0:00 családi háttér, beszél a nagyszülei családjáról is, a nagyapja volt katona az első világháborúban, gyerekként megélte a front átvonulását 1944 novemberében, kifosztják a házukat 12:57 az első tavasszal nem tudtak rendesen szántani-vetni, mert az állatokat elvitte a szovjet hadsereg, szerszámhiány is volt 16:51 volt beszolgáltatás, a kenyeret viszont jegyre adták, gyerekként hajnalban kelt, hogy bemenjen a városba kenyérért sorba állni, 1953-ig tartott ez, Nagy Imre kormánya alatt eltörlik 19:40 az édesapja kulák létére kapott egy kitüntetést, mesél a disznóvágási engedélyekről, a beszolgáltatásokról, mindent be kellett adni 23:03 Amíg katona volt, akkor lépett be az édesapja a TSZ-be, kényszerrel íratták alá vele a belépési nyilatkozatot, visszaemlékezésében a téeszesítést rosszabbnak tartja, mint a háborút 25:08 1956 kapcsán a kunszentmiklósi eseményekben csak egy alkalommal vett részt, a tüntető tömeg feje fölé lövetett a helyi parancsnok, 29:16 1956 után a parasztság helyzete jobb lett, ő gazdálkodónak készült, de mire leszerelt a katonaságnál, addigra téeszesítették a földet, ugyanakkor volt lehetőség háztájira 32:05 traktorosként dolgozik, párttag nem lesz, ebből néhány alkalommal hátránya származott

Az interjúalany beszél a családjáról (0:16), alsóbb fokú iskoláiról (1:50), a piarista gimnáziummal kapcsolatos élményeiről (4:23), vasutas munkája kezdetéről (9:04), katonai élményeiről, valamint a vasutasok visszacsatolt területekre történő telepítéséről (11:57), a németekkel szembeni nagy katonai hátrányról, és Érsekújvárra, majd Újszászra kerüléséről (már mosodszor) (15:45). Megemlíti Szolnok bombázását (19:16), a háború alatt a MÁV által felállított légvédelmi szervnél ellátott munkáját (21:12), beszámol a ferencvárosi, szolnoki, hatvani bombázásokról (23:57), végül Nyugatra szökéséről, amerikai hadifogságáról, és hazatéréséről (30:54).

1941-ben született, bár nem emlékszik a háborúra, de azt elmondja, hogy az édesapja bevonult a hadseregbe, miközben az otthon maradó család nagyon rosszul élt(0:21). Az interjúalany bátyja közbenjárása kellett ahhoz, hogy a román katonák ne vigyék el a család tehenét, amely a megélhetésüket biztosította. A szovjet-román megszállással és a megélhetésükkel kapcsolatban meséli el a család történeteit(2:05). A faluban nem csak ők, hanem a több család is hasonlóan nehéz helyzetben volt(8:23). A háború után sem lett sokkal jobb a helyzet, mivel a beszolgáltatások nagyon megfogták a családot(8:56).A továbbtanulása a rossz anyagi helyzetük miatt sem volt lehetséges, így csak később, a gyermekei és a munkája mellett tudta elvégezni a 8 osztályt és a boltvezetői iskolát(11:01). Gyermekkorában nem volt tv, stb - így az emberek jobban egymásra voltak utalva, több volt a közös program, főleg az ünnepek alkalmával(14:00).A későbbiekben egy falusi hagyományőrző klubhoz csoporthoz csatlakozott, erről mesél az interjúalany(15:42). Az 1956-os forradalommal kapcsoplatban megjegyzi, hogy Bükszentkereszten egy házat szétlőttek az oroszok, mert ott ellenállókat gyanítottak. De más forradalmi esemény nem történt(16:51).A Kádár korszakban a vendéglátóiparban dolgozott, de megjegyzi, hogy a politika nem avatkozott bele az életébe(18:21).Az életkörülményei sajnos nem voltak elég jók, a politikával nem nagyon foglalkozott - de a gyermekei számára igyekezett minden biztosítani(19:29).A Kádár korszakban vendéglátóipari brigádvezető volt, így többször volt lehetősége a Balatonon üdülni(21:40). A vendéglátóiparról megyjegyzi, hogy szinte semmi szabadideje nem volt, így nagyon örült, amikor a gyerekeivel volt(24:34). A lakosságcseréről: Édesapja meghalt a háborúban, édesanyja pedig nem szerett volna kimenni Szlovákiába - édesanyja szlovák volt, erről mesél el történeteket(25:12).