Az interjúalany beszél családjáról és a zsidó törvények hatásáról (-4:20), majd kitér a lakóhelyük részletes bemutatására (-8:09). Beszél tanulmányairól a polgári iskolában, apja munkaszolgálatba hívásáról, kitér arra, hogy az Aréna úti zsinagóga gyermekkórusában énekelt (némi pénzt keresett ezzel); Felvidék, majd Erdély visszacsatolását a zsidó tanulók is örömmel fogadták, bár nem engedték őket Kassára tanulmányi kirándulásra; nyomdász tanuló akart lenni, de csak zsidó nyomdába fogadták fel tanoncnak (-13:45). Beszél a sárga csillagos házba költözésükről (-16:08), majd egy légitámadás következményeiről (-17:10). Rátér a kisegítő munkaszolgálatra és az itt végzett munkára (romeltakarítás, lakások helyreállítása) (-25:04). Beszél arról, hogy a svájci nagykövetség hogyan segített neki gyermekotthonba kerülni (-28:23). Kitér édesanyja és testvérei sorsára (-30:58). Beszél a gettóba kerüléséről, a mindennapi túlélésről, a szökéséről (élelmiszert szerzett életét kockáztatva), majd visszatéréséről a gettóba (-41:10). Beszél a gettó felszabadításáról, hazatérésükről a lakásukba (útközben majdnem elvitték őket a szovjet katonák málenkij robotra), végül minden családtagja túlélte a vészkorszakot (-44:30)

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, elemi iskolás éveiről. Később elkerült Budapestre rokonokhoz. Miután itt elvégezte az iskolát, gimnáziumba Zalaegerszegre járt. Fiatal korában rendszeresen sportolt. (05:22) Felvették 1944-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemre, de a háború miatt nem kezdődött meg a tanítás. Visszaemlékezik a kiugrási kísérletre és a nyilas hatalomátvételre. (07:36) Szülőfalujában, Pacsán érte el a parancs: a leventéket elviszik Németországba. Az interjúalanynak 1945 januárjában kellett bevonulnia Nagykanizsára. (08:34) Teljes egyenruhát nem kaptak, főleg civil ruhában jártak, kevés fegyvert kaptak. (12:20) 1945 februárjában került a frontra. Márciusban szovjet (bolgár) fogságba esett. (18:40) A hadifogságban teljes bizonytalanságban volt, kémkedés vádjával alaptalanul perbe fogták. (24:28) Elmeséli fogságának első napjait Ausztriában. Végül azért kapott "csak" 8 évet a szovjet tárgyaláson, mert elhagyta alakulatát. (33:08) Elmondja a foglyok reakcióit az ítélethirdetésre. Vasúton szállították őket Odesszába, embertelen körülmények között. (46:54) Innen továbbvitték vonaton Szibériába. Elmondja egy láger kinézetét, a rabok mindennapjait. A körülmények sokban függtek a parancsnokoktól is. Az élelmezés nagyon rossz volt, a magyarok nem írhattak leveleket, az interjúalany is csak 9 év után tudott életjelet adni magáról. (1:03:44) Miután a lágerből szabadult száműzetésben a Szovjetunióban maradt, kissé jobb körülmények között, de nem engedték haza. (1:14:32) Áttelepítették egy kisebb fogdába.(1:22:22) Megismerkedett egy szintén fogságban lévő ukrán nővel. Egy állami gazdaságban dolgozott 3 évig. Végül 1955 decemberében kapta meg a hírt, hogy hazamehet. (1:32:06) 1956 januárjában ért haza Magyarországra. Rab múltja miatt megkülönböztették, megfigyelték. (1:35:44)

Az interjúalany 1932-ben született Debrecenben. Beszél arról, ahogy a front elérte a várost. Elmondja, milyenek voltak a háborús életkörülmények. (01:44) Beszél családjáról. Sokan nyugatra menekültek, a fiatal fiúkat, férfiakat Németországba vitték, ők ott estek hadifogságba. (04:20) Debrecenben is kialakították a gettót, a zsidókat elhurcolták, vagyonukat lefoglalták. (06:46) A szovjetek megérkezésével kialakuló harcok és a bombázások számos civilt is megöltek. Az interjúalanynak és családjának is 4 hétig az óvóhelyen kellett maradnia. (13:32) 1944 októberében foglalták el végleg az oroszok Debrecent, vadásztak a közelben bujdosó németekre. Az interjúalany családját nem zaklatták a randalírozó, részeg vörös katonák, mivel házuk közel volt a szovjet parancsnoksághoz. Mindemellett nagyon nehéz volt az élet, mivel minden szolgáltatás hónapokig szünetelt (víz, gáz, fűtés, áram). (16:44) A harcok során (ideiglenesen) rengeteg ember elmenekült. A korábbi 130.000 fős városban 1945 januárjában csak 15.000-en voltak. (18:00) A család férfitagjait elhurcolták katonának vagy leventének.Nagyon nehéz volt újból talpra állni, sokat kellett nélkülözni. (29:32)