0:00 családi háttér, gyerekkor, Budapesten született, nemesi származású családból származott, 1944-ben a házukból kibombázzák őket, így Alagra költöznek, ott a nagyapja földbirtokán éltek 3:41 Alagot is találat éri, így Kisnémedibe költöznek 6:30 később elkezdődik a család zaklatása, édesanyját behívatják rendszeresen, az általános iskolát Váchartyánban kezdte el 8:58 1950 januárjában el kellett hagyni az otthonukat, szerencsére előre figyelmeztették őket, így nem vitték ki a családot a Hortobágyra, csak külön kéréssel felvételizhetett középiskolába 11:01 1956 szeptemberében kezdte a gimnáziumot, az édesapja októberben tért haza orosz hadifogságból, apját 1946-ban az Andrássy út 60.-ba viszik, majd Baden-Badenbe, Lembergbe, és a Szovjetunióba viszik ki 16:41 részt vettek egy könyvégetésben, és a helyi szobordöntésben, visszaemlékezik a helyi eseményekre 21:00 az egyik tanárukat elvitték, fekete szalagot húztak az emlékére, ezért viszont a kollégisták kollektív büntetést kaptak, de rajta kívül számos embert elvittek 1956 miatt 24:00 édesapja az 1956-os szerepe miatt kiment külföldre, de a családját emiatt éjjelenként zaklatták, ő pedig a származása miatt nem tanulhatott tovább 27:10 1960-ban érettségizett, több helyen próbálkozott gyári munkásként, de nem vették föl, végül televízióképcső-szerelőként alkalmazták, majd irodába kerül, ott azonban csak akkor lehetett előrelépni, ha minden héten háromszor részt vett a szemináriumon 31:04 1966 novemberétől áthelyezik, TB-ügyintézőnek, majd személyzetisnek 33:11 a rendszerváltoztatáskor nyugdíjba megy, a férje viszont ellenzéki politikus lett, a váci Független Kisgazdapárt megalakulásakor mindketten ott voltak 38:25 az önkormányzati választás után kisgazda-kereszténydemokrata polgármestere volt a városnak, a férje kisgazda önkormányzati képviselő volt 40:13 a második választás után elkezdődött a szalámizás, mindenki képviselő és polgármester akart lenni, ekkor a szocialisták nyerik a választásokat, ő pedig listáról kerül be képviselőként

0:00 az első szabadon bejegyzett szakszervezett a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezte volt, amibe belépett, és létrehozták a városi szervezetet 2:42 belépett az MDF-be, ő lesz az egyetemi TDDSZ elnöke 5:00 párttá alakult az MDF, beszél erről a korszakról 7:35 mesél a korabeli Fidesz-MDF viszonyról, de szóba kerül a többi ellenzéki párt is 9:32 Nagy Imre újratemetése előtt megtudták, hogy Sopronkőhidán is vannak eltemetve 1956-os mártírok, ezért a helyi MDF oda egy emlékművet emeltetett, másnap pedig díszőrséget állhatott a budapesti újratemetésen 15:08 a TDDSZ adott meghívót idősebb George Bush előadására, amit az ellenzékieknek tartott 18:00 a Páneurópai Piknik szervezésének kezdeteiről mesél, nehezen indult a szervezés, mert nem voltak megfelelő emberük 22:36 a többi ellenzéki párt is támogatta az ötletet, ekkor szélesedik ki a rendezvény egy több ezer fős összejövetellé, sikerült megbeszélni ezt az ötletet az osztrák hatóságokkal is 25:43 a német titkosszolgálat megtudta a készülődést, és ezért kamerával vették föl az embereket a rendezvény során 29:00 a határőrök azonban a kimenekülő németekkel találkoztak, nem pedig az elhúzódó sajtótájékoztató miatt késő ellenzékiekkel 32:00 az osztrákoknak sebtiben kellett megszervezniük a menekültek fogadását 36:10 véleménye szerint nem a reformkommunisták készítették elő, ugyanis a piknik után bekeményített a kormány, lezárták Sopront, eldördült egy halálos lövés is, megerősítették a katonai jelenlétet 38:31 az MDF elnöksége a legfelsőbb szinten jelezte a soproniaknak, hogy kalandor kezdeményezésnek tartják a pikniket, később azonban Lezsák Sándor azt mondta nekik, hogy próbáljanak szervezni NDK-sok számára átmenekülést 43:49 ezek nem valósulnak meg, mert végül a magyar kormány megnyitotta az NDK-sok számára a szabad határátlépést 45:50 a volt kommunisták azonban ki akarják sajátítani maguknak a pikniket, mintha ők tették volna, holott a határzár volt az ő munkásságuk eredménye

Az interjúalany 1927-ben született Vállajon (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Beszél gyermekkoráról. Már gyermekként is sokat kellett dolgoznia. (03:15) Két nővérével és sok más falusival elvitték a Szovjetunióba málenkij robotra. Elmondja az átszállításuk menetét. (09:30) Beszél a gulágban uralkodó körülményekről. 2,5 évet töltött a lágerben. (14:20) Nyaranként kolhozban kellett dolgozni, ott elviselhetőbbek voltak a körülmények. Az orosz katonák nagyon fegyelmezettek voltak, nem erőszakoskodtak a nőkkel. Egy idő után már minimális fizetést is kaptak a rabok, jobb lett az ellátás. (18:30) Beszél a lágerben végzett gyári munkáról, az orosz civilekkel fenntartott kapcsolatokról. (27:36) Az interjúalany nagyon beteg lett, így hazaengedték. A nővéreit még kint tartották. Újra beszél a táborban uralkodó körülményekről, sokan meghaltak. (30:28) Beszél hazatéréséről. A máramarosszigeti gyűjtőtáborban németnek hitték, így csak nehézkesen mehetett tovább hazafelé. (34:00) Mire hazaért, korábbi vőlegénye már egy másik lányt vett feleségül, de hamarosan megismerkedett későbbi férjével. Szegény körülmények között éltek, a férj ács volt. (36:20) Beszél arról, hogy a férfiak sokkal kevésbé bírták a kényszermunkát, mint a nők. Elmondja, milyen volt a fogadtatása szülőfalujában. (39:04) Mivel nagyon jól dolgozott a TSZ-ben, többször kapott jutalomnyaralást, egyszer Moszkvába mehetett. Szegényen, de boldogan élet. (41:30)