Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól

Az interjúalany beszél arról, hogyan kezdődött a forradalom Salgótarjánban, és hogyan csatlakozott, mikor egy árvizi mentésről Budapesten keresztül ment haza. Szól arról, hogy csak a könyvesboltok kirakata volt betörve Pesten, mert a marxista könyveket eltüntették (0:22). Beszél arról, hogy alakult ki az acélgyári sztrájk, és hogyan alakították meg a nemzetőrséget (2:12). Elmeséli, hogyan szereztek fegyvereket, és hogyan működött az őrség (3:50). Szól arról, hogy miétr csatlakozott a forradalomhoz, és mit jelentettek a munkástanácsok (7:00). Elmeséli, hogy a forradalmi események miatt a megyei vezetőség Csehszlovákiába távozott, majd visszatérve őket vádolták hazaárulással (9:30). Szól arról, hogy mi vezetett a forradalomhoz, a diktatúra mibvenlétéről, a besúgók és az ÁVO működéséről (12:40). Szól arról, hogyan adták le a fegyvereket az oroszok bejövetele után (20:12). Arról is szól, hogy nem disszidált, mert a forradalmi események újrakezdését, a MUK-ot várta (22:50). Szól a pufajkásokról és arról, hogyan tartóztatták le áprilisban (25:10), illetve a Kádár-korszak foglalkoztatáspolitikájának visszásságairól (30:10). Beszél a december 8-i mészárlás előzményeiről, arról, hogy két letartóztatott munkásvezető elengedése miatt kezdődött tüntetés (32:30). Szól arról is, hogy a pufajkásokat már korábban leszerelték (35:50). Elmeséli a sortüzet, és azt, hogy a kavarodásban nem lehetett látni, hogy az oroszok is tüzeltek-e (38:15). Végül arról szól, hogy minderre azért került sor, hogy Kádár a forradalom után a munkástanácsok hatalmát is megtörje (43:30).

0:00 családi háttér, egy sváb molnárcsaládból származik 5:38 ő 1930-ban született, édesapja azonban kivételesen nem molnárlányt vett el 7:49 svábok voltak, az anyanyelve német volt, az iskolában tanult meg magyarul 9:36 1940-ben a soproni bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait, egészen a német megszállásig, akkor hazaküldték őket 11:35 addig nem érezték a háborút, békésebbek voltak a mindennapok, a német megszállás után azonban elkezdődtek a deportálások, bár volt Volksbund az ő környékükön is, az egyházak viszont ellenezték a működését 17:22 ő a „Hűséggel a hazához” nevű egyházi szervezésű mozgalomnak volt a tagja 1944-ben; a híreket nem újságból vagy rádiókból szerezték, hanem a hozzájuk járó kuncsaftok mindig elmondták a híreiket 19:20 karácsonykor meg újévkor mindig voltak náluk csellengő orosz katonák, áthaladt a fejük fölött a front, a háború után pedig elindult a pártélet 23:28 csatlakozott a Bulányi György szervezésével alakult csoportok egyikéhez, emiatt bebörtönzik hat hónapra 28:01 miután a vezetőiket letartóztatták, ő is várta, hogy beviszik, mert aktív szervező tag volt 33:14 először államellenes összeesküvés szervezésével és vezetésével vádolták meg 1956-ban, de a börtönben szinte azonnal érezni lehetett az SZKP XX. Kongresszusának hatását

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).

0:00 családi háttér 4:30 annyira szegények voltak, hogy tbc-s lett, ezért keveset tudott iskolába járni, házasságkötéskor is alá kellett írnia a férjének egy papírt, hogy tud arról, hogy tbc-s 7:20 a férje az első kórházvonattal jött haza, ő is TBC-t kapott, így kezdődött az ismeretségük 10:00 a férje is, és ő is párttag volt 13:24 a rendszerváltoztatás nem változtatott sokat az életükön 15:24 három gyermeke született, és három unokája van

