A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról

0:00 családi háttér 4:30 annyira szegények voltak, hogy tbc-s lett, ezért keveset tudott iskolába járni, házasságkötéskor is alá kellett írnia a férjének egy papírt, hogy tud arról, hogy tbc-s 7:20 a férje az első kórházvonattal jött haza, ő is TBC-t kapott, így kezdődött az ismeretségük 10:00 a férje is, és ő is párttag volt 13:24 a rendszerváltoztatás nem változtatott sokat az életükön 15:24 három gyermeke született, és három unokája van

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).

0:00 családi háttér, szülei parasztcsaládból származtak, nem nélkülöztek, mert a föld megadta nekik az élelmiszert 3:23 a háború alatt azonban a cukrot csak jegyre adták 5:51 a szűkebb család megúszta a háborút, de édesapja testvérei katonák voltak, egyiküket a jugoszláv szabadcsapatok kivégezték 10:03 mesél az általános iskolai évekről 13:47 mesél a TSZ-életről 18:24 felidézi 1956-os emlékeit

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

Az interjúalany beszél családja eredetéről, a névváltoztatásról, valamint arról, hogyan telepedtek le Újpesten, ahol édesapja kisiparos volt. Elmeséli, hogy nem nagyon találkozott antiszemitizmussal 1941 előtt, de megvonták tőle a tandíjmentességet a polgári iskolában, mert nem állt fel a himnusz éneklésénél. Szól arról, hogy a nyilasok kényszermunkára vitték egy laktanyába édesapját, majd arról, hogy őket csillagos házba zárták. Először romeltakarítási munkákban segíettek, hogy ne vigyék el őket, de mégis elvitték. Először a téglagyárban dolgoztak, majd Németországba vitték őket. A háború után nehezen kapták vissza lakásukat, mert már laktak benne. Szól arról, hogy milyen munkahelyeken kezdett dolgozni, és arról, hogy ott nem tapasztalt antiszemitizmust, sőt, egy nagyon kedves sváb lánnyal dolgozott együtt. Beszél arról is, hogy járt Izraelben, de nem akart ott letelepedni, de ha fiatalabb korában hallott volna a lehetőségről, lehet, hogy úgy döntött volna. Arról is beszél, hogy bár nem volt sok zsidó barátja, azt elképzelni se tudta volna, hogy keresztényhez menjen hozzá. Végül arról beszél, hogy a rendszerváltoztatás nem hozott különösebb változásokat az életében, és arról, hogy a magyar államtól életjáradékot kap, Németországtól pedig nyugdíjat.

Az interjúalany elmondja, hogy polgári körülmények közöt élő, értelmiségi zsidó családjában milyen neveltetést kapott a II. világháború előtt, és mennyire tartotta a zsidó vallást, illetve annak szokásait. Szól férjéről, aki Raul Wallenberg sofőrje volt a II. világháború idején, és elmondja, hogy ennek az ismeretségének köszönhetően hogyan sikerült megúsznia a Németországba történő deportálást. Mesél Kádár Jánossal kapcsolatos élményeiről is, akivel személyesen is találkozott, mivel munkája következtében több neki rendezett is részt vett. 0:20--születés, család, iskolái; 3:33--mennyire tartják a zsidó vallást; 5.38--kapcsolata Raul Wallenberggel, a svéd diplomata zsidómentő tevékenysége; 7:45--hogyan tudta elkerülni azt, hogy Németországba deportálják, hogyan éli meg a szovjetek bevonulását; 11:24--második házassága, a zsidó vallás szerepe az életében; 14:38--viszonya a cionizmushoz, milyen problémái adódtak a származásából az élete során, hogyan jutott el Kádár János vadászataira; 18:10--milyen neveltetésben részesült

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, egyetemi tanulmányairól, és arról, hogy egyetemistaként hogyan élte meg az 1956-os eseményeket. 0:15--családja, születése, emlékei a II. világháborúról, a szovjet katonák viselkedéséről, hogyan akadályozta meg Grősz József Kalocsa kiürítését; 6:16--a háború utáni időszak, egyetemi tanulmányai, hogyan tudott származása ellenére továbbtanulni; 11:5--a forradalom előzményei a bölcsészkaron; 13:16--emlékei az 1956-os eseményekről, a tüntetések kezdetéről, az eseményekben való személyes részvételéről; 18:07--részvétele a megalakuló nemzetőrségben; 21:32--a november 4-e utáni események, hogyan hagyta el a Budapestet; 24:1--az egyetemi élet újraindulása januárban, hogyan sikerült megúszniuk a tisztképzésen való részvételt; 26:26--első munkahelye, a forradalmat követő megtorlások az egyetemen; 28:36-- a tanárok beszervezése a TSZ mellett való agitációs munkába; 30:2--milyen volt a hangulat az egyetemen a forradalom leverését követően

