Volák János 1930-ban született Kiskőrösön. Mesél a két világháború közötti időszakról, levente volt, népfőiskolára járt. Beszél a kiskőrösi kommunista hatalomátvételről, a parasztellenes politikáról. Mesél 1956 kiskőrösi eseményeiről. Beszámol a szakszövetkezeti formáról, a szakszövetkezetek megalakulásáról, a későbbi egyesítési folyamatról, elnöki tevékenységéről és a kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezet felbomlásáról. (00:00-00:39) bemutatkozás, csalási viszonyok; (00:39-01:30) iskolák, leventeélet; (01:30-03:35) háború, német majd orosz megszállás; (04:10-08:52) népfőiskola, "életszemlélet"; (08:52-10:10) kommunista hatalomátvétel Kiskőrösön, a nyilasok összegyűjtése, parasztellenes politika; (10:10-15:52) TSZ-szervezés helyett szakszövetkezetesítés, a TSZ és a szakszövetkezet közötti különbségek; (15:52-17:23) tagszervezés, a lakosság viszonyulása a szakszövetkezethez; (17:23-20:40) szakszövetkezetek Kiskőrösön, elnökjelölés, elnöki munka, a család vallásos élete és a párt nemtetszése; (20:40-24:27) a kiskőrösi szakszövetkezetek egyesülésének folyamata, névválasztás; (24:27-26:17) szakszövetkezeti újság; (26:17-27:03) a szakszövetkezeti elnök feladata, a vezérkar működése; (27:03-27:35) a felsőbb utasítások szerepe a szakszövetkezet életében, önállósodás; (27:35-28:24) a szakszövetkezeti tagság előnyei és hátrányai; (28:24-31:45) a párt szerepe a szakszövetkezetek belső életében, a párt és a szakszervezeti forma viszonya, az ellentétek, vádak kivédése; (31:45-36:28) a Kossuth Szakszövetkezet fénykora, piaci viszonyok, infrastrukturális fejlesztések, szociális szerepvállalás, kulturális élet, a sportélet támogatása; (36:28-39:50) a szakszövetkezet felbomlása

0:00 A riportalany elmondja, hogy a jugoszláviai Zomborban született. Édesapja géplakatosként dolgozott a vasútnál, majd bevonult az I. világháborúba. Beszél az édesapa munkájáról és háborús emlékeiről. 4:03 A háború után az apa hazatért, de nem akart esküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra és így csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Elmondja, hogy miként élte meg a család az anyaországtól való elszakadást. 7:18 Szól arról, hogy miként változott az életük a magyar csapatok bevonulása után. 9:55 Hangsúlyosan beszél arról, hogy a család az orosz csapatok bevonulása előtt elmenekült Zomborból. 1944 novemberében értek Pécsre, ahol elhurcolt zsidók lakásaiban helyezték el a menekülteket. A front közeledtével továbbutaztak Körmendre. 14:50 Körmenden több bombázást éltek túl, majd a MÁV alkalmazottakkal nyugatra indultak, de Szlovéniában elakadt a szerelvény. Partizán fogságba estek és gyalog tértek haza. 28:25 Pécsett telepedtek le, de nem maradt semmijük, az édesapát B-listázták, ezért a gyerekeknek szakmát kellett tanulni. Szól arról, hogy egy koncentrációs tábort megjárt zsidó kárpitosnál lett inas. 33:20 Az ’50-es években titkolnia kellett származását. 1954-ben sikerült kiváltania az ipart és Pécs-Vasason nyitott műhelyt, ahol a szénbányászok voltak a legfontosabb megrendelői. Szól arról, hogy az 1960-as évek végén a növekvő adóterhek miatt vállalatnál helyezkedett el. 42:00 Végezetül a nyugdíjba vonulása előtt ellátott munkahelyi funkcióiról szól.

1929-ben Salgótarjánban született, gyermekkora itt is telt, bár akkor még sokkal szebb volt a város(0:13). Ide járt általános iskolában, ahol a nagyapja volt az igazgató(2:02). A helyi gyár kaszniójában már a '30-as években is jazz zene szólt - erről mesél az interjúalany(2:48). Az általános iskolai 4 osztály után gimnáziumba ment, de 2 osztályt az első bécsi döntést követően visszacsatolt Losoncon tanult, majd édesanyja 1943-ban a nagyváradi hadapródiskolába iratta be(5:14).A szovjetek elfoglalták Nagyváradot, ez után nem sokkal hadifogságba esett. Sokáig az osztrák hegyekben bújkált. Csernok Gyula az akkori hangulatról és eseményekről mesél (7:08). Akkoriban már elkezdett verseket írni, ezzel ma sem hagyott fel(12:48). A hadapródiskola körülményeiről valamint arról beszél, hogy az interjúalany személyesen hogyan élte meg ezt a szigorú légkört(12:20). A hadapródiskolában több harcáaszti tantárgya volt, de az interjúalanyban a leginkább a lovaglás maradt meg. Erről beszél(19:04).1945 decemberében ment haza, ekkoriban nagyon ügyelt arra, hogy a szovjetek el ne kapják(20:53). A salgótarjáni acélgyárban dolgozó barátja édesanyjánál, gyakorlatilag mint magántanuló végezte el a hátra levő iskolai tanulmányait. Erről mesél az interjúalany(22:22). 1947-ben érettségizett le, majd a jogi egyetemre iratkozott be. A jogi pálya felé való fordulásáról hallhatunk egy személyes történetet(25:49). Az egyetem elvégzése közben az acélgyárban dolgozott - ezzel párhuzamban Csernok Gyula egy vizsgára való felkészülését is megosztja(28:58). A jogi egyetem elvégzése után, 1952-ben az acélgyárban, mint jogtanácsosként szeretett volna elhelyezkedni. De doktorrá csak 1956 után avatták, majd ez után fogalmazóbíróvá nevezték ki(32:50).Több településen, végül 1979-ig, 10 éven keresztül Vácon volt bírósági elnök. Aztán a Pest megyei bíróság elnöke lett. A korabli bíráskodási viszonyokról is beszél az interjúalany(36:50). A '80-as évek elején már cikkeket írt különböző jogi folyóiratokba - főként pszichológiai szempontból vizsgálta a tárgyalt jogi eseteket(39:21). Gondolkodását "reformerként" határozta meg(40:58). 1990-ben ment nyugdíjba, a rendszerváltoztatás közepette(42:08). Tanszékvezető felkérte arra, hogy vezessen specilális kollégiumot. Ennek a történetét meséli el(42:35).