Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy édesanyja megtanította kézimunkázni, és hogy a tőle kapott értékek terelték a pedagógusi hivatás felé (0:50). Szól a II. világháború eseményeiről, az orosz katonák rekvirálásairól (7:40). Szól édesapja hazajöveteléről az orosz hadifogságból, és arról, hogy hitetlenkedve hallgatták történeteit, mert gyermekként nem hitték, hogy a Szovjetunióban ilyen rossz dolgok történhetnek (10:54). Szól a Rákosi-rendszer jó tulajdonságairól, így a társadalmi mobilitás előmozdításáról (16:00), de a rosszról is, így a megtorlásokról, mezőgazdasági terrorról és kontraszelekcióról (18:15). Külön szól arról, hogy fiatal tanítónőként neki is agitálnia kellett a téeszesítésnél, és az egyetlen érv annak a fenyegetése volt, hogy a gyermeket nem veszik majd fel iskolába (20:35). Szól arról, hogy hitüket zavartalanul tudták gyakorolni (21:35), majd arról, hogyan lett igazgató, és miként tudták fejleszteni az intézményt (21:35). Végül a Kádár-korszakot hasonlítja össze az azóta eltelt évekkel (30:00).

Az interjúalany mesél a nagykállói vasipari vállalat megszervezésében való részvételéről, a vállalat növekedéséről, majd csődjéről. Beszél az egyéb helyi ipari vállalatok munkájában való részvételéről, illetve társadalmi tevékenységéről is. Végül szót ejt az 1956-os események helyi történéseiről. 0:19--születés, II. világháború hatása a családjára, apja hortista repülőtiszti tevékenysége; ennek hatása a család háború utáni sorsára 3:22--gyermekkor, továbbtanulás kérdése, első munkahelye 6:30--Nagykállóra kerül, és résztvesz a helyi fa- és fémipari szövetkezet munkájában 9:19--sorállományba vonulása, katonai élményei 11:53--visszatérése a fémipai munkába 14:26--részvétele a nagykállói vegyesipari vállalatok megszervezésében, majd a Magyar Posztógyár helyi üzemének megszervezésében 19:56--osztályvezető majd üzemvezető lesz, illetve a Magyar Posztógyár szakszervezeti bizottságának és a Vállalati Tanácsnak a tagja 24:10--a Ganz-MÁVAG felszámolása, a szövetkezet önállósodása, majd csődje 31:15--társadalmi munkája (önkormányzati tanácstag 2 ciklusig, a helyi tartalékos klub vezetője), amatőr focis tevékenysége 33:57--milyen hátrányok érték őket apja katonai múltja miatt, hogyan figyelték meg őket 1956-ban, a helyi 56-os eseményekkel kapcsolatos emlékei 39:45--hogyan konszolidálódott a család helyzete 1956 után 40:10--a rendszerváltoztatás hatása, az életmód változása

Az interjúalany elmeséli 1944-es születésének körülményeit a székesfehérvári Bory-várban (0:20), majd rátér a második világháborúra, a bombázásokra (1:40). Szól arról, hogyan építette apránként újjá a Bory-várat Bory Jenő 1959-ig (5:35). Beszél arról, hogyan élte át az Üllői úton az 1956-os szabadságharcot (7:40). A nagy harcok kezdetén a pincébe vonultak, de megjelentek az oroszok ott is, de csak állatorvos édesapja sebészi szolgálataira volt szükségük (10:10). Szól arról, milyen csodálatos nyarakat élt át gyermekként a várban (10:50), majd nagyanyjáról szól, aki kitűnően gondozta a várat és környékét, és budapesti művésznő létére gazdálkodni kezdett a vár környékén a nehéz ötvenes években (13:10). Szól oktatásáról (15:10), majd arról, hogyan lett művész nagyapjából (16:10). Elmeséli, hogy Bory Jenő 1914-ben Szarajevóban volt, ott nyert egy pályázatot Ferenc Ferdinánd emlékművének megalkotására. Ebből a háború miatt nem lett semmi, de a pályázaton nyert némi pénzt és sok inspirációt a Bory-vár megtervezéséhez (18:30). Az interjúalany azt is elmeséli, hogyan bújtattak családokat a vár nagy pincéiben (21:00), majd azt, hogy nem államosították soha, valamint azt, hogyan építették puszta kézzel az épületet (22:30). Végül arról szól, hogy most kik élnek a várban és hogyan gondozzák az építményt (25:14).