Az interjúalany szól erdélyi születéséről, arról, hogy a szülei nyugatra menekültek, míg ő rokonoknál maradt, majd elmentek érte 1946-ban. Még Erdélyben járta a 3. osztályt, de Petru Groza ígéreteivel ellentétben teljesen román volt az oktatás (0:36). Szól arról, hogy Sopronban megdöbbentette a bombázás pusztítása (3:00). Budapestre került kollégiumba, ahol a háború utáni körülmények között patkányinvázió volt (5:10). Szól a Kisképző akkori tanári gárdájáról (6:55). Elmeséli, hogy miként csapták ki egyik társát azért, mert találtak nála egy Life magazint, majd az úgynevezett MHK-gyakorlatokról szól, ami militarista jellegű testnevelési gyakorlatsorozat volt (9:20). Egyszer megtagadták a gyakorlatok végzését, a tanár pedg térden állva könyörgött, hogy folytassák. Szól egy kollégiumi társukról is, meggyőződéses sztálinista volt, gyanús ügyletekkel, akit 1956-ban beépített provokátorként láttak viszont (12:50). Szól arról, hogy miként élték meg Sztálin halálát (20:32), majd arról, hogy milyen volt a politikai hangulat az 50-es években (21:30). Beszél 1956-os emlékeiről, az írók és művészek társaságáról, Csurka Istvánról, Moldova Györgyről, az október 23-i eseményekről (23:12). Szól arról, hogyan állt be nemzetőrnek a toborzáskor, miként kaptak fegyvereket és hogyan tisztogatták le őket (27:44). Elmeséli, hogyan menekültek el a lezárt iskolaépületből (31:30). Beszél arról, hogyan próbáltak kijutni Budapestről egy barátjával, annak barátnőjével és édesapjával (32:30). Beszél a forradalmi események utáni újrakezdésről, a kirúgásokról, illetve arról, hogyan tartottak nekik kötelező eligazítást az ellenforradalomról (35:15). Szól arról, hogyan telt meg az egyetem KISZ-esekkel, hogyan jelentgették fel a tanárokat a "polgári szellem" miatt, és hogyan tudták a hangadókat kirúgni félévkor (38:04). Beszél végzéséről 1962-ről, Barcsay Jenővel való kapscolatáról, iletve arról, hogyan uralta a képzőművészetet Aradi Nóra, hogyan rágalmazta őket egy cikkben, illetve hogyan fenyegette meg nyíltan Barcsay Jenőt (39:30).

Bakos Ildikó meséli el életét.

Bevezetésképpen gyermek-és ifjú koráról(0:14), s ennek kapcsán Franciaország 2. világháború alatti helyzetéről, illetve Algériáról beszél(2:03). Ezután 1947-ben Magyarországra került, ahol egy premontrei gimnáziumban tanított francia nyelvet. Erről illetve (6:17) a párizsi béke utáni magyarországi állapotokról és a magyar nyelvtanulásról meséli el személyes emlékeit(12:44), majd a budapesti(23:00) illetve belgrádi diplomáciai munkájáról szólva kitér a Magyarország és Jugoszlávia közti hidegháború egyes jelenségeire(25:30). Az interjú 2. felében magyarbarátságáról(33:18), a magyar-francia kapcsolatokról(35:21), az idegen nyelvek tanulásának fontosságáról szól(37:13). Végül francia nyelven fogalmazza meg a mai magyar fiataloknak szóló üzenetét(37:37).

Az interjúalany 1925-ben született Bakonysárkányban (Komárom-Esztergom megye). Beszél gyermekkoráról, családjáról. (03:30) A család Salgótarjánba költözött, az interjúalany itt kezdte meg iskoláit. Részletesen beszél az iskolai körülményekről. (07:00) A polgári iskola után rövid ideig varrónő volt, majd elvégezte a rimaszombati apácák 2 éves kereskedelmi képzését. Mivel közeledett a II. világháború, a férfiakat behívták katonának, így az interjúalanynak is jó állása lett. (09:42) Elmondja, hogyan élte át a II. világháborút. 1944 decemberében szállták meg Rimaszombatot az oroszok. Ekkor még folytak a harcok. Részletesen beszél az ekkor uralkodó körülményekről. (19:08) AZ '50-es években Miskolcra költözött, ott sok volta az üres lakás. A Rákosi-rendszer nagyon idegen volt, nem volt hozzászokva senki a diktatúrához, rosszak voltak az életkörülmények. Az interjúalany adóellenőrként dolgozott, ekkor ismerkedett meg férjével. (24:06) 1951-ben ment férjhez, még ekkor is nagyon rosszak voltak a viszonyok. (30:10) Beszél az 1956-os miskolci eseményekről. (34:52) Beszél a család mindennapjairól a forradalom után. (36:00) A rendszerváltoztatást már külső szemlélőként élte meg. A család helyzete javult. (37:48)

