Az interjúalany beszél a háború előtti függetlenségi, ellenállási mozgalmakban való részvételéről (1:15), 1944 decemberi letartóztatásáról, a kivégzésekről, börtönélményeiről, többek között az Andrássy út 60-ban töltött időszakról (6:43), Tildy Zoltánnal való találkozásáról, akinek a segítségével kikerült a fogságból (25:01). Mesél a debreceni Ideiglenes Kormányról, a nemzeti bizottságokról, közéleti tevékenységéről (27:09), a kisgazdapárt megszervezéséről (33:40), az 1945-ös önkormányzati és nemzetgyűlési választásokról (33:13), az infláció megfékezéséről (37:21), a békeszerződés előkészítéséről és a koalíció szükségszerűségéről (38:57), a szovjet álláspont megváltozásáról 1947 elején (41:51), az 1956-os forradalom kirobbanásának okairól (44:08), 1947-es letartóztatásáról és 1956-os szerepvállalásáról (46:31), a Szovjetunió álságos hozzáállásáról (48:00), Erdély visszatérésének esélyeiről (51:28), a rendszerváltoztatásról, végül hazatéréséről (54:25).

Az interjúalany beszél családjáról, a II. világháború és az azt követő évek alatti szegénységről (0:19), majd rátér arra, hogyan változtatta meg életét az 1956-os forradalomba való belesodródása (04:08). Szól doktori értekezéséről és pályájának felíveléséről (09:10). Rátér a rendszerváltoztatásra és arra, hogyan lett a megyei közgyűlés elnöke (11:20), röviden visszautalva az 1985-ös választásokra (13:20). Részletesen beszél a közgyűlés munkájáról, annak akadályoztatásáról, majd országgyűlési képviselővé választásáról, majd visszavonulásáról (14:12). Végül egyetemi katedrájáról és a elnöki tisztségeiről szól (20:40).

0:00 családi háttér, Iregszemcsén született, édesanyja helyi lány volt, édesapja pedig egy lengyel katonatiszt volt, aki 1939-ben menekülni volt kénytelen a szovjet-német invázió elől, 1942-ben házasodtak össze a szülei 4:03 az iskoláit ott végezte el, a középiskolát pedig Pécsett, egyetemet pedig Keszthelyen végzett 5:09 a háború után egy ideig a földet művelték, édesapja pedig egy műhelyt tartott fent 8:17 a beszolgáltatásokat nem lehetett teljesíteni, ekkor voltak a padlássöprések 10:03 35 hold nagyságú földjük volt, és emiatt kuláknak számítottak, ezért a rendszer ellenségeinek tekintették őket, az iskolai énekkarral kivonultak heti egy-két alkalommal kiénekelni a kulákokat 14:42 az ötvenes években a téeszesítés erőszakos eszközökkel történt, egészen 1953-ig 17:00 ők a földjeiket már az ötvenes évek elején elvesztették 18:41 mesél az 1956-os eseményekről, a bátyja Pécsett maradt, és sokáig nem hallottak róla, Iregszemcsén egy gyűlés volt, ő szavalta el a Nemzeti Dalt 21:10 a hatvanas évek elejére fejeződött be a kollektivizálás, eleinte nagy tőkehiánnyal küszködtek a TSZ-ek, ő is egy TSZ-hez került, ahol hiányoztak a termelés és a gazdálkodás feltételei 25:39 az 1968-as földtörvényről beszél, a falu lakosságának nagy része a városba távozott, a földtulajdon viszont ott maradt, amit a szövetkezet köteles volt megváltani, a szövetkezetben maradóknak pedig részarany tulajdonuk maradt 28:51 a TSZ-ben eltöltött időről mesél, a helyi paraszti társadalom nem fogadta be könnyen, mivel sok sérelem élt bennük 32:21 1974-ben összevonták a két TSZ-t, akkoriban ugyanis a jól és rosszul működő TSZ-eket összevonták, a TSZ veszteséges volt, mert a vezetők a maguk számára használták a TSZ erőforrásait, mikor szó tették ezt, áthelyezték őket 39:34 a rendszerváltoztatásra emlékezik vissza, 1990-ben ki lehetett válni egy szövetkezetből, és egy másikat alapítani, ő pedig élt ezzel a lehetőséggel 43:12 eleinte az új szövetkezettel sem volt könnyű, de a szövetkezet azóta is létezik