Az interjúalany beszél családjáról és a két világháború közötti oktatásról (0:35), majd rátér a népi írókkal való kapcsolatára, fiatalkori baloldali gondolkodására (06:25). Szól az iskola államosításáról (10:22) és arról, hogyan lépett be a Nemzeti Parasztpártba (11:52). Beszél a népi kollégiumok alapításáról (17:36), működéséről (21:28), majd a megszüntetésükkel kapcsolatos vitákról (24:38). Szól a beszolgáltatásokról (26:00), elmesélve, hogyan vett részt ő is bennük (29:25). Beszél a hatvanas évek kulturális fellendüléséről (37:48), és végül a rendszerváltoztatásról (39:20).

Az interjúalany beszél arról, hogy édesapját elvitték málenkij robotra (0:26), barátja letartóztatásáról (1:43), az államosításokról (3:13), a kitelepítésekről (4:30), a tanulmányairól (5:10), az 1956-os forradalomban való részvételéről (5:46), az ávósok fizetéséről (17:12), arról, hogy kiközösítették azokat, akik beléptek a KISZ-be (18:50), a gimnázium elvégzése utáni ipari tanulmányairól, a KTSZ-ről (19:26), műegyetemi éveiről (23:39), az egyetemi tanulmányok utáni elhelyezkedéséről (24:39), arról, hogy korábban az FTC-ben futballozott (28:01).

Kiss Zoltán László festőművész emlékei az 50-es évekről, az 1956-os szentlőrinci eseményekről, édesapja internálásáról, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumról, a Magyar Képzőművészeti Főiskoláról, a sorkatonai szolgálatról, az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról, a kádári kultúrpolitikáról és az underground-mozgalmakról. 0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapját osztályidegenként jelölték meg 5:03 édesapja B-listára került, mert nem volt hajlandó több békekölcsönt venni, ezért kirúgták, édesanyja így elment dolgozni varrónőként 7:46 gyermekként látta a falun átvonuló orosz menetoszlopot 1956-ban, a falujukban a párt irattárát kifosztják, ezt édesapja vezetésével megakadályozzák, és ezért áldozatává válik a későbbi megtorlásoknak 12:12 látták a vörös csillag leverését is gyerekként a faluban; később megtudták, hogy édesapját keresni fogják, ezért felköltöztek Budapestre, ő az iskolát még a faluban befejezi 14:11 1957 őszén Budapesten éjjel négyen keresték fel a családot és vitték el édesapját Tökölre; édesapja saját maga védte magát, mert jogot végzett ember volt, a perét megnyerte, így csak az addig eltöltött időre tartóztatták le, és kiszabadulhatott 19:18 a diákok közül sokan megemlékeztek március 15.-ről 21:06 érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre került be esti iskolára, de elvitték katonának két évre, 1968-ban történt mindez, mozgósították őket, kimentek megszállni Csehszlovákiát, mesél arról, hogy a Népszabadságból más példányt kaptak, mint a polgári lakosság, felidézi egy orosz küldöttség látogatását 27:23 a megszállás során harci események nem nagyon voltak, mikor bevonultak, Érsekújvár főterén azt hitték, hogy visszacsatolják Szlovákiát, de két óra múlva már elterjedt, hogy nem erről van szó, és a szlovák tüntetők horogkereszteket festettek, és demonstráltak a megszállás ellen 29:50 az aczéli kultúrpolitika három T-je egyértelműen jelen volt a mindennapokban 34:38 felidéz botrányosan bezárt kiállításokat