Az interjúalany 1935-ben született Pusztaföldváron (Békés megye). Beszél gyermekkoráról. (01:32) 1941-ben kezdett iskolába járni. 3 km-re volt egyházi tanyaiskola. (02:20) Beszél a közelben lévő nemesi uradalomról, ahol sokszor megfordult Bartók Béla. (04:16) Elmondja, milyen volt a tanyasi élet. (08:02) A tanyán élte meg a front átvonulását. 1944. október 6-án ért oda a Vörös Hadsereg. Részletesen elmondja a harcok, a megszállás körülményeit. (14:04) Beszél a háború utáni újrakezdésről: a család 6 hold földön gazdálkodott. (15:40) Újra beszél a megszálló orosz katonák viselkedéséről. Sokan részegek voltak, fosztogattak, erőszakoskodtak. (17:10) Korábban a német katonákat csak átvonulni látta. Mire az oroszok elérték a környéket, a németek már visszavonultak. (17:48) 1943-ban fenyőfa helyett meggyfából készítették az iskolában a karácsonyfát, ez véletlenül felgyulladt. (19:26) A háború után a rossz pénz miatt kialakult a cserekereskedelem. A legkelendőbb árucikk a pálinka volt. (21:00) A Rákosi-korszakban nem akarták beadni a földet a TSZ-be, ezért kérdezés nélkül elvették földjüket. (22:56) Beszél a beszolgáltatásokról. Nem volt elég terményük, lopva kellett félrerakniuk a saját maguk által megtermelt javakból, hogy ne éhezzenek. (25:40) Az egyházat is ellehetetlenítették. Egy magas rangú papot helyeztek a kis faluba, akinek ez volt a büntetése. A kommunisták megpróbálták teljesen visszaszorítani a vallási életet. (31:20) Beszél az '50-es évek mindennapjairól, a rokonság életkörülményeiről. (34:18) Beszél házasságáról, családalapításáról. Férjét egyik barátja rávette, hogy lépjen be a "Pártba", hogy tudjon érvényesülni. Párttagsága ellenére eljárt templomba, később ki is lépett. (41:02)

01:00 - Család 02:35 - Általános iskola, kisdobos, úttörő 08:50 - Ünnepségek 11:15 - Ekkor nem KISZ-tag, a filozófiával ismerkedett, sokat ministrált, de később elveszítette a hitét 14:10 - Szórakozás 16:42 - Főiskola Szegeden, filozófiából doktori 20:30 - Munka:Csanádpalota 21:15 - Egyetem: Debrecen 23:50 - Úttörő vezető Csanádpalotán, járási úttörő titkár, járási tanulmányi vezető 26:45 - Egyházügyi titkár 33:01 - Rendszerváltoztatás, megszűnik a hivatal 36:25 - Civil szervezetek

0:00 családi háttér, gyermekkor, családja székely származású, a szülei Erdélyből menekültek el, ő már a csonka országban született, szülei református lelkészek voltak 6:30 ő már Ózdon született a háború után, mesél a gyermekkoráról, Sztálin haláláról, és arról, hogy az édesapjának választania kellett a lelkészi és a tanári pályája között 9:35 Ózdon a munkások kiálltak a forradalom mellett, de voltak lincselések is 14:18 édesapját az iskolában megválasztották a munkástanács elnökének 16:15 a megtorlások alatt édesapját nem börtönözték be, de áthelyezték a város másik végére 19:00 unokanővérét Romániában letartóztatták, mert megemlékezett a magyar forradalomról 20:05 a felvételinél voltak gondjai a testvéreinek, és neki is 23:44 Kazincbarcikán tanult tovább, ami egy frissen épült szocialista város volt 26:15 a fiúkat elvitték katonának egy évre az egyetem elkezdése előtt, ahol át akarták nevelni, és megtörni őket 28:57 az egyetem ezek után felszabadulás volt, akkor ismerkedett meg a feleségével, mesél a gyermekeiről 31:24 az egyetem elvégzése után Veszprémbe kerültek egy kutatóintézetbe 36:41 a politikának nem volt közvetlen befolyása a munkájára 39:00 édesapja a második világháborút megszenvedte Erdélyben 42:49 a rendszerváltoztatás nagyon foglalkoztatta, gyűjtötte a szamizdat irodalmat, eleinte nem különült el a szemében a liberális és a nemzeti vonal