Az interjúalany a saját művészetével kapcsolatban fejti ki egy darabot az életfilozófiájából(0:15).Nagy László bemutatkozik és első gyerekkori emlékeiről mesél, melyek egybefonódnak Sztálin halálával. Az erdélyi fiatalkoráról mesél különböző történeteket(0:39).Amikor a tanulmányait elkezdte, akkor még külön voltak bontva a román és a magyar diákok, később ez megszűnt. Erről és iskolás koráról beszél részletesebben(1:55). Az érettségi után már egyből elkezdett érdeklődni a zene, a festészet és az irodalom, tehát a kultúra iránt. Nagyváradra került, történelem földrajz szakon tanult, de innen Marosvásárhelyre került 2 év után. Ennek részleteit bontja ki(5:11).A Nagyváradon eltöltött idő hozta meg számára az "eszmélést", ekkor kezdett el érdeklődni a társadalom és a kultúra különböző kérdései iránt. Valamint ekkor találkozott a magyar-román ellentéttel is(10:20).Marosvásárhelyen végezte el tanulmányait. Nagyváradon is, és Vásárhelyen is megpróbálta beszervezni, figyelni a Securitate(13:02).Marosvásárhelyen zárt körökben "mozgott", de amikor tanítóként dolgozott a Szilágyságban, akkor rengeteg művésszel, értelmiségivel ismerkedett meg - emiatt egyre jobban a Securitate szeme elé került(15:06).Amikor elege lett a karhatalom zaklatásából, akkor 1980-ban átköltözött Magyarországra(19:49).Az erdélyi néprajzzal behatóan foglalkozott - az interjúalany az akkori romániai néprajzkutatásról beszél (22:15).Az áttelepedés nagyon meghatározta az életét, a kezdeti években nehezen viselte az új légkört. Ennek részleteit fejti ki(26:58).Később Magyarországon is felkeresték az ügynökök, nem csak a magyarok, hanem a románok is(29:15).Magyarországon nem tudott elhelyezkedni tanárként, így építőipari raktárosként dolgott, majd pedig egy Várpalota melletti kis faluban tanított(33:52).Kőszegen nevelőotthonban is dolgozott, ez az egyik legszebb korszaka volt az életének(35:50).A házassága miatt költözött fel Budapestre, itt lakást vett, azóta itt tanít(37:19).Ha előre tudta volna, hogy így alakulnak az események, akkor soha nem költözött volna Erdélyből. De a zaklatásokat nem bírta tovább(37:48).A magyar, főként a román rendszerváltoztatást óriási megkönnyebbüléssel fogadta - annak ellenére, hogy az interjúalany szerint nem történt meg teljes egészében(39:39).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja a fronton számos sebet szerzett, de 1952-ben behívták a plébániára az ávósok, ott kegyetlenül megverték, de az így szerzett sebek miatt meghalt 6:24 erről sokáig nem beszélhetett nekik az édesanyjuk, az ötvenes éveket meghatározták a beadások és a padlássöprések 8:58 1956-ban a faluban nem történt nagy felfordulás, legalábbis gyerekként nem láthatták az eseményeket 10:12 a téeszesítés során az agitálók gyári munkások voltak, a földjeiket kénytelenek voltak beadni, mesél a TSZ-ről 19:00 1964-től a Ganz-Mávagnál lakatosszakmát tanult, de ott dolgozott tovább a Ganz-Mávagnál, volt úttörő és kisdobos is, majd KISZ-tag is, de ez elsősorban a kikapcsolódási lehetőségekről szólt; felidézi a katonaságot is 26:05 felkérték, hogy lépjen be a pártba, de nem lépett be sosem, felidézi, hogy a honvédségnél kapható újságok hogy ferdítették el a valóságot

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, a második világháborúról, a helyi zsidókról, deportálásukról, tanulmányairól, munkáiról, 1956-os emlékeiről, további munkáiról.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:29), arról, hogy tanulmányai elvégzése után főagronómusként dolgozott, majd TSZ-elnök lett (3:14). Mesél német származásáról (7:44), a cserkészmozgalommal kapcsolatos emlékeiről (10:55), az 1956.-os forradalom közvetlen előzményeiről, és az október 23-i eseményekről (21:07), a kistarcsai politikai foglyok kiszabadításáról, debreceni hazatéréséről (26:58), valamint arról, hogy nem gondolt komolyan a disszidálásra (32:54). Beszámol arról, hogy diploma után neki is agitálni kellett a falvakban a TSZ-be való belépésért (35:22), valamint kitér a TSZ-ek működésére (37:56), és megfogalmazza véleményét a mai fiatalok helyzetével kapcsolatban (39:24).

