Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

1938 született, gyermekkora a háború miatt elég szomorúan telt el(0:24). 1945 előtt Alsómocsoládpusztán éltek, után költöztek be a faluba(1:44). Háromházára internálták a családot, majd pedig édesapját besorozták a honvédségbe(2:33). 1943 Karácsonyán annyira szegények voltak, hogy mindössze 2 szaloncukorral ünnepeltek(3:33). Utána, amikor közeledett a front, a helyi erdészházba menekültek(4:07).Alsómocsodáládra költözésüket annak köszönhették, hogy a helyi németeket kitelepítették onnan(4:58). 2 szoba, egy konyha és fütöskonyha - egy ilyen parasztházat kaptak(6:06). A gimnáziumi negyedik évben tört ki az 1956-os forradalom és szabadságharc(6:50). Az interjúalany a korabeli iskolai és kollégiumi életről beszél(7:18). 1956-ban az iskolába betoppanó férfi toborozta az embereket a dombóvári Petőfi szobornál zajló tüntetésre - Kádár Béláné csoportja is kiment erre a tüntetésre(8:47). Ez a férfi mondta a diákoknak, hogy mit kell skandálni, többek között a "ruszkik haza!" Erre sokan ráfáztak a továbbtanulás alkalmával(11:03). Dombóváron is kitört a forradalom(12:40). Az osztályban volt két fiú, akik megpróbáltak disszidálni, de hamar elkapták őket - a dombóvári rendőrségen megverték és az iskolában is megbuktatták őket (13:53). 1956-ban a leánykollégium felett lévő vörös csillagot a felkelők leverték és a szovjet emlékművet megrongálták(15:15). A szegedi főiskolán 1957-ben október 23.-án Marosán György a diákköszöntő helyett, arról beszélt, hogy egy évvel azelőtt ő szétlövette volna a tömeget(16:28). Az interjúalany Marosán György szerepéről és megnyilvánulásairól beszél(19:02).Az egyik csoporttársa rendszeresen járt a katolikus templomba, misére, ezért "fel is jelentették"(19:48). Kádár Béláné 1956 utáni időszak zavaros hangulatáról, valamint a helyi '56-osok sorsáról számol be(20:37).