0:00 gyermekkor, családi háttér, látja a Jugoszláviába bevonuló német csapatokat 2:29 1944-ben Marcaliig nyomultak előre a szovjet csapatok, sokáig a környéken maradt a front, hozzájuk egy német csapatot telepítettek be, az ő falujuk is kapott a bombázásból 5:14 1945 húsvétján jelentek meg az első orosz katonák, a frontkatonák nem maradtak sokat, hanem egy szállítóegység telepedett be a faluba, és mindent elvittek, amit tudtak 8:04 édesapját 1942-ben besorozták, mesél az apja katonaélményeiről, édesapja látta Horthy István utolsó légi útját, a szovjetek doni áttörése elől gyalog jött haza 15:14 amíg édesapja távol volt, addig neki és a nagyapjának kellett ellátni a környező földekkel járó munkát 19:04 már 1946-tól kötelező volt a beszolgáltatás 20:59 a TSZ-t mindenki kétkedve fogadta a hatvanas években, mert ’56 után volt egy könnyebb időszak a gazdálkodók számára, be kellett állni a TSZ-be, ami eleinte nehéz volt, de később jobban működött 23:15 ő is dolgozik a TSZ-nek 23:37 a TSZ megszűnése után egy kisebb szövetkezet alakult, pártoló tagként maradt az új szövetkezetben

Az interjúalany beszél második világháborús emlékeiről (0:37), 1956-os élményeiről (6:35), tanulmányairól (8:48), a szórakozási lehetőségekről (12:20), a korabeli egészségügyi ellátásról, életmódról (14:13), a hadseregen belüli rendről, fegyelemről (16:09), a fizika szeretetéről (17:40), valamint az irodalomról (18:57).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).