Az interjúalany beszél Gyömrőn betöltött szerepéről, majd arról, hogy a család Jugoszláviából Szlovákiába került (01:09), apja molnár volt, így igen gyakran költöztek. Közvetlen élményei vannak a II. világháborúról, a német majd szovjet katonák beszállásolásról. Egy alkalommal majdnem lelőtte egy orosz katona, mivel kislányként felmondta az oroszoktól tanult káromkodást (03:11). A háború után Sátoraljaújhely érintésével, a határon átszökve kerültek Magyarországra, Budapestre. (06:23). Szegedre költöztek, ahol meglepődtek a Csehszlovákiához képest sokkal rosszabb életkörülményeken, az áruk hiányán. Elmeséli édesapja kálváriáját, az államosításokat a rendszer kiépülése éveiben (06:43, 08:23). Apja többször összeütközésbe került az államhatalommal: a rokonokat is kitelepítették, apját Szegeden és Sopronkőhidán is bebörtönözték különféle ürüggyel (08:23, 09:55, 10:13, 10:38). Az eleven, élénk kislány örömmel vett részt az iskolai kulturális, tanulmányi és ifjúsági-mozgalmi életében is (11:48, 12:38). A család Dombóvárra került. Itt élte meg 1956-ot is, amikor a város is megmozdult, tüntetések, szervezkedések, élelmiszer szállítása Pestre (15:09, 17:27). Gyömrőre került a család, amelyet nagyon megszerettek, s később elváló édesanyja sem hagyott már el. Az egri tanárképző helyett dolgoznia kellett. (19:00). Előbb az Aszfaltútépítő Vállalatnál, a 31-es út építésének kivitelezésekor, majd az 1960-as népszámlálás révén a KSH-nál is (19:55, 20:40). Ekkor került kapcsolatba határon túli rokonaival, ám kiutazni nem engedték, sőt később, útlevelét is bevonták, disszidálási szándékkal gyanúsítva meg (23:47, 26:25). 18 évig lakott albérletben, lakást nem sikerült vennie, életét állandóan a munka és gyermeknevelés kötötte le. Maszek zöldséges lett (27:48), az ÁFÉSZ-nál árubeszerző, árufuvarozó, majd zöldégértékesítéssel foglalkozott. Hosszasan kitér a munka jellegére, a mindennapi küzdelemre, az állami szektor és a maszek "vállalkozó" világ ellentmondásos, előítéletektől sem mentes, küzdelmes, gyötrelmes mindennapjaira (30:25, 31:47, 36:33). Szerinte mégis megérte: habitusa, személyisége a dolgos, állandóan küzdő és talpraálló, megújuló és újítani képes, vállalkozó kedvű és szellemiségű emberéé (41:46).

0:00 mesél a háborúról, novemberben bombázták a falut, a szülei házát találat érte, a szovjet katonák beköltöztek a házukba 3:34 visszaemlékezik a falu háborús tapasztalataira 4:41 az édesapját kuláknak nyilvánították, mert cselédet foglalkoztatott, be kellett szolgáltatniuk mindenből, a kenyeret Pestről hozta 6:03 1956-ban volt besorozva katonának, beosztják nemzetőrnek 7:01 elmegy tanulónak, de nem akarták fogadni, mert kulákcsemete volt, de végül a KTSZ-ben dolgozik 7:45 a felesége veszi át a szót, mesél a háború idejéről, és az orosz katonák bejöveteléről, nagyon féltek az orosz katonáktól, különösen a fiatal lányokat féltették 11:34 az 1956-os eseményekről mesél, a rádiót mindig hallgatták, de nagyon sokan meghaltak a forradalom alatt 12:14 a férj beszél, az óvóhelyük az udvaron volt, de őket megtalálják a szovjet katonák 14:11 kulákként nem vihették be az udvarba a terményt, kint kellett őriznie éjjel 16:48 a feleség mesél az ötvenhatos rádióhallgatásokról, a szomszédok is hozzájuk jártak rádiót hallgatni 17:53 a férj mesél a helyi forradalmi eseményekről, a diósgyőri munkások egy része a faluból származott, meséli, hogy leverik a vörös csillagot, meg a szovjet katonák emlékművét 18:59 a Kádár-rendszerről a beadás, és a hadisarc jut az eszébe, ennek során megadott számú termést kellett beszolgáltatniuk, mert kulákok voltak 22:48 hétvégenként dolgoztak, hogy legyen elég takarmány az állatoknak, nem volt sok idejük a kikapcsolódásra 24:15 a Kádár-rendszer volt a legjobb, mivel tudtak lakást építeni, volt munkájuk

Dr. Basa Antal beszél háborús születéséről, édesapja haláláról a világháború végén (0:38), valamint tanulmányairól, az oktatás jellegéről az ötvenes években (2:40), a mezőgazdaság szocialista átalakításáról (7:25), az 1956-os forradalomról (11:38), az aszódi gimnáziumról és a hittan megszüntetéséről (13:40), illetve a pályaválasztás nehézségeiről a Kádár-rendszerben (19:22). A rendszerváltoztatásról, az 1990-es képviselő-, majd önkormányzati választásokról hangsúlyosan szól (27:15). 1990 óta tartó polgármesteri tevékenységét is összefoglalja. Szól a legfontosabb beruházásokról, az iskola újraalapításáról és a forráshiány leküzdéséről (27:15). Végül az orvosi hivatásnak és Galgahévíz polgármesteri hivatalának összeegyeztethetőségéről szól (38:12).