Az interjúalany elmondja, hogy polgári körülmények közöt élő, értelmiségi zsidó családjában milyen neveltetést kapott a II. világháború előtt, és mennyire tartotta a zsidó vallást, illetve annak szokásait. Szól férjéről, aki Raul Wallenberg sofőrje volt a II. világháború idején, és elmondja, hogy ennek az ismeretségének köszönhetően hogyan sikerült megúsznia a Németországba történő deportálást. Mesél Kádár Jánossal kapcsolatos élményeiről is, akivel személyesen is találkozott, mivel munkája következtében több neki rendezett is részt vett. 0:20--születés, család, iskolái; 3:33--mennyire tartják a zsidó vallást; 5.38--kapcsolata Raul Wallenberggel, a svéd diplomata zsidómentő tevékenysége; 7:45--hogyan tudta elkerülni azt, hogy Németországba deportálják, hogyan éli meg a szovjetek bevonulását; 11:24--második házassága, a zsidó vallás szerepe az életében; 14:38--viszonya a cionizmushoz, milyen problémái adódtak a származásából az élete során, hogyan jutott el Kádár János vadászataira; 18:10--milyen neveltetésben részesült

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, egyetemi tanulmányairól, és arról, hogy egyetemistaként hogyan élte meg az 1956-os eseményeket. 0:15--családja, születése, emlékei a II. világháborúról, a szovjet katonák viselkedéséről, hogyan akadályozta meg Grősz József Kalocsa kiürítését; 6:16--a háború utáni időszak, egyetemi tanulmányai, hogyan tudott származása ellenére továbbtanulni; 11:5--a forradalom előzményei a bölcsészkaron; 13:16--emlékei az 1956-os eseményekről, a tüntetések kezdetéről, az eseményekben való személyes részvételéről; 18:07--részvétele a megalakuló nemzetőrségben; 21:32--a november 4-e utáni események, hogyan hagyta el a Budapestet; 24:1--az egyetemi élet újraindulása januárban, hogyan sikerült megúszniuk a tisztképzésen való részvételt; 26:26--első munkahelye, a forradalmat követő megtorlások az egyetemen; 28:36-- a tanárok beszervezése a TSZ mellett való agitációs munkába; 30:2--milyen volt a hangulat az egyetemen a forradalom leverését követően

Az interjúalany szól erdélyi születéséről, arról, hogy a szülei nyugatra menekültek, míg ő rokonoknál maradt, majd elmentek érte 1946-ban. Még Erdélyben járta a 3. osztályt, de Petru Groza ígéreteivel ellentétben teljesen román volt az oktatás (0:36). Szól arról, hogy Sopronban megdöbbentette a bombázás pusztítása (3:00). Budapestre került kollégiumba, ahol a háború utáni körülmények között patkányinvázió volt (5:10). Szól a Kisképző akkori tanári gárdájáról (6:55). Elmeséli, hogy miként csapták ki egyik társát azért, mert találtak nála egy Life magazint, majd az úgynevezett MHK-gyakorlatokról szól, ami militarista jellegű testnevelési gyakorlatsorozat volt (9:20). Egyszer megtagadták a gyakorlatok végzését, a tanár pedg térden állva könyörgött, hogy folytassák. Szól egy kollégiumi társukról is, meggyőződéses sztálinista volt, gyanús ügyletekkel, akit 1956-ban beépített provokátorként láttak viszont (12:50). Szól arról, hogy miként élték meg Sztálin halálát (20:32), majd arról, hogy milyen volt a politikai hangulat az 50-es években (21:30). Beszél 1956-os emlékeiről, az írók és művészek társaságáról, Csurka Istvánról, Moldova Györgyről, az október 23-i eseményekről (23:12). Szól arról, hogyan állt be nemzetőrnek a toborzáskor, miként kaptak fegyvereket és hogyan tisztogatták le őket (27:44). Elmeséli, hogyan menekültek el a lezárt iskolaépületből (31:30). Beszél arról, hogyan próbáltak kijutni Budapestről egy barátjával, annak barátnőjével és édesapjával (32:30). Beszél a forradalmi események utáni újrakezdésről, a kirúgásokról, illetve arról, hogyan tartottak nekik kötelező eligazítást az ellenforradalomról (35:15). Szól arról, hogyan telt meg az egyetem KISZ-esekkel, hogyan jelentgették fel a tanárokat a "polgári szellem" miatt, és hogyan tudták a hangadókat kirúgni félévkor (38:04). Beszél végzéséről 1962-ről, Barcsay Jenővel való kapscolatáról, iletve arról, hogyan uralta a képzőművészetet Aradi Nóra, hogyan rágalmazta őket egy cikkben, illetve hogyan fenyegette meg nyíltan Barcsay Jenőt (39:30).

