0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kikerült az orosz frontra, ahol életét vesztette, sosem látta az édesapját, így édesanyja egyedül nevelte 3:33 gyerekként besegítettek a mezőgazdasági munkákba 4:00 1950-ben kezdődtek a kitelepítések, egészen 1952-ig tartott, őket 1952 júniusában telepítették ki, felidézi ezt a napot, egy órájuk volt arra, hogy amit elvisznek, összeszedjék 7:23 bevagonírozták őket, elszállították őket, Ebesre internálták őket a Hortobágyra 11:06 egy tanyán egy istállóban szállásolták el az internáltakat, tisztálkodni nem tudtak, egy gémeskút állt a rendelkezdésükre 13:47 mezőgazdasági munkákra fogták őket, központi étkeztetés volt, de a minősége az átlagnál is rosszabb volt 17:43 ősz végén hazakerül, de betegen, végül felépült, a szüleit 1953-ban engedték haza, de csak Zalaegerszeg mellé egy pincébe költöztek, 1956-ig laktak ott, akkor visszaszerezték a lakást, de kifosztva, minden faanyagot eltüzeltek belőle időközben 20:45 nevelőapja az erdészetnél tudott elhelyezkedni, ő ipari tanulónak ment, asztalosnak tanult 22:30 mesél a későbbi családi eseményekről és a vállalkozásáról 27:00 háborús emlékeit idézi fel, bolgár katonák foglalták el a falujukat, de azokról nincs negatív emléke 29:26 a jugoszláv határ el volt aknásítva, katonaként a határőrökhöz műszaki alakulathoz került, ezért sokat tudott a jugoszláv határzárról, de ezt a szakaszt később fölszedték 35:00 1956-ban megalakult a helyi nemzetőrség

A riportalany beszél gyermekkoráról (1:23-ig), a II. világháború életére gyakorolt hatásáról (3:20-ig). Szól arról, hogy 1949-től rendőrként dolgozott 1955-ig, bemutatja, hogy a karrierje hogyan ívelt felfelé, majd tört ketté (11:56-ig). Leszerelése után a szovjet felügyelet alatt álló mecseki uránbányánál kezdett dolgozni. Szól a korai időszak munkakörülményeiről (19:35-ig). Beszél az uránbányászok életkörülményeiről és a munkájukról az 1960-as és 1970-es években (22:59-ig). Mesél arról, hogy az iparosodás miként alakította át a lakóhelyét (25:16-ig). Szól a biztonsági- és munkakörülmények változásáról (31:00-ig). Végezetül megemlíti, miként gondol vissza a rendszerváltoztatásra (31:50-ig).

Az interjúalany 1937-ben született Budapesten, gyermekkorát tönkretette a háború. Beszél a családjáról. Apai nagyszülei egyszerű emberek voltak, anyai nagyanyja első világháborús hadiözvegy volt. Az interjúalany munkás származású, mégis retorziók érték később a kommunista diktatúra alatt. Szülei egy kis üzletet vettek Pesten. A bolt annyira elvette idejüket, hogy elsősorban a nagyszülei nevelték. (03:18) 1943-ban kezdte el az iskolát, egy német származású tanárnő foglalkozott vele délutánonként is. Az iskolában azt is megtanulták, hogy mit kell tenni légiriadó alatt, testnevelés órán azt gyakorolták hogyan futhatnak gyorsan haza. Visszaemlékszik egy korai bombázásra, a sztálin-gyertyák fényére. (06:42) Egy zsidó ismerősének feleségét elhurcolták a nyilasok. A házuk alatt egy német légvédelmi üteg volt, az ott szolgáló katonák ellátták a családot élelemmel, katonai kíséretet biztosítottak nekik az elsötétített városban. (08:14) Elmondja, hogy élték át 1944 Karácsonyát. Bombázták Budapestet, így egész éjjel a pincében voltak. Másnap reggel kezdték el a közelben lévő Ganz Gyárat bombázni, részletesen beszél ennek körülményeiről. Az első hullám után magyar katonák segítségével a Vár alatti alagútrendszerbe mentek, itt töltöttek 8 hetet. (12:28) Édesapja nem kapott katonai kiképzést, így egészségügyisnek hívták be. Amikor az ellátóhelyet elfoglalták az oroszok, az egészségügyiseket is elvitték és kivégezték, az interjúalany apja csak úgy maradt életben, hogy sikerült elbújnia. A 8 eltöltött hét az óvóhelyen nagyon megviselte az interjúalanyt. (17:04) Visszatér a Ganz Gyár bombázására: a környéken több ház kigyulladt, mivel nem voltak elővigyázatosak és nem szedték le a függönyöket. (17:50) Az orosz megszállóktól nagyon féltek. A Vörös Hadsereg 10 nap szabadrablást engedélyezett, ez nagyon megviselte a lakosságot, a harcok után megmaradt értékiket is mind elvitték. A korábbi német kórház sebesültjeit kiéheztették vagy kivégezték, azután oda rendezték be az orosz kórházat. Az interjúalany családjának szerencséje volt, mivel a nagymama főzött néhány katonának, akik ezért védelmezték őket. Megpróbáltak a lakosok nagyobb csoportokban maradni. A család üzletét az ostrom és az oroszok tönkretették. (25:04) 1945 tavaszán újra elindult az iskolában a tanítás. A harcok miatt a rokonság jó része elveszítette otthonát, így sokan költöztek össze. Elmondja az akkori mindennapi életet, öccse születését. Mivel sokáig nem volt iskola, az oktatás több esetben az interjúalany családjának lakásán folyt. Miután már volt iskolaépület, fát kellett vinni a fűtéshez. (29:32) A körülményeket nem ismeri, de 1947-ben kimehetett 3 hónapra Svájcba. Kedvesek voltak a svájciak, de nagy volt a honvágya. (32:52) Kisgyermekként nem volt tisztában a politikával, így csak a katonák viselkedése alapján osztályozott: a németek jók, az oroszok rosszak. Máig visszatérő rémálma van Budapest ostromáról. (32:46)