0:00 felidézi második világháborús emlékeit, bátyját elvitték, mint leventét 3:06 a falujukban nem voltak komoly harcok, mert a németek elvonultak, az oroszok pedig csak bejöttek; náluk is elszállásoltak egy századost meg a feleségét, 6:00 nem minden falu úszta meg olyan simán, mint ők 8:17 elmeséli a bátyja sorsát, akit mint leventét vittek ki Németországra, a háború után szerencsésen hazatért 9:23 mesél a kékcédulás választásokról, be is mutat egy ilyen „kékcédulát”, nagybátyja rendőrfőnök volt, le is tartóztatott egy ilyen csoportot, de a minisztérium utasítására el kellett engedni őket 11:28 létrehozták az ÁVO-t, őt 1955 októberében tartóztatják le Hegyeshalomnál 16:32 1955 júliusában szabadult, és vagonrakodóként dolgozott, ott érte az 1956-os forradalom híre 18:24 leverték a vörös csillagot 20:12 mesél a börtönben töltött időről, és azt követő időszakról 27:03 felidézi a termelőszövetkezet megalakulását és működését 30:19 a korabeli élelmezést általában a háznál tartott állatokból oldották meg 32:15 a kisgazdapártban politizált 1945 után

Az interjúalany beszél a családjáról (0:25), tanulmányairól (3:25), szülei kilakoltatásáról (5:05), egy idős hölgyismerőséhez történő költözéséről (7:17), arról, miért nem vállalta, hogy taníttassák (9:52). Beszámol a második világháborúval, a kettős megszállással kapcsolatos élményeiről (11:14), a család kuláknak minősítéséről (16:00), az ötvenes évek terrorjáról (18:50), röviden utal a Kádár-korszakra, majd ismét visszatér a Rákosi-rendszerre, az akkori időszakkal kapcsolatos emlékeit hosszan részletezi (25:10). Kitér az 1956-os eseményekre (36:17), az ezt követő megtorlásra (38:14), a rendszerváltoztatásra (39:32), végül azt meséli el, hogyan bújtattak katonákat a spájzban (40:14).

Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).