Az interjúalany elmeséli, hogy a családja hogyan költözött át Lengyelországból Magyarországba és hogy hogyan élték meg a gettóban a II. világháborút, illetve az oroszok bevonulását. Beszél életkörülményeikről, az általuk tartott zsidó szokásokról és testvére 1956-ot követő disszidálásáról is. 0:20--családja, hogyan került át családja Lengyelországból Magyarországra, az általuk a családban használt nyelvek, vallásosságuk, milyen körülmények között éltek, mivel foglalkoztak a szülők; 3:40--testvére disszidálása, édesapja halála, gyermekkora, a helyi zsidó közösség működése; 6:19--milyen emlékei vannak a gettóról és az antiszemitizmusról; 7:17--szülei iskolája, munkája, melyik hitközségnek voltak a tagjai, milyen zsidó szokásokat tartottak; 9:24--a gettóban töltött napok, a szovjetek bevonulása; 12:8--hogyan indult újra az élet az oroszok bevonulása után, miért nem disszidáltak 1956 után ők is; 14:12--hogyan ismerkedett meg a férjével, házassága; 17:24--mit dolgozott a szocializmus időszaka alatt, hogyan élte meg ezt az időszakot, milyenek voltak az élet-, és lakáskörülményeik ekkoriban; 21.20--külföldi rokonok; 22:23--hogy viszonyult Izrael állam létrejöttéhez, miért nem tudtak kivándorolni ide; 24:30--véleménye a rendszerváltoztatásról

Bakos Ildikó meséli el életét.

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan került a gyógyszerész pályára az 1960-as években, és hogy milyen átalakítások zajlottak ekkor a gyógyszeriparban. Beszél az 1950-es években lezajlott patikaállamosításokról, illetve szól a rendszerváltoztatást követő patikaprivatizációban betöltött szerepéről is. 0:13--származás, család, iskolái, hogyan utasították el a tanári pályára való jelentkezését, és hogyan sikerült továbbtanulnia, egyetemi tanulámányai; 2:23--a Gyógyszertár Vállalat megalakulásának és a korábbi patikaállamosításoknak a története; 6:4--hogyan alakult át a gyógyszerészet az 1960-as években és milyen munkákat végzett pályakezdőként, majd elismert gyógyszerészként; 8:48--részvétele a patikaprivatizáció kidolgozásában és a magángyógyszertárak megindításában; 13:39--a pécsi gyógyszertár vállalat; 15:10--hogyan élte meg az államosításokat, mi történt az államosított patikák dolgozóival; 18:7--az 1960-as modernizáció hatásai és következményei; 23:30--mennyire elégedett a pályájával

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a ciszterci gimnáziumban, valamint a cserkészetről (0:08). Szól az 1948-as államosításról, az oktatás folytatásáról, az új intézmény és az ifjúsági mozgalmak keltette ellenérzésről, valamint arról, hogy könyvben is kiadta cserkész örstársaival való 1948-as levelezését (2:45). Szól arról, hogy érettségi után a zirci teológiára jelentkezett, amit azonban megszüntettek, a növendékek egy része pedig disszidált vagy börtönbe került (7:30). Ő a budapesti teológián el tudott végezni két évet, majd katonai szolgálatról visszautasították és rakodómunkásként kellett elhelyezkednie (10:15). Szól arról, hogyan került tudományos segéderőként a pécsi egyetemre, s így hogyan állt vissza értelmiségi alapállása (13:50). Végül részben a rend bátorítása miatt elvégezte a pécsi tanárképző orosz szakát kitüntetéssel, és hogyan kedvelte meg Nyugat helyett a Keletet (15:00). Rendszerellenessége miatt vidékre rakták tanítani, majd úttörő vezetést bíztak rá, végül egy külvárosi iskolában tanított Pécsett, de mindegyikkel jól járt, értékes tapasztalatot és tudást gyűjtött ezen évek alatt (18:36). Szól arról, hogy egy ideje már tudományos írásai jelentek meg pedagógia témakörban, amikor felkérték, hogy fogadjon el egy állást a pedagógia tanszéken. Először a hátrányos helyzetű diákokkal kezdett foglalkozni, majd a romológia szakértője lett, ilyen tanszék felállításában is segédkezett (27:20). Szól a rendszerváltoztatásról, arról, hogy szabadon felvállalhatta hitét, és keresztény nyári szabadegyetemet szervezhetett (35:14). Valószínűleg ez is volt az oka nyugdíjazásának (39:40). Végül arról szól, hogyan segédkezett a Mester és tanítvány című lap elindításában Hoffmann Rózsával együtt (42:50).

