0:00 bemutatkozás 1:00 a második világháború idején még gyerek volt, megmaradt benne a számos bombázás és az, hogy a falu férfilakosságát elvitték katonának 3:35 szülei földművesek voltak, de a földjüket elvették a kommunista időszakban, édesapját aztán bebörtönözték kétszer is 6:07 mind a német, mind pedig a szovjet katonákról van emléke, de mesél a háborús emlékekről is 11:47 mesél az első munkahelyéről és az első választásokról, még őt is rá akarták beszélni arra, hogy csatlakozzon az országot teherautóval járó kékcédulás csoportokhoz 15:01 a faluban a földosztás volt a legnagyobb befolyásoló erő, később azonban megkezdődött a kolhozosítás és a termelőszövetkezetek megalakulása 16:28 a forradalom előtt még kényszer nélkül volt a belépés, ezért nem is lépett be senki; de a beszolgáltatások megterhelték a parasztokat 19:52 az autójavító-műhelyben megfizették őket, de nem mertek panaszkodni, mert spicli volt közöttük 21:44 1952-ben letartóztatták, 1956-ban viszont kiszabadították, így részt vett a forradalomban Pongrátz Gergely csapatában; november 3.-án Szolnokra küldik, de nem tudott már bemenni a városba, mikor visszaért, már tudták, hogy jön a támadás 25:25 felidézi a harcokat, voltak olyan szovjet katonák, akik átálltak, velük is találkozott az emigrációban 29:52 a harcok után kiment Ausztriába, de vissza kellett jönnie egy társáért 33:08 sikerül ismét kijutnia, Svájcba szállították, sokáig kórházban volt, végül Zürichben telepedett le, ott alapított családot

Az interjúalany 1929-ben született Harsányban (Borsod-Abaúj-Zemplén megye). 7 éves korában került Miskolcra. Apja vasutas volt, az ő munkája miatt költöztek. Az elemit és a gimnáziumot négy különböző iskolában végezte el, részben a II. világháború miatt. 1940-ben kezdte el a gimnáziumot, erről részletesen beszél. (02:52) 1944 áprilisában már befejeződött a tanév, az interjúalany is a vasúton dolgozott a szünidőben, ezért nem tartozott Miskolcon az első bombázáskor. Mire hazaért, a házról már hiányzott a tető. Beszél a harcokról, a megszálló németek majd szovjetek viselkedéséről, a lakosság helyzetéről. 1944 novemberében fejeződtek be Miskolcon a harcok. (14:54) Beszél a harcok utáni újrakezdésről, az iskola újraindításáról. 1948-ban érettségizett. Felvették a Miskolci Műszaki Egyetemre, de közben az építőiparban helyezkedett el, az egyetemen halasztott. Letette a kőművesvizsgát, majd 20 évig dolgozott a kohóban. A kivitelezésnél dolgozott, így sok helyen (a keleti országokban is) járt építési ajánlatokat tenni, vezető beosztásba került. A miskolci panelek építésében nagy szerepe volt. (23:20) Miskolc fokozatosan elveszítette "nyomortelepeit", az emberek az iparban kezdtek dolgozni és megjelentek a panel lakótelepek. (26:44) Az interjúalany a sorkatonai szolgálata alatt, 1952-ben lépett be az MDP-be, 1956-ban szüntették meg párttagságát, mivel szóban támogatta a forradalmat. Ezután kevesebb fizetést és szakmai elismerést kapott. (33:50)

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, postafőfelügyelő édesapjáról (0:30), majd rátér a cserkészet szerepére (4:10). Szól arról, hogyan telt gyermekkorának egy része Kulcson, ahol többek között a „tejútra menés” játékot játszották (6:15). Elmeséli, miként került hadikórházba a II. világháborúban (8:10). Szól a háború utáni életről és a B-listázásról (12:40), majd visszatér annak körülményeire, hogyan került hadifogságba Asztrahánba, ahol értelmetlen munkákat végeztettek velük (14:40). Szól hazatérésének körülményeiről (17:18), majd szól további életéről, oktatásáról, és arról, hogy nem kapott nyugdíjat, mert annak idején halottnak nyilvánították (18:40). Végül állatorvosi munkájáról és annak elismeréseiről beszél (20:40).