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan vészelték át a németek, majd az oroszok bevonulását, majd ezt követően mesél arról, hogy kulák származása miatt milyen nehézségekkel kellett neki és családjának szembenéznie. 0:8--bemutatkozás, szülei, családja; 1:6--hogyan esett hadifogságba a testvére; 2:40--emlkékei a debreceni bombázásokról, milyenek voltak a német katonák; 4:27--hogyan érkezett meg hozzájuk az orosz front és hogyan rejtőztek el az orosz katonák elől; 13:28--hogyan értek megint haza és milyen állapotokat találtak otthon; 15:38--hogyan vonulnak fel ellenük a falusiak, kuláknak nevezve őket; 16:52--hogyan érinti őket az államosítás, és a beszolgáltatás; 21:27--hogyan ért haza a hadifogságból a testvére; 25:39--milyen iskolákba jártak; 31:13--hogyan lett belőle tanárnő; 36:50--házassága; 37:52--emlékei az 1956-os eseményekről; 38:40--emlékei az úttörőmozgalomról; 39:27--a helyi óvoda és iskola felépítése; 39:58--mennyire tartotta a vallást, milyen volt a kuláksors; 43:34--hogyan élte meg a rendszerváltoztatást

Az interjúalany beszél a családjáról (1:54), édesapja és nagyapja, valamint saját első és második világháborús emlékeiről, menekülésükről a szovjetek elől, a férfiak internálásáról (3:19). Kitér arra, hogy édesapját 18 hónap után engedték el, és ezután semmilyen magasabb pozíciót nem tölthetett be (11:29). Mesél a vallásgyakorlás nehézségeiről, a papok meghurcolásáról (14:27), tanulmányairól (18:37), az 1956-os forradalom előzményeiről, és magáról a forradalomról, valamint annak leveréséről (23:05). Beszámol a forradalom leverése utáni dányi megtorlásról (46:10), a lakiteleki találkozóról, az MDF-be való belépéséről (47:23), az 1990-es választásokról (50:30), az MDF-SZDSZ paktumról (52:01), államtitkári kinevezéséről (55:00), értékrendjéről (55:35).

00:00 Személyes adatok, a család bemutatása 03:02 A második világháború vége, szovjet megszállás 05:02 1945-ös fordulat után a lelkészek helyzetéről 07:08 Érettségi, ELTE egyetemi tanulmányok osztályidegenként 17:20 Középiskolai tanulmányok, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma 20:30 A Rákosi-korszak megpróbáltatásairól 22:32 1956-os forradalom élményeiről 26:28 Sztahanovista munkásból tanár 30:22 pedagógiai hitvallás a Kádár-korban 32:25 Leghíresebb tanítványok 34:04 A rendszerváltoztatásról 35:12 A Pápai Református Kollégium Gimnáziumának újraindulásáról

00:00 A család bemutatása 01:55 Tanulmányok 04:45 Továbbtanulási kudarcok az osztályidegenség miatt 12:40 Hogyan kerültem a Magyar Rádióhoz? 18:36 Tevékenység a Rádiónál, megfigyelés 23:30 A Népstadion avatása 24:40 1956 eseményei Sárváron 27:55 Megfigyelésről 1982 29:35 1956 eseményei 36:50 Üldöztetések 1956 után 45:30 Pedagógiai és sport sikerek, a Kádár-kor hétköznapjai