Az interjúalany beszél családjáról, a lakosságcseréről és javaik államosításáról (0:20). Rátér oktatására, arra, hogy egy fogalmazásából a tanító kihúzta a "független Magyarországot", ami nagyon meglepte (2:30). Beszél arról, hogy osztályidegenként nem mehetett középiskolába (4:40), majd az 1956-os forradalom eseményeiről (6:58). Szól arról, hogyan jöttek érte nyomozók, tartóztatták le, került egy cellába több ötvenhatossal, akik a büntetéseket latolgatták (8:35). Beszél a börtönkörülményekről (13:05), majd arról, hogy azért tartóztatták le, mert röpiratokat terjesztettek november 4. után (15:00). Szól bírósági tárgyalásáról, a mezőgazdasági kényszermunkáról, valamint arról, hogy a börtönben már nem bántalmazták, csak a rendőrök a kihallgatáson (18:05). Szól decemberi szabadulásáról és további megfigyelésükről (21:25), a kihallgatási stratégiáról (24:50), valamint arról, hogy a bátyját hogyan érintették az események (26:48). Végül az államosított cséplőgépről mutat fényképet, valamint egy őróla is szóló könyvet (30:20), valamint a rendszerváltoztatás csalódásáról szól (31:20).

Az interjúalany mesél nagyszüleliről és szüleiről, valamint az egykori hajdúböszörményi és debreceni zsidó közösség működéséről. Elmeséli, hogy családjában hogyan tartották a hitüket, és hogyan nevelték a zsidó szokások előírásainak megfelelően a gyermekeiket a szocializmus időszakában is. 0:24--szülők, nagyszülők, foglakozásuk, származása, lakóhelye; 8:30--hogyan tartották a hitüket (pl. öltözködéseben, hajviseletben), és mivel foglalkoztak, hogyan tartották a család többi részével a kapcsolatot; 11:38--érték-e gyermekkorában antiszemita hatások, milyen nyelveket beszéltek a családban; 13:25--milyen emlékeket őriz a szocializmus időszakáról, hogyan tudták elkerülni a gyermekeik a vallásuk miatti konfliktusokat az iskolában; 18:55--házassága; 19:41--véleménye a kitelepülésről, és viszonya Izrael állam létrejöttéhez

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

Az interjúalany beszél családjáról, valamint arról, hogy a Bagi családnév nagyon megfogyatkozott (0:08). Mesél egyik lányáról, akiből jegyző lett (3:20), illetve a másikról, aki 1956-ban disszidálták (8:05). Beszél gyermekkoráról, középparaszt származásáról (14:14). Elmondja, hogy édesapja rizst termesztett, de a kommunisták elzárták a vizet, majd zaklatták, kérdezgetve, hogy miért nem locsolja a földet. A folyamatos zaklatások végül az öngyilkosságához vezettek (15:45). Elmeséli legkisebb leányának ijesztő rosszullétét és gyógyulását (7:38). Különböző munkahelyeiről szól (19:30), majd arról, hogyan került egy szikvízüzem élére. Nagyon jól keresett a szikvízüzemben, ám a házépítés és költözés körüli nehézségek közepette megromlott a házassága (25:00). Az 1956-os forradalomról való emlékeit is feleleveníti (30:48), majd az 1945-ös megszállásét, amikor a tanyán bújkáltak az oroszok elől, a faluban lévő házukban pedig istállót rendeztek be, és neki kellett egy orosz katona zsákmányát cipelnie (36:50). Végül arról szól, hogy ifjúsági szervezet csendes gyűlésén volt 1948-ban. Az ávósok utána kivallatták, mint "horthyistát", és addig verték, hogy elájult. Azóta nem tagja egyetlen pártnak sem (44:30).

