Az interjúalany beszél családi hátteréről, kisgyerekként átélt második világháborús emlékeiről (0:18), tengerésztiszt édesapjáról, annak Horthy Miklóssal kapcsolatos emlékeiről (2:06), jegyrendszerről, beszolgáltatásokról, padlássöprésről (5:28), a fűtőanyagról (6:53), deportálásokról, szerzetesrendek feloszlatásáról, a ferencesek elhurcolásáról, édesapja B-listázásáról (7:43), munkahelyi viszontagságairól, az erőszakos TSZ-szervezésről (10:12), tanulmányairól, testvéreiről (11:09), az 1956-os eseményekről, és az azt követő megtorlásról (15:03), TSZ-ekről, a magyar mezőgazdaság tönkretételéről (22:56).

Az interjúalany beszél a parasztgyerekek tanulási lehetőségeiről és a munkavégzési kényszerről a Horthy-rendszerben (2:20), a kulákok meghurcolásáról, beszolgáltatásról, feketevágásról a Rákosi-rendszerben (7:38), Kádár hatalomra kerüléséről és a Kádár-korszak elejéről, a TSZ-ek megszervezéséről, a mezőgazdaság helyzetéről, a szegénységről, valamint a korszak hétköznapjairól (14:02), az I.világháború utáni eseményekről, a Tanácsköztársaságról, a román megszállásról (35:41), végül a Horthy-rendszerről (38:50).

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).