Az interjúalany 1958-ban született Sátoraljaújhelyen, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Beszél családjának származásáról, vallásáról. Viszonylag jómódú családból származott, anyai részről rokonait kuláknak nyilvánították és elvették mindenüket, apai részről szociáldemokraták voltak és beilleszkedtek az új rendszerbe. Sok volt a politikai vita a családban. (05:34) Szüleitől hallott sok II. világháborús történetet. A háborút leginkább egy túlélési kalandként ismerte meg. (11:00) Beszél a koalíciós korszakban a családot ért változásokról. Anyai részről rokonait ellehetetlenítették, kuláknak, osztályidegennek nyilvánították. Vallásossága miatt anyját kirúgták a tanítóképzőből. (13:10) Elmondja a Rákosi-korszakról hallott ismereteit. (16:56) Beszél az 1956-os eseményekről, apja részt szeretett volna venni a forradalomban Budapesten, de fiatal volt és nem engedték neki, anyja nem tapasztalt Sárospatakon semmit. (19:26) Beszél diákéveiről, Eger mellett járt általános iskolába. Zavarta a kettős nevelés: otthon lelkész apja vallásra nevelte, az iskolában a tanárok tagadták Isten létezését. 14 évesen került a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába. Rövid ideig ateista volt, de egy év után visszatért a református valláshoz. (24:20) Beszél arról, milyen volt a diákélet az ország egyetlen református gimnáziumában. Ekkor döntött a pedagógusi pálya mellett. (27:14) Miután végzett tanulmányaival, egyből kapott tanári állást a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Mindemellett számára a 80-as évek lehangoló, letargikus és teljesen unalmas volt. (28:42) Beszél egyetemi éveiről. Sok szamizdat könyvet olvasott, ezek szellemi felfrissülést hoztak számára. (30:14) Részt vett a demokratikus ellenzék egyes rendezvényein, de ebből kiábrándult és inkább a népiekhez csatlakozott. 1987-ben pezsdült fel a rendszerváltó politikai élet, ekkor kerültek egymással kapcsolatba az ellenzéki csoportok. A társadalomban is lehetett érezni a változást. (33:48) Beszél az 1985-ös választásokról, ahol először jelentek meg a demokratikus ellenzék képviselői. Nem ment el szavazni, mivel nem tartotta ezt a rendszer valódi engedményének. (35:44) Jó barátja volt Csengey Dénesnek. Nem értettek mindenben egyet, de elfogadták és tisztelték egymást. Részt vett az MDF debreceni megalapításában, kapcsolatai voltak az országos szervezettel. (41:30) Debrecenben vetődött fel először a Páneurópai Piknik ötlete, itt kezdték el szervezni is. (42:58) Örült annak, hogy az MDF megnyerte a választásokat, de érezte már a problémákat: nagyot lehetett bukni és a szakemberek nem vállaltak politikai szerepet, így olyan képviselők voltak, akik sok esetben saját érdekeiket nézték. Az interjúalany elutasította a debreceni alpolgármesteri pozíciót, ezt máig nem bánja. 1991-ben már látta, hogy az MDF bele fog bukni a kormányzásba. Ekkor ment át Pápára újraalapítani az iskolát. (45:58) Antall Józsefet unalmasnak tartja, viszont elismeri, hogy az ő diplomáciai képessége és tudása szükséges volt a helyzet konszolidálásához. Azt várta, hogy a rendszerváltoztatás után Magyarország 10 éven belül fel tud zárkózni Nyugat-Európához. (48:46)

A Szent István Gimnáziumban érettségizett, bár az irodalomtanára javasolta, hogy tanuljon tovább a Szovjetunióban, de édesapja elutasította ezt (0:58). A Közgazdasági Főiskola külkereskedelmi és világgazdasági szakára vették fel, s közben az ELTE orosz szakát is elvégezte (2:03).Randi Jenő, a "magyar rádió hangja" akkoriban igyekezett értelmiségieket is beszervezni a rádiózásba, így került oda Bán János is,végül újságíró lett(3:28). A 60-as években hétfőn nem volt adás, mivel azt a napot a családnak, a kultúrának és a művészeteknek kívánták fentartani (6:53). Egy ideig parlamenti tudósítóként dolgozott, ekkoriban Kádár Jánossal is beszélt, annak tévézési szokásairól(7:32). 1956-ban tartalékos tiszti képzésben vett részt Keszthelyen, szakaszát a Festetics kastélyban helyezték el(8.30). Az eseményeken felbuzdúlva tudosítani akart a Kossuth rádiónak, amelyet úgy kezdett, hogy a Festetics kastélyról eltűnt a vörös zászló.(10:30) Emiatt letartóztatták, de az egyetemisták követelésére kiengedték őket, ő pedig haza is ment (11:26). 1956 novemberében újra üzemelni kezdett a magyar televízió, így hát Bán János visszatért a munkájába (13:49). Nem politikai, hanem gazdasági riporter volt, ennek ellenére sok politikai jellegű politikai jellegű riportot készített (16:14). Több nyugat-európai országban is járt a '60-as évek második felében, hogy egy tv-sorozat (Nyugat-Európa magyar szemmel)keretében bemutassa Európa nyugati felét. Szerinte erre nagyobb lehetőség volt, mint a nyílt politikában (16:49). Bán János volt Moszkva első tudósítója egy éven keresztül, de mivel nem tudott külpolitikai jellegű munkát végezni, hazajött(20:03). Mivel politikailag nem felelt meg, sokan el akarták tanácsolni, de egy munkatársa közbenjárásának köszönhetően nem rúgták ki a televíziótól, s a hiradóhoz került (22:05). A hiradóban a belpolitikával és a sporttal foglalkozott, de egy kommentárban a következőket fogalmazta meg "Aki gyalog jár, az gyalog gondolkodik!" - ez újra felháborodást keltett (24:07). De egy május 1.-i felvonulás alatti beszédében Kádár János burkolt szavakkal, de megvédte Bán Jánost (25:07). Véleménye szerint a Kádár korszakban is nyílt lehetőség arra, hogy az újságírók és a komplett média elmondhassa a véleményét - még ha más keretek között is (27:08). Bán János vezette a legelismertebbnek és legsikeresebbnek számítő "66" című műsort (28:51). Első vendége az OTP elnöke volt (30:00). Egy ilyen műsorban felvette a sztrájkjog kérdést 1988-ban, és még ekkor is annyira szigorú volt a rendszer, hogy már másnap kirúgták (31:10). Úgy véli, hogy a fiatalokban is megvan a tehetség, mert az általa felnevelt emberek ott vannak a magyar tévécsatornáknál(37:54).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:29), szüleiről, gyerekkoráról (3:56), tanulmányairól (6:12), a II.világháborúról, a helyi zsidók deportálásáról (9:35), a Rákosi-korszak terrorjáról, arról, hogy nem vették fel sehova gimnáziumba (11:23). Érinti az 1956-os forradalmat, a hatvanas évek légkörét (13:08), tudományos pályájáról (15:02), kutatásairól (18:25), oktatói tevékenységéről, külföldi útjairól (23:36), publikációiról (26:50), legjelentősebb munkáiról (28:30), kitüntetéseiről (29:45).

Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei délvidéki, fiumei származásáról és letelepedésükről Debrecenben (0:03). Fényképész nagyapja boltjának állmosításáról, másik nagyapja Kun Bélával való barátságáról, valamint édesapja Németh Lászlóval való kapcsolata miatt a családját ért hátrányról is szól (2:20). Beszél arról, hogy kényszerűségből Budapestre költöztek, ahol a Szemere utcai általános iskolába járt (8:05). Nevelés szempontjából először egy sárospataki rokonhoz, majd a kecskeméti piaristákhoz adták tanulni (11:00), ahol a napirend nagyon szigorú volt és már korán rászokott, hogy reggel a templomban keres menedéket (11:00). Elmeséli, hogyan érlelődött meg benne a gondolat, hogy maga is piarista legyen (16:42). Szól katonai szolgálatáról, ami megszakította noviciátusát, és melynek során részt vett a prágai tavasz leverésében (18:05). Felderítő zászlóalja komédiába illő jeleneteket produkált a csehszlovák-magyar határ közelében az alkalmatlan honvédségi tisztek vezetése alatt (20:10). Még egyszer el kellett kezdenie a noviciátust (22:20), majd találkozott radikális, az evangéliumot komolyan vevő keresztényekkel, illetve Bulányi György köreivel (23:30). Szól arról, hogy milyen zaklatásoknak és felügyeletnek voltak kitéve az állambiztonság részéről a Kádár-korszakban (33:15), valamint a rendszerváltoztatásról, arról, mennyire reménykedtek a volt piarista Antall Józsefben, és mennyire csalódtak (38:40).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:30), majd arról, hogy a II. világháborúban édesapja gazdászati tiszt lett (3:30). Szól Trianon következményeiről és az I. bécsi döntésről, amit édesapja így kommentált: "az a baj, hogy nem azok adják vissza, akik elvették" (5:13). Szól a Pápai Református Kollégium életéről, szervezetéről (6:45), a hazaszeretetre és polgári ízlésre nevelésről (10:00). Beszél a Horthy-korszakról, és arról, hogy Horthy István testesítette meg az ideált a fiatal lányoknak (12:22). Szól arról, hogy a front közeledtével ki akartak menni önkéntes munkára Németországba, ám ehelyett Lengyelországba vitték őket marhavagonban, ahol gyári munkát kellett végezniük. Miután vőlegénye beállt katonának, gyorsan hazaengedték őket (17:30). Szól arról, hogyan élték át korábban a bombázásokat, illetve hogyan viselkedtek az orosz megszállók: bombatölcséreket töltöttek fel könyvekkel, mikor cseresznyét vittek sebesült társaiknak, az egész fát kivágták (20:15). Szól a háború utáni életről, a cserekereskedelemről, inflációról, valamint az egész környékről kezelésre érkező megbecstelenített lányok és asszonyok (24:30). Szól arról, hogy ők maguk hol bújkáltak az oroszok elől (26:18), a háború utáni életkörülményekről, hogy például csak 2 méter anyagot lehetett vásárolni (31:50). Szól Pápa lakosságának menekültekkel való felduzzasztásáról, arról, hogy lakásukból csak a hálót tarthatták meg, de az is tele volt ismerős menekültekkel (35:08), a "fasiszta" könyvek bezúzásáról (39:00), valamint Sulyok Dezsőről és a politikai rendszer megszilárdulásáról (39:50). Elmeséli, hogy az erőszakoskodó oroszok nagyon féltek a tisztjeiktől, valamint azt, hogy a hasonló német katonákat egy pofonnal le lehetett rázni (42:20). Végül az 1950-es évek mindennapjairól, kulturális életéről és az 1956-os forradalomról szól (44:20).

