Az interjúalany beszél az 1950-es évek elejéről, a kommunisták vallásellenessége ellenére is nagyszámú hittanra járó diákról (0:16). Szól arról, hogy 1955-ben jutalomból úttörőtáborban járt az Almássy-kastélyban, ahol titkolnia kellett vallásos meggyőződését (2:25). Elmeséli, hogy 1956-ban segített egy Szuezt kereső szovjet katonának: elővett az atlaszát, és mutatta, hogy Magyarországon vannak, ám erre egy másik tiszt gyorsan hazazavarta (5:44). Szól arról, hogy a tüntetések kezdetekor az egyik osztálytársa az ablakon kiugorva csatlakozott a tömeghez (10:10). Elmeséli, hogy amikor 56 után meglátogatta a katonai szolgálatát teljesítő bátyját, akkor egy kirgiz katona leköpte, majd távolodtában ellőtt a feje mellett. Az elég valószínű, hogy a diáksapkája miatt lőttek rá a szovjet laktanyában, hiszen az a pesti srácokra emlékeztette őket (13:20). Beszél arról, hogy miként távolították el a Lenint és Sztálint ábrázoló szoborcsoportot Szegeden (17:55). Elmeséli, hogy Szatymazon a beadási listákat semmisítették meg, illetve szól a beszolgáltatások rákosista gyakorlatáról (20:35). Beszél arról, hogy édesapja kérdezte egy volt katonatársától, hogy hogy van az, hogy most akkora kommunista, mikor a partizánok ellen harcolva az orosz fronton mindig jelentkezett a kivégző osztagba. A válasz az volt, hogy elviteti, ha még egyszer szóba hozza (35:50). Az interjúalany szól a falu életéről a kommunizmus alatt, a besúgókról, a szegénységről (39:30). Visszatér arra, hogy a háborúban a front közeledtével elhagyták szülőfalujukat, hogy elkerüljék a frontot (43:30).

AAz interjúalany beszél családjáról, születéséről, a II. világháborúról, a Vácot ért bombatámadásokról (0:10), majd rátér arra, hogyan golyószórózta le két rokonát egy angol repülőgép, de az ő árváik befogadása után sem volt éhezés (5:10). Szól édesanyjáról, akit nem tudtak taníttatni, majd varrónőként dolgozott a gyárban a háború alatt is (8:58). Szól oktatásáról az apácáknál, majd a rend feloszlatásáról, a matematika szeretetéről (11:15), illetve arról, hogyan lett kitűnő tanuló egy kiemelkedő matematika-tanár bíztatására (14:18). Főiskolai felvételije után azt mondták, felveszik "ha káderileg megfelel". Családalapítása miatt később nem fejezte be az iskolát és a sütőiparban kezdett dolgozni (17:05). Szól a Kádár-korszak ünnepeiről, a táncmulatságokról és arról, hogyan ismerte meg férjét (20:20). Megemlíti a munka és a gyereknevelés összeegyeztetésének nehézségeit (25:00). Visszatér édesapja hadifogságára, és arra, hogyan tudták meg, hogy valószínűleg Temesvárott hunyt el hastífusz következtében. Az ottani katonai temetőt meglátogatni vezetett első külföldi útja (29:50). Szól továbbá az 1960/1970-es évek javuló életszínvonaláról, Vác rengeteg építkezéséről (33:00). Szól a korszak szórakozási lehetőségeiről, a népszerű mozifilmekről. Elmeséli, hogy az egyik tanárnője leszidta, amiért megnézte a Vörös és feketét, de ő gyerekfejjel nem is értette, hogy milyen jeleneteket nem kellett volna látnia (35:25). Szól arról, hogyan végezte el végül a főiskolát, milyen munkahelyen dolgozott később (38:35). Végül a rendszerváltoztatást értékeli és a polgári életet állítja szembe a politizálással és nyerészkedéssel (41:50).

Az interjúalany bemutatja gyerekkorát, családi hátterét (0:10), röviden megemlíti a német megszállást és következményeit(2:20), részletesen beszél a marosvásárhelyi hadapród iskolai évekről és a II. világháborús részvételéről (4:30). Rátér a háború utáni évekre, tanulmányai folytatására, a család sorsának alakulására (31:30), majd beszél az 1950-es évekről (38:30), végül az 1956-os forradalomról (39:20).