Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan vészelték át a németek, majd az oroszok bevonulását, majd ezt követően mesél arról, hogy kulák származása miatt milyen nehézségekkel kellett neki és családjának szembenéznie. 0:8--bemutatkozás, szülei, családja; 1:6--hogyan esett hadifogságba a testvére; 2:40--emlkékei a debreceni bombázásokról, milyenek voltak a német katonák; 4:27--hogyan érkezett meg hozzájuk az orosz front és hogyan rejtőztek el az orosz katonák elől; 13:28--hogyan értek megint haza és milyen állapotokat találtak otthon; 15:38--hogyan vonulnak fel ellenük a falusiak, kuláknak nevezve őket; 16:52--hogyan érinti őket az államosítás, és a beszolgáltatás; 21:27--hogyan ért haza a hadifogságból a testvére; 25:39--milyen iskolákba jártak; 31:13--hogyan lett belőle tanárnő; 36:50--házassága; 37:52--emlékei az 1956-os eseményekről; 38:40--emlékei az úttörőmozgalomról; 39:27--a helyi óvoda és iskola felépítése; 39:58--mennyire tartotta a vallást, milyen volt a kuláksors; 43:34--hogyan élte meg a rendszerváltoztatást

Az interjúalany 1943-ban született Debrecenben. Beszél gyermekkoráról, családjáról. Szülei erdélyi származásúak, testvére nem született. Apja vasút-igazgatóságon dolgozott, ezért nem kellett bevonulnia. A front elől elmenekültek Debrecenből egy közeli kisvárosba, amelyet nem bombáztak. (05:32) 1945-ben visszaköltözött a család Debrecenbe. Beszél a háború utáni évekről az újjáépítések nehézségeiről. Édesapja kollégáival együtt 100 hold földet bérelt, hogy megélhessenek. Nehezen éltek, de boldogan, az emberek segítették egymást. (10:02) Beszél a hiperinflációról, a pengő elértéktelenedéséről, a cserekereskedelem kialakulásáról. (11:30) Beszél gyermekkoráról, a debreceni körülményekről. (14:10) A Rákosi-korszakban a debreceni parasztpolgárokból kulákok, osztályidegenek váltak, először az állataikat, majd földjüket, végül egyeseknek a házát is elvették. (15:38) 1949-ben kezdte meg az interjúalany iskoláit. Részletesen beszél diákéveiről, tanárairól. (21:36) Elmondja a B-listázások menetét. (29:06) Beszél a debreceni 1956-os forradalomról. A városban hatalmas tüntetések voltak. A budapesti eseményekről a rádióból értesültek. Hallotta Mindszenty beszédét is. (37:56) Beszél a forradalom leveréséről, arról, hogyan vonult be a Vörös Hadsereg Debrecenbe. (39:26)

0:00 családi háttér, kisparaszti családból származik, de édesapja eladta a földjét, és Szolnokon dolgozott 1:33 1943 októberében bevonult katonának Debrecenbe, majd tartalékos tiszti iskolába került 3:00 1944 júniusában nyugatra indultak, az első megállójuk Ausztriában volt, amerikai hadifogságba estek 5:52 teherautókon Csehországba viszik őket, ahol átadják őket az oroszoknak, de az orosz katonák szívesen fogadták őket 9:36 de onnan marhavagonokban elindítják őket Budapestre, majd Szolnokra, ahol a szüleit még látta 16:08 továbbindítják őket, majd egy romániai gyűjtőtáborba vitték a hadifoglyokat, onnan pedig a Szovjetunióba transzportálják őket, a romániai gyűjtőtábort maguk között csak haláltábornak nevezték, nem volt tábori vécé, nem kaptak ennivalót 19:28 őket Izsevszkbe vitték, ami az Urál nyugati oldalán volt, az udmurt autonóm régióban 21:43 ők, mivel tisztek voltak, nem dolgoztak eleinte, de maguk kérték, hogy mehessenek dolgozni, velük volt Imrédy János, Imrédy Béla fia is hadifogságban 23:42 az oroszok nem is láttak még almát, csodálkoztak rajta, nagyon szegény volt a térség; a hadifoglyok nagyon lefogytak, és a hasuk felpuffadt, a halálos beteg foglyok egy részét hazaküldték, hogy ne rontsa a statisztikát, nagyon kevesen tértek haza onnan 26:43 a békeszerződés megkötése után változtak a körülmények, pl. nem kellet őrrel bemenniük a városba 28:05 1949-ben jöttek haza, Imrédy Jánost nem engedték haza 29:42 a bátyja két héttel később ért haza, mint ő, nekiláttak az álláskeresésnek, Szolnokon az építőiparban helyezkedett el, majd később a vízügynél dolgozott, és onnan vonult nyugdíjba 31:23 be akarták léptetni a pártba, de nem lépett be, a Rákosi-korszak szörnyűségeit idézi fel 35:04 1956-ban a vízügynél is voltak megmozdulások, őket elvitték a forradalom leverése után 37:10 a Kádár-korszak enyhébb volt a Rákosi-rendszerhez képest, nem kellett félelemben élni, de a vallásosság például hátrányt jelentett