Az interjúalany beszél gyermekkoráról, szüleiről és arról, hogy a bátyja hogyan esett hadifogságba a Don-kanyarnál (0:12). Szól arról, hogyan ment el leventeként egy az angol-amerikai bombázókat kémlelő figyelőörsre (5:22), majd hogyan ment el felvételizni a postára (7:24). Szól Magyarország német megszállásáról, és arról, hogyan helyezték át Debrecenbe (11:30). Elmeséli, hogyan élte át Debrecen első bombázását, hogyan keresett magának a későbbiekre óvóhelyet (15:15), majd feleleveníti a város legnagyobb bombázását, kitérve az okozott károkra is (19:40). Szól arról, hogyan költözött ki Debrecen külső részére és volt tanúja az aknásításnak és a Sztálin-gyertyáknak (21:42). Elmondja, hogyan költözött le a posta pincéjébe, és hogyan akart hazatérni Kisújszállásra, miközben azt is látta, hogy a német tankok már gyülekeznek a debreceni páncélos csatára (22:55). Mivel az oroszok már Kisújszálláson voltak, felutazott Pestre, ahol tanúja volt a nyilas hatalomátvételnek (24:24), mire leutazott az Ipolyságba (26:00). Végül arról szól, hogy milyen munkákat végeztek az orosz katonáknak, amikor megszállták azt a térséget is (27:35).

A magyar-zsidó házaspár 1933-ban Szovjetunióba megy, hogy ott boldoguljon. Az apa egy fűrészüzem építésében vesz részt. 1938-ban koholt vádak, száműzetés Szibériába. Az anya két gyermekkel az éhhalál szélén, rendkívül nehéz körülmények között küzd a fennmaradásért egy belorusz városban Bobjurszkban. A II. világháború, német, olasz, magyar megszállás. Bújkálás a katonák elől. Az interjú alanya, aki a Togliatti Lada gyár szerelője volt a 60-as évekig meséli családja történetét. 0:00 családi háttér, a szülei sokáig nem házasodhattak össze, a világgazdasági válság alatt kivándoroltak a Szovjetunióba, ahol funérgyártásban dolgozott az édesapja 2:43 1938-ban letartóztatják az édesapját a sztálini tisztogatások idején, és Szibériába száműzték, az édesapját soha többé nem láthatták, teljes vagyonukat elkobozták, egy széket tarthattak meg 6:18 édesanyja deszkákat pakolt a vonatra, egy egyszobás lakásba költöztek; de volt, hogy a gyerekek elől megették a kihelyezett ételt, édesanyja nagyon hamar megöregedett 10:21 a magyar követséget kérte, hogy elmehessen Magyarországra, de az 1936-os orosz alkotmánnyal elvették a magyar állampolgárságukat, de a követség nem segített nekik 11:40 egy öreg zsidó fogadta be őket, lakásukat visszakapták felforgatva, és a holmijuk egy részét visszakapták 12:28 a német csapatok bevonulásakor a zsidókat elvitték, ők túlélték az elhurcolást, mert édesanyja magyarként azonosította magát 14:18 az első levelet egy évvel a letartóztatás után kapták meg az édesapjuktól, 1939-41 között leveleztek, de magyarul nem írhatott, a felesége viszont nem olvasott oroszul, a bátyja segített a kommunikációban 20:40 1948-ban édesapja tábortársa értesíti őket a sorsáról, tíz évet kapott az édesapja 21:42 ő autógyárban dolgozott később, de az édesapja miatt sokáig megbélyegezték 23:32 mikor Nyugaton maradt, csak akkor tudta összeállítani a családfáját, mert édesanyja nem beszélt a rokonokról, nehogy letartóztassák 24:41 Tomszkban végezte el az egyetemet, ott ismerte meg a feleségét, Tomszkba költöztek az édesanyjával együtt, ott dolgozott, kapott lakást 26:31 a gyermekeinek magyar nevet adott édesapja rokonai után 27:00 Tomszk egy elzárt város volt, mert atombombákat gyártottak ott, és ez gondot okozott, mikor magyar szerelők jöttek volna a tomszki gyárba új gépsorokat felszerelni, ezért kémkedéssel derítették ki a gépsor működését, így végül megengedték a magyaroknak hogy beszereljék azt

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról (0:10), majd rátér a II. világháború kitörésére, az angol-amerikai bombázók megjelenésére (1:56). Beszél a légiriadókról (5:04), és arról, hogy tanúja volt egy angol-német vadászgép-csatának (7:52). Szól Sopron német megszállásáról (12:30), majd Sopron 1945. márciusi bombázásáról (19:25). Szól a bombázások okozta emberi és anyagi károkról (21:26), majd elmeséli, miként csente el egy barátja a németek felhalmozott cigaretta-készletét (23:08). Beszél Sopron szovjet megszállásáról, az orosz tisztek beszállásolásáról és a volt ukrán hadifoglyok zabrálásairól (25:16), majd a házuk melletti szovjet hadikórház embertelen körülményeiről (35:16). Végül feleleveníti, hogyan értesült a II. világháború végéről (37:06).