00:12:26 Életének kezdeti nehézségei zsidósága miatt, lakhelyváltozások. 12:27-14:11 Édesanyjának szerelmi élete. 14:12-20:29 Kötődése Magyarországhoz a férjén keresztül, élményei tapasztalatai a kommunista Magyarországról. 20:30-23:35 Második látogatás Magyarországra, lakodalom Magyarországon. 23:36-26.29 Jugoszláv nyaralás, családlátogatás nehézségei a határon való átvizsgálás a neve miatt. 26:30-27:38 Nevének eredete. 27:39-40:02 Munka Angliában, a magyar étterem története. 42:03-44:41 Balatoni élmények, élelmiszerhiány. 44:42-49:14 Összegzés a származásáról és a történelemről. 49:15-53:01 Első benyomások, Magyarországról, a falusi életről.

Az interjúalany beszél arról, miként döntötték le Sztálin szobrát október 23-án (0:20). Szól arról, hogy a budapesti Központi Munkástanács élén nem fegyverrel, hanem tárgyalással igyekeztek a forradalom vívmányait megőrizni. A szovjetek szemében nagy tekintélye volt a munkástanácsnak, de Kádárék csak arra használták a tárgyalásokat, hogy időközben megerősödjenek (6:05). Szól a munkástanács jelentőségéről (9:15), és arról, hogy annyit bizonyosan elértek, hogy a tárgyalások ideje alatt 200,000 ember elhagyhatta az országot, akik közül jópárat kivégezhettek volna (13:40). Elmondja, hogyan reagált arra, mikor 25. születésnapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték (15:00), valamint azt, hogy miként került a munkástanács élére (16:40). Szól a forradalomról, mint a társadalmi szerveződés legmagasabb szintjéről, és az ezzel járó különleges jogokról (21:00). Szól arról, hogy Kádárék taktikai tárgyalásokat folytattak, a tagok egy részét átállították, a maradékot pedig börtönbe záratták (24:20). Elmondja, milyen kérdésekről tárgyaltak, valamint elemzi Nagy Imre személyiségét is (24:20). Beszél a munkástanács megalakulsááról és letartóztatásuk körülményeiről is (30:15). Szól arról, mivel vádolták és milyen volt a börtön, valamint szól Kennedy elnök szerepéről az amnesztiarendeletben (32:28).é Szól arról, hogy a börtönévek után továbbra is megfigyelték, valamint arról, hogy 1972. október 23-án egy megrendezett balesettel megpróbálták megölni (36:30).

Az interjúalany beszél családjáról, piarista oktatásáról, magyartanárának, Bulányi Györgynek a hatásáról (0:05), majd rátér arra, hogy a piarista szellemet közvetítette az iskola, de mindenkinek meg kompromisszumra kellett jutnia a kommunista rendszerrel (4:55). Szól II. világháborús emlékekről, a bombázásokról, egy osztálytársa haláláról és temetéséről (9:45), valamint a zsidóüldözésről (13:03). Szól érettségi vizsgájáról (14:48), egyetemi felvételijéről és az egyetemi tanszabadság akkori magasabb fokáról (15:40). Szól arról, hogy miként került végül fizikus szakra (17:20), és arról, hogyan kezdett az egyetemen feladatokat vállalni (19:45). Szól arról, hogyan ütközött a kommunista rendszerbe az egyetemen: egy munkás barátjához intézett félreértett viccből botrány lett, egy társának pedig azt tanácsolta a tanulmányi osztály, hogy ne egy évfolyamtársat, inkább egy munkáslányt vegyen el (22:00). Elmondja, hogy a katolikus egyház akkoriban közeledni akart a munkássághoz, de későbbi felesége lelkiismeretvizsgálati papírját átkutatták és felreértették, így abból is botrány lett (24:20). Szól arról, hogyan döbbent rá arra, hogy 1948 után már csak "csendben" lehetett tanulni az egyetemen (26:00), valamint szól Sántha Kálmán munkásságáról és rendszerellenességéről (28:58). Beszél arról, hogy először rezignáltan, majd lelkesen fogadta 1956-ot (32:50). Végül szól a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak különbségeiről (34:42) és későbbi kutatói tevékenységéről (36:08).

