Az interjúalany beszél arról, hogy édesapja és nagyapja is hadifogságban volt a második világháború alatt (1:10), arról, hogy több családtag is meghalt egy bombatámadás következtében (3:08). Beszél a háborút követő újrakezdés nehézségeiről (5:02), a Kádár-korszakbeli téeszesítésről (11:18), első munkáiról, tanulmányairól (16:47), házasságáról, a fiatal házasok életkörülményeiről, férje munkájáról, a hétköznapokról (17:59).

1940-ban született, gyerekkora nagyon szép volt, egészen 1944 novemberéig, amikor bejöttek az oroszok. Megjegyzi, hogy a német megszállók kultúráltak voltak, de az oroszok nagyon nem(0:26). A háború után nagyon szegényes életük volt, és még a rendszer is elég kemény volt velük szemben(1:38). 1956-ban 16 éves volt(2:29).Parasztcsaládból származik, édesapja kovács volt, de rendelkeztek némi telekkel. Gyermekkora sok munkával telt, de sok közösségi programban vett részt(2:52). Minden tárgyat nagyot szeretett, bár irodalmat kedvelte a legjobban, a politikával nem foglalkozott. Emelett szőtt, varrt, stb(03:46). A gyermekeikből ovónő, tanítónő és vállalkozó lett(4:42). A Rákosi rendszerben nagyon keservesek voltak a mindennapok, főleg a beszolgáltatások miatt. Csodával határos módon éltek csak meg, hiszen se nyugdíj, se semmi(4:54).1956 után se volt sokkal jobb az élet, mert a mezőgazdaság akkor is rossz helyzetben volt(6:07).Az interjúalany a falusi munkákról, a TSZ-ről, stb is mesél(7:12). A falusi kézimunkákról, a ruházkodásról is beszél(9:27).A Kádár-rendszerben sem tudták eltántorítani a templombajárástól, a hittantanulástól, stb(11:21). A faluban bálokat szerveztek, az interjúalany erről is beszél (12:19). A faluban, 1953-ban egy kisebb forradalom is lezajlott, amely a kormány intézkedései ellen tüntetett. Erről hallhatunk bővebb információkat(14:39). A régi iskolák jóval nagyobb létszámúak voltak, de nyelveket nem tanultak(15:14).Az interjúalany bemutatja a saját kézimunkás anyagait - közben elmondja, mi a stafírung(15:40).Sóvári Károlyné elmeséli, hogyan történt a falu szovjet megszállása(18:25).

Az interjúalany feleleveníti, hogy a második világháború végnapjaiban ő és a bátyja hányszor és miként menekült meg az orosz fogságtól. Röviden beszél kárpátaljai születéséről, családjáról és oktatásáról (0:10). Szól arról, miként került el munkaszolgálatra (2:30), majd arról, hogy miként szöktek meg egy rokona budapesti házába (4:45). Később az orosz katonák megtalálják, és egy nagy embertömeggel együtt elhajtják őