0:00 családi háttér, édesapja csendőr volt, így több település iskolájában megfordult, édesapja a nyugdíjba menekült, mert nem akart csatlakozni a korabeli csendőri intézkedésekhez, mesél a gimnáziumi évekről 3:19 Vácra veszik fel a teológiára, de egyből Bécsbe küldik teológusnak, elvégzi az öt évet, Bécsben a hitleri Németországban sem voltak megbecsülve a keresztény egyházak 6:11 az utolsó szemesztert 1945 tavaszán végezték el, de már bombázások folytak 8:41 az Andrássy út 60-ban is járt, valamint Kistarcsán is, közben mesél a szovjet terepjáróról, amivel járt a misékre 10:06 a kistarcsai táborban először a papok külön szobában voltak, nem csinálhattak semmit, így kenyérből készítettek sakkfigurákat, mivel voltak tanárok is, ezért „főiskolát” is működtettek 15:06 az internálás előtt három napig „szűrőben” voltak, onnan fogdába kerültek, ahol magánzárkák voltak, a zárka 2x3 méteres volt, a szomszédban volt egy iskola, ahol mindig ki-, és becsöngettek, ez segített a magánzárka átvészelésében 20:44 két hónap magánzárka után átvitték őket az „ezredbe”, átvitték őket a papi internáltak közé, ahol a nyolcszemélyes zárkában több mint ötvenen voltak 28:28 1950-ben megalakult a békepapi mozgalom, de a püspökök, így Vác püspöke is, megtiltotta a részvételt, ő vitte a helyi plébánosokhoz részvételt tiltó üzeneteket, a mégis résztvevő tizenhét papból hármat, akik a püspök ellen felszólaltak, fegyelmit kaptak, egyikük az ÁVO-nál keres védelmet, az egyházi bíróság tagjait elviszik (ő volt a jegyző) 32:29 három hétig volt az Andrássy út 60-ban, őket nem verték, és nem kínozták, de a többi rabot igen, lejátszották nekik a váci püspökség lehallgatott beszélgetéseit 39:18 a papi szoba két évig maradt Kistarcsán, de két év után szétszórták a papokat a többi internált közé 40:33 a testvéréről beszél, ő bölcsészkart végzett, és Moravcsik Gyula mellett volt tanársegéd, őt kirúgták a családja miatt, édesapja házát pedig államosították

Az interjúalany beszél születéséről, egyik ágról horvát, másik ágról magyar őseiről, a Czapáry név eredetéről (0:58). Szól édesapja munkájáról és lakhelyükről (5:58). Szól oktatásáról, a zalaegerszegi Deák Ferenc polgári iskoláról, valamint arról, hogyan került az Eötvös Collegiumba és ott mely tanárok tették rá a legnagyobb hatást (9:20). Beszél arról, hogy a budapesti egyetemen nem érte megkülönböztetés a zsidókat, sőt, rajongtak Fejér Lipót professzorért (17:02). Mesél az akkori egyetemi életről, a gólyák tréfálkozásairól, tanulásról, és arról, hogyan helyezkedett el az egyetemen még tanulóként (19:20). Mesél a bécsi döntéseket kísérő ovációról, tüntetésekről, melyen ő is részt vett, valamint arról, hogy Észak-Erdély visszaszerzése után egy egyetemi csoporttal kiment Magyarborzásra utat építeni (24:45). Szól Magyarország hadbalépéséről (28:02), családja elmeneküléséről Zalaapátiból, és arról, hogy visszatérésükkor az állásukat már elvesztették (29:30). Egyik unokatestvére ijesztő lelki állapotban tért vissza a Don-kanyarból (31:30). 1944 októberétől híradósként szolgált (33:15). Beszél a német megszállásról, ahogy az Eötvös Collegiumban bujkáló egyik franciát letartóztatták, vagy ahogy egy Zala megyébe menekült bajor papot elvittek a csendőrök (35:20). A háború során nyugatra vitték, angol hadifogságba került, majd 1946 februárjában hazaszökött (37:25). Beszél a németországi éhezésről (40:20), majd arról, hogyan védték meg egyszer amerikai katonák az oroszoktól (41:18). Szól Magyarország 1945 utáni helyzetéről (44:00), tanári pályájáról (46:38), valamint arról, hogy rövid ideig ő maga is a Nemzeti Parasztpárt tagja volt (48:46). Szól Mindszenty József személyiségéről, akinek Zalaegerszegen még ministrált is (53:38). Szól rokonáról, Martincsevics Pál gyékényesi plébánosról és Hajnal Zénó ferences atyáról, akiket bolgárok lőttek le. Brusznyai Árpádról, akivel együtt járt az Eötvös Collegiumba, szintén megemlékezik (55:35).

Az interjúalany beszél családjáról, iskoláiról (2:30), a leventemozgalomról és az ahhoz kapcsolódó zenekarról (4:35). II. világháborús élményeivel, az erdélyi Désen töltött munkaszolgálatával (8:42) folytatja. Rátér hazatérésére, a nyilas hatalomátvételre, a zsidóság sorsára és a szovjet megszállásra, illetve arra, hogyan vett részt újjáépítési munkálatokban Baján (13:01). Később a Rákosi-rendszer, a Kádár-korszak és a rendszerváltoztatás korabeli életviszonyokról beszél (21:30).