Az interjúalany mesél felmenőiről, Bécsben, Svájcban, Angliában és Izraelben folytatott tanulmányairól, illetve tudományos munkájáról. Beszél házasságáról, családjáról és elmondja, hogy Izraelből hogyan került vissza Magyarországra. 0:21--származása, felmenői; 1:18--tanulmányai Bécsben, Svájcban, Angliában, Izraelben; 4:27--házassága egy 1956 után disszidált lánnyal, tanítói munkája, egyetemi tanulmányai; 6:22--hogyan került haza Izraelből; 11:57--családja; 12:51--mi a véleménye a magyarországi zsidó közösségekről

Hagyomány és hatalom küzdelme A református lelkészcsaládból származó, kis faluban felnövő interjúalany a késő Kádár-korszakbeli iskolaélet apró életképeit idézi fel az úttörőmozgalomban való korlátozott részvételtől a még tapasztalható - akkor már nem túl hatékony – helybeli, vallásellenes agitációig, lelkész édesapja és a helybeli iskola vezetésének kisebb konfliktusáig. Fiatal felnőtt koráról szólva említést tesz a Hit Gyülekezetének korai időszakáról is, ahová tudatos hitbeli döntés után csatlakozott. 0:00 a vallásos neveltetés erős volt, de az iskola ehhez képest kontrasztot jelentett, de az úttörőmozgalomban nem juthatott előrébb 6:26 felidézi a református istentiszteleteket, az iskolai ünnepségeket direkt vasárnap tízre szervezték 13:15 beszél a megtéréséről, és a Hit Gyülekezete korai éveiről, a szülőket az iskola bekérette

00:00-05:35 Születés, Csácsbozsok, iskola, kapcsolat a plébánossal. 05:36-11:25 II. Világháború, bombázások, felszabadítás. 11:26-15:26 Kommunizmus, TSZ, államosítások, munka. 15:27-18:48 Közlekedés fejlődése. 18:49-21:38 GYES, gyereknevelés. 21:39-28:29 Termesztések, szórakozás, pénz elértéktelenedése, Forint bejövetele, árak. 28:30-36:12 Katonaság, 1956. 26:13-42:06 Zalai lakodalmak, ételek.

0:00 1944-ben egy bombázás idején született a Kútvölgyi-kórházban, családi háttér, gyermekkor 3:00 az ötvenes éveket gyerekként élte meg, az iskola még nem volt koedukált, mesél az iskolai évekről 6:10 minden iskolai nap úgy kezdődött, hogy felsorakozott az iskola, és friss virágot kellett vinni Rákosi-szobrához, az iskolában viszont kisebbek voltak a társadalmi különbségek 8:50 az iskola alsó tagozatában nem volt sok politika, de pl. Sztálin 60. születésnapjára dolgozatot kellett írni arról, hogy születésnapi ajándékul miben fognak megváltozni, Sztálin halálakor minden házra fekete lobogót kellett kitűzni 11:35 az iskolában nem volt egyenruha, egyedül a piros nyakkendőt kellett viselni ötödiktől 13:39 a pedagógus szerepe teljesen más volt, adhatott pofont vagy körmöst 14:38 1956 megváltoztatta ezt a világot, harcok folytak, halottak napján a Kerepesi temetőben elvesztek, így keveredtek a Köztársaság térre, ahol ostrom folyt, disszidáló csoporttal is találkozott 18:12 a Moszkva téren a Fény utcai piacnál látott frissen hantolt sírokat; lövöldözést is játszottak gyerekként, ki is jött értük egy őrjárat 20:59 az iskola februárban indult, és ekkor már politizálás zajlott az iskolában, ekkor lett ellenforradalom 1956 24:13 a kommunista szombat a hatvanas évek közepétől jött be 25:22 a cenzúra abban volt megfogható, hogy az újságban csak dicsőségrovatok voltak 27:43 az ÁVH volt a korabeli politikai rendőrség, elmeséli a nagybátyja esetét; a besúgásokat a körzeti megbízottak végezték 31:44 felidézi gyermekkori csínytevéseit 33:39 a sztahanovisták voltak az „élmunkások”, akik túlteljesítették a tervet, ők a kulákok elleni csasztuskákért kaptak egy üveg Bambit 37:00 a mai fiatalok számára a családi közösség nagyon hiányzik

