0:00 családi háttér, gyermekkor, paraszti származású famíliából származik, mesél arról, hogy a termelőszövetkezetek szervezése idején elvették erőszakkal mindenüket 7:15 mesél a középiskolai lehetőségeiről 9:57 a középiskolában a problémás eseményeket (pl. 1956) egyszerűen kihagyták az oktatásból 13:40 az egyetemi felvételinél a történelem mellé az orosz nyelvet választotta, Szegedre járt egyetemre, ahol pezsgő kulturális élet folyt 15:42 1982-ben került Kiskunmajsára, és itt is komoly szellemi élet volt, számos másképp gondolkodót hívtak meg előadásokra a múzeumba vagy a könyvtárba, ekkor ismerte meg Debreczeni Józsefet is 18:51 osztályfőnök lett, az első osztálya aktív volt politikai értelemben, pl. Erdélybe szerveztek kirándulást 24:49 ma Magyarországon sokan azt mondják, hogy nem volt rendszerváltoztatás, ő ezzel nem ért egyet, de a rendszerváltoztatást alapjaiban pozitív folyamatnak gondolja, de csalódott annak eredményeit illetően, nincs pl. a három T rendszere 30:06 a rendszerváltoztatás legnagyobb problémája, hogy szociális biztonságot nem hozott, és az elmúlt rendszer képviselői lettek a rendszerváltoztatás legfőbb haszonélvezői, ennek kapcsán az MDF egyik választási plakátjával kapcsolatos vitákat idézi fel 35:55 mesél az ellenzéki szervezkedésekről, és a szamizdatokról, őt is majdnem elbocsátották az állásából, de az igazgató megvédi 43:40 az ellenzéknek két fő köre volt, az SZDSZ, és az MDF, az utóbbi kialakulásáról beszél, Kiskunmajsán olyan emberek adtak elő, mint Lezsák Sándor, Csurka István, Bihari Mihály 48:55 nyilatkozatot is adtak ki, amelyet a Szabad Európa Rádió beolvasott, de ez akkoriban kockázatos lépésnek számított 51:02 a rendszerváltoztatást tekintve összességében csalódott, noha pl. a Kádár-rendszerben nem voltak alapvető szabadságjogok 58:38 a rendszerváltoztatást bírálók nem jelzik a lehetséges alternatívákat, holott a kommunisták féltek, de véres leszámolást nem akart senki

Az interjúalany elmeséli, hogyan ismerkedett meg felvidéki édesanyja és ukrán származású édesapja az első világháború végén, és hogyan gátolta meg házasságukat az, hogy édesapja nem tudta megszerezni a papírjait a forradalmi Oroszországból (0:19). Szól arról, miként adott munkát édesapjának egy helyi uraság, és miként tagadták ki családjából édesanyját (4:02). Beszél arról, hogyan és milyen munkát kezdett végezni (10:42). Később marokszedéssel, cukorrépa-szedéssel (13:42) kereste a kenyerét, majd elment cselédnek (18:30). Elmondja, hogyan karolták fel őket édesanyja rokonai (19:38). Elmeséli, hogy leendő férje hogyan találkozott először édesapjával, majd saját ismeretségükről és házasságukról szól (20:46). A II. világháború budapesti eseményeiről is beszél (25:54), arról, hogyan omlott be a bombatámadást kapott bunkerük (27:30), valamint arról, hogyan menekültek vidékre, ott milyen rosszul fogadták, és hogy folytattak a városiakkal cserekereskedelmet (29:54). Végül arról szól, hogyan adta oda papírjait egy zsidó asszonynak, hogy az megmenekülhessen (32:02).

Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).