban, Angliában, Izraelben; 4:27--házassága egy 1956 után disszidált lánnyal, tanítói munkája, egyetemi tanulmányai; 6:22--hogyan került haza Izraelből; 11:57--családja; 12:51--mi a véleménye a magyarországi zsidó közösségekről