1938-ban született Debrecenben. Az interjúalany a szintén vitézi rangú édesapja pályafutásáról, származásáról mesél(1:27).Neveltetése nagyon szigorú volt. A Horthy korszak a család számára a legcsodálatosabb időszak volt, mivel egzisztenciálisan ekkor álltak a legmagasabban. Az interjúalany elmeséli az akkori Magyarországon miért volt érdemesebb élni(07:45).Az interjúalany a korszak úri középosztályáról, annak életformájáról mesél(11:41).A front közeledtével elrendelték az elsötétítést, ezzel kapcsolatban elmeséli személyes élményeit(14:41).1944 augusztusában a család egy unitárius lelkészi rezidenciába kerültek a családfő parancsára. Ennek körülményeiről hallhatunk néhány személyes történetet(16:29).Édesapját futárszolgálatra osztották be, közben a hadapródiskolát, ahol tanított Vasvárra telepítették át a front miatt(19:00). Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a család maradjon Magyarországon, még akkor is, ha a szovjetek szállják azt meg(21:22).Nyugaton esett fogságba, az angol övezetben. Erről és a háború végéről meséli el a családra vonatkozó történetét(22:09).Édesapja a hadifogság után nem kapott állást, csak majd később a pannonhalmi gimnáziumban lett tanár. Édespja 1945 utáni tanári pályafutásáról, tevékenységéről mesél (30:39).A csaldája a '45 utáni átmeneti évek alatt nem nagyon folyt bele a konkrét politizálásba, de igyekeztek mindig egy olyan pártot támogatni, a magyarság és a család érdekeit képviseli(36:01). 1956-ban édesapja iskolaigazgató volt, igyekezett több diákját és tanárát kihozni a börtönből a forradalom után(37:14).De arra is volt példa, hogy egy párttagot is megmentett a forradalmárok dühe elől-később ennek köszönhette, hogy nem vonták felelősségre 1956 után (40:06).Az interjúalany elmeséli, hogyan teltek az iskolás évei, ennek kapcsán a háború utáni oktatási rendszerről is beszél(42:29). A kommunista rezsim alatt erőteljes volt az ideológiai nyomás, az ehhez való alkalmazkodásról mesél az interjúalany(47:08).Az interjúalany a tanári hitvallásával kapcsolatban feleleveníti azokat az iskolai élményeit, amely gondolkodását formálták(49:18).1976-ban egy moszkvai földrajzi kongresszuson részt vett, ennek részleteit tudhatjuk meg(53:00).A rendszerváltoztatás boldogsággal töltötte el, de a kommunizmus alatt nem kellett kompromittálódnia. Majd pedig útravalóként a mai ifjúsághoz is intéz pár tanácsot (56:26).

0:00 családi háttér 1:21 1952-ben kezdett el verseket írni, mesél az első benyomásairól 9:02 a forradalom okait fejtegeti 11:04 1956-ban a műegyetemistákkal vonult fel a Bem-szoborhoz 13:35 a válasz nélkül maradt követelések hatására vonultak a többi helyszínre, követelték Nagy Imrét a kormányba, mert ő egy mérsékeltebb kommunista volt 19:35 a Parlament előtt a tömegben várták Nagy Imrét, ő felkapaszkodott egy páncélkocsira, ahonnan felolvasta a verseit 25:04 Nagy Imre megjelent, elvtársakként szólította meg a tömeget, amely tiltakozott ellene 26:45 ezt követően vonultak a rádió épületéhez, ő azonban lezártnak tekintette a napot 30:50 az emigrálásának okairól beszél, nyugati újságírók menekítik ki 38:56 végül Svájcba került

Az interjúalany beszél a családjáról (0:40), vallásos neveltetéséről (5:05), tanulmányairól (6:45), arról, hogy a háború alatt a család nyaralójába költöztek (7:34), majd visszatér vallási életére, tanulmányaira (7:52), kitér arra, hogy az ’50-es években már nem lehetett hittant tanulni (12:12), majd részletezi az illegális, földalatti cserkészmozgalommal kapcsolatos emlékeit, abban vállalt szerepét (13:56). Elmondja, hogy először nem vették fel egyetemre, így Mosonmagyaróváron kezdett dolgozni (22:16), majd mégis felvették, és több egyetemen is tanult (23:30). Mesél arról, hogy tevékenykedett nem hivatásos hitoktatóként (24:13), arról, hogyan terjesztették a vallásos könyveket (29:27), milyen különbségek figyelhetők meg a katolikus papok mai és kommunizmusbeli működését tekintve (35:09), végül kitér a békepapok tevékenységére (37:58).

