Az interjúalany mesél a nagykállói vasipari vállalat megszervezésében való részvételéről, a vállalat növekedéséről, majd csődjéről. Beszél az egyéb helyi ipari vállalatok munkájában való részvételéről, illetve társadalmi tevékenységéről is. Végül szót ejt az 1956-os események helyi történéseiről. 0:19--születés, II. világháború hatása a családjára, apja hortista repülőtiszti tevékenysége; ennek hatása a család háború utáni sorsára 3:22--gyermekkor, továbbtanulás kérdése, első munkahelye 6:30--Nagykállóra kerül, és résztvesz a helyi fa- és fémipari szövetkezet munkájában 9:19--sorállományba vonulása, katonai élményei 11:53--visszatérése a fémipai munkába 14:26--részvétele a nagykállói vegyesipari vállalatok megszervezésében, majd a Magyar Posztógyár helyi üzemének megszervezésében 19:56--osztályvezető majd üzemvezető lesz, illetve a Magyar Posztógyár szakszervezeti bizottságának és a Vállalati Tanácsnak a tagja 24:10--a Ganz-MÁVAG felszámolása, a szövetkezet önállósodása, majd csődje 31:15--társadalmi munkája (önkormányzati tanácstag 2 ciklusig, a helyi tartalékos klub vezetője), amatőr focis tevékenysége 33:57--milyen hátrányok érték őket apja katonai múltja miatt, hogyan figyelték meg őket 1956-ban, a helyi 56-os eseményekkel kapcsolatos emlékei 39:45--hogyan konszolidálódott a család helyzete 1956 után 40:10--a rendszerváltoztatás hatása, az életmód változása

Ungvári Ferenc négy kistestvérével árván maradt 1944-re, személyesen tapasztalta meg az orosz megszállást Hajdúhadházán és Debrecenben. Árvaházba kerül, ahonnan nevelőszülőkhöz helyezik előbb Nagykőrösre, majd Kelenvölgyre. 1947-től Tatabányára kerül bátyja családjához, és ott kezd a bányában dolgozni. Az ötvenes években bányászként dolgozott. (00:00-03:50) család, szülők elvesztése; (03:50-14:00) az orosz megszállás; (14:00-24:00) árvaház - Nagykőrös - Kelenvölgy - Tatabánya; (24:00-44:40) bányászélet az ötvenes években, Tatabánya, Balinka (életkörülmények, munkaverseny, politikai helyzet, az ÁVH jelenléte); (44:40-47:24) családalapítás Kiskőrösön, KTSZ

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a névadásáról, valamint arról, hogy milyen veszélyes játékokat játszottak a világháború utáni Székesfehérvárott (0:22). Beszél arról, hogy nem járt óvodába, mert édesapja földműves volt (5:10). Szól iskolájáról, a tanítási körzetekről (7:15), valamint a szórakozási lehetőségekről, a táncokról, és arról, hogy mikor egy fiú hazakísérte, édesanyja nem sokkal lemaradva követte őekt (10:15). Beszél a KISZ-életről, a Bambi és a Traubi szóda rendezvényekről és kirándulásokról (12:45), valamint megemlíti, hogy 1956-ban gyermek volt, és örült, hogy nem kellett két hétig iskolába menni (15:10). Beszél a továbbtanulás dilemmájáról, és arról, hogyan lett kereskedőtanuló. Itt nem választhattak szakot, hanem a személyzetis döntötte el, hogy hová járjon (16:45). A főnöke gyakran szándékosan terhelte őket, például zárás előtt még megpakolta a kályhát, hogy nehéz legyen kitakarítani (21:55). Szól tanulóéveiről, a kis csoportokról (23:10), majd az 1970-es évekről, a lakásszerzésről (26:25). Beszél a rendszerváltoztatásról, a diszkont-áruházzá alakulásról (29:20). Végül arról szól, hogyan tudott saját üzlethelyiséget bérelni, miután erre lehetősége nyílt (31:20).