Az interjúalany beszél nagyapja I. világháborús emlékeiről (02:58), a mezőgazdaság és az oktatás helyzetéről az 1950-es években (5:00, 23:40). Tanulóéveiről (10:54), a szlovák közösségről, és a munkáról is beszél (15:53). A Kádár-korszak mindennapjairól (20:00) és vöröskeresztes munkásságáról (37:45) is kiemelten szól.

Az interjúalany szól gyermekkoráról, édesapja cséplőgépének államosításáról, és arról, hogy korán hozzá kellett szoknia a házi és a kemény munkához is, mert édesapja 1942-ben kiment a frontra (0:20). Szól arról, hogy könyvelői vizsgát tett és a szövetkezetben kezdett dolgozni. Ekkoriban folytak az internálások, ő éppen lekerült a listáról, de rokonait elvitték. A trafikban gyorsan vásárolt nekik cigarettát meg ételt és beadta a vasúti kocsi résein (6:30). Két ávós lerángatta a vonatról, megfenyegették és megjegyezték a nevét. Ezután folyamatosan figyelték és nem hagyták elhelyezkedni. Sőt, a kommunista pártbizottság még bálozás során is nyilvánosan elhagyatta velük a termet (9:08). Szól további elhelyezkedési kísérleteiről, ám egy hónap után a helyi pártbizottság utasítására mindenhonnan kitették (11:20). Levelet írt az országos pártközpontba, akik a megyei pártbizottságot küldték ki kivizsgálni az esetet, de a helyiek nem engedték kiszállni a megyei pártbizottságot és eltussolták az ügyet. Több mint tíz évig nem dolgozhatott, 1952-tól 1963-ig (14:00). Szól családalapításáról is, a lakáshelyzetről, és arról, hogy még az 1960-as években is tulajdonképpen éheztek (20:48). Rátér világháborús emlékeire, arra, hogy kapott repesztalálatot a házuk, illetve arra, hogy az óvóhelyen a német katonák nyugtató gyógyszert osztottak. Később az orosz katonák nagyon megverték a falu orosz tolmácsát, aki egy I. világháborúból itt maradt orosz bácsi volt, akin számonkérték, hogy miért nem tért vissza a Szovjetunióba (24:35). Rátér az orosz katonák értékelésére, az erőszakoskodó, barbár kozákok és a civilizált tisztek közötti különbségre (35:00).

Az interjúalany 1941-ben született Balmazújvárosban. Beszél gyermekkoráról. Szülei kisgyermek korában meghaltak, a három testvér különböző rokonoknál nevelkedett. 13 évesen költözött a Hortobágyra csikósnak, azóta is ezzel foglalkozik. (01:50) Első emlékei is édesapjához és a méneshez kötődnek. (02:44) Édesapja harcolt és elesett a II. világháborúban. A német megszállás után Wehrmacht tiszteket szállásoltak el a tanyán. Emlékszik az orosz megszállás menetére, a front átvonulására. A visszavonuló német katonák felgyújtották a tanyát, hogy az oroszoknak ne szolgálhasson szállásul. (04:36) Beszél a harcokról, nagynénje házát bombatalálat érte. Az egész rokonságnak csupán egy tanyája maradt épen, ide költözött, innen járt iskolába. 1948-ban visszaköltöztek Balmazújvárosba, de édesanyja halála után sógorához került. (07:18) Az '50-es években annyira kemény volt a Rákosi-rendszer, hogy a rokonok nem tudták eltartani az interjúalanyt, dolgoznia kellett. Beszél a beszolgáltatásokról, padlássöprésekről, feketevágásokról. (12:10) Beszél a rokonságról, többen harcoltak a II. világháborúban. Újra beszél a Rákosi-korszak beszolgáltatásairól. (15:28) 13 éves korában kezdett dolgozni. Beszél munkájáról, a fizetésekről. 1956 után emelkedett kissé a fizetése. (17:20) Részletesen beszél a korszak közösségi életéről, hagyományokról, munkákról. (26:22) Részletesen beszél a gulyások, csikósok hortobágyi életéről. (34:48) A csikósoknak világútlevele volt, sok helyen járt a lovakkal. Részletesen beszél külföldi útjairól. (41:50) Csikós dalt énekel. (43:54)