Az interjúalany beszél a II. világháborúból, édesapja hazatéréséről a francia hadifogságból (0:37). Szól a mezőgazdasági tudás átadásáról, az aranykalászos gazdatanfolyamról (5:26). Kiemelten szól a mezőgazdaság háború utáni átalakításáról, a beszolgáltatásokról, az élelmiszerhiányról, a valamint a tagosítás hullámairól (8:08) . Szól a megtermelt javak kereskedelméről, a sáskának nevezett kereskedőkről (18:30). Beszél a téeszesítés első hullámáról, az agitációról, és édesapja ellenállásáról (20:05). Szól a Kádár-korszak enyhébb körülményeiről, a háztáji gazdálkodás beindulásáról (24:30). Szól a korszak hitéletéről, a vallásos nevelés és a kommunista ideológia viszonyáról (25:25). Végül az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről beszél. (32:10).

Az interjúalany beszél beszél az 1950-es évekről, a Sztálin halálával bekövetkező változásokról, a különböző ifjúsági mozgalmakról és a hivatalos ünnepélyekről. Részletezi az 1956-os forradalom előzményeit, illetve, hogy hogyan látták akkoriban a nemzetközi segítségnyújtás lehetőségét. Szól a forradalom leverését követő megtorlásokról, a Kádár-korszak alatt érzékelhető változásokról, a rendszer felpuhulásáról, valamint a rendszer válságának jeleiről. 0:14--emlékei az 1950-es évekről, hogyan kezdett el lassan beszivárogni az iskolás életébe; 6:50--mi változott Sztálin halálával, milyen emlékei vannak az iskoláról; 12:17--ifjúsági mozgalmak, a DISZ és az úttörőmozgalom működése; 19:40--milyen megkülönböztetés érte a kulákok gyerekeit az iskolában; 24:53--az iskolai és egyéb ünnepélyek; 35:10--a propaganda működése, a párttagság; 40:59--milyen változások voltak a szovjet politikában 1955-ben; 45:00--az ÁVÓ, a határőrség és a besúgók; 49:30--milyennek látta az állampártot; 52:00--emlékei az 1956-os eseményekről, ennek előzményeiről, a nemzetközi segítségnyújtás esélyeiről; 1:13:00--a forradalom leverése okoza pusztítások, a forradalmat követő megtorlások; 1:18:05--a Kádár-korszak jellemzői; maszekolás, háztáji gazdálkodás, KISZ, propaganda, TSZ; 1:29:20--a rendszer válságának jelei; 1:33:00--milyen tapasztalatok érték Ausztriába tett utazása során

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).

Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan szervezték Szegeden a repülő egyetemeket, hogy hogyan jutott hozzá a különböző szamizdat irodalmakhoz és hogyan zajlott ezek sokszorosítása. Elmondja, hogy hogyan lehetett a Kádár-korszakban nyugatra utazni, és milyen hatást gyakoroltak rá a különböző külföldi útjai. Említést tesz a rendszerváltoztatást megelőző korszak sajátosságairól is. 0:15--családi emlékek 1956-ról, amely alatt több családtagja is rendőrként szolgált; 4:8--hogyan szerveződtek a repülő egyetemek a szegedi egyetemen, milyen témákkal foglalkoztak ezeken, hogyan viszonyult ezekhez az elnyomó hatalom; 9:10--milyen utakon kerültek kapcsolatba a szamizdat irodalommal, hogyan sokszorosították őket; 12:23--hogyan vett részt a Beszélő és egyéb anyagok sokszorosításában, hogyan buktak le ezzel és hogyan viselkedett a letartóztatáskor; 17:15--mi történt azzal, akit bevittek illegális nyomdászatért, hogyan zajlott nála a házkutatás; 27:0--hogyan lehett külföldre utazni, milyen útlevelek és valutakorlátozások voltak; 31:0--viszonya ahhoz, hogy a család egyik ága mélyen vallásos, a másik ága pedig baloldali volt, mit gondolt akkoriban a rendszer fenntarthatóságáról; 36:8--mik a különbségek a rendszerváltoztatás előtti és utáni berendezkedés között; 39:38--miért kívánkoztak az emberek nyugatra, milyen benyomások érik ott őket; 43:33--hogyan volt érezhető a rendszerváltoztatás előtti időszakban a rendszer puhulása, hígulása;