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, építész édesapjáról (0:43), majd oktatásáról, és arról, milyen nehéz volt értelmiségi leszármazottként felvételizni (2:35). Szól arról, hogy a Móricz Zsigmond körtéri lakásukból jól rálátott az 1956-os eseményekre . Tudta, hogy mikor kell biztonságosan átszaladni az úttesten a tank előtt, illetve arról, hogy tudta, hová kell dobni a Molotov-koktélt a tankra (4:48). Beszél arról, hogy a Kálvin téren halmokban álltak az orosz holttestek, illetve arról, hogy gyermek létére sem félt (7:28). Szól érettségijéről és felvételijéről a Kisképzőbe, és arról, hogy megkönnyebbülés volt a nyitott légkör (9:10). Szól arról, hogy a Képzőművészeti Főiskolára másodszorra vették fel, de közben megtanult neonreklámokat készíteni. A főiskolán olyan tanárok tanították, mint Barcsay Jenő vagy Bernáth Aurél (13:30). Szól arról, hogy a felsőbb évesek rögtön beavatták őket, mi történt ott 1956-ban: 4 diákot agyonlőttek a szovjetek (16:35). Szól arról, hogy nem nagyon bontakoztathatták ki modern művészeti irányú elképzeléseiket. Lehetősége volt Párizsba látogatni, majd Belgrádban akart tanulni, de nem engedték el, mert ott "káros nyugati hatások érhetik" (19:00). Végzés után szabadúszó volt, de 1974-ben betiltották a Műcsarnokban rendezett kiállítását annak politikai felhangjai miatt (22:05). Részletesen elmondja, hogyan tiltották be, és kik védelmezték a kiállítását (25:10). Végül sikerült útlevelet szereznie, Svédországba mennie, és ott beiratkoznia a Királyi Képzőművészeti Akadémiára. A svéd hatóságok 6 hónapot biztosítottak arra, hogy megtanuljon svédül (29:10). Szól hazaköltözéséről, és arról, hogyan lett tanár a Kisképzőben (34:50). Igazgató lett, de ellenezte a Képzőművészeti Főiskola rektorának új oktatási programját (38:08).

Az interjúalany beszél származásáról, oktatásáról, az úttörőmozgalomról és a táborokról (0:35). Szól középiskolai oktatásáról, a KISz-tagságról (3:50). A Szegedi Egyetem filozófia szakról lebeszélték annak marxista jellege miatt, ezért matematika-fizika szakra ment, de előtte katonai szolgálatát töltötte, 35 nap zárkával (6:00). Szól a szovjet hadseregről, és arról, hogy közös hadgyakorlatokon mindig "osztrák hegyivadászok" ellen harcoltak, valamint az ottani fegyelemről (11:50). Szól egyetemista éveiről, az erdélyi írókkal, a bokorközösséggel, valamint a későbbi SZDSZ köreivel való megismerkedéséről (15:00). Szól arról, hogy egyetem alatt még nem folytatott politikai tevékenységet, de a rendszerváltoztatás környékén elment a naggyűlésekre (20:40). Szól 1989. március 15-éről, mikor Szegeden Raffay Ernő, Király Zoltán és Tamás Gáspár Miklós három helyen tartott megemlékezést, ő a legutóbbira ment el, majd ő olvasta fel a 12 pontot (25:50). Szól arról, hogy a Radnóti Gimnáziumban mennyire tolerálták fiatal tanáruk közeledését az ellenzékhez, valamint arról, hogy besúgók voltak a tanári karban is (32:00). Szól arról, hogy az első választások előtt belépett a FIDESZ-be, és önkormányzati képviselő lett. Itt gyorsan kiábrándult a hivatásos politikából, a FIDESZ pedig "elment a feje fölül" (36:15). Szól arról, miként csalódott a politikában és miért nem tér vissza (41:00). Végül szól az idegennyelvek oktatásáról a Kádár-korszakban, a külföldi utak lehetőségéről, és arról, hogy hányan éltek Amerikában rokonai közül disszidensként (46:00).

Az interjúalany beszél édesapja elítéléséről az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt (3:34), a vallási életről, a vallásgyakorlás lehetőségeiről (7:00), tanulmányairól, szórakozási szokásaikról (9:37), Munkácsy-díjáról, és egyéb díjairól (22:00), a művészet állami támogatásáról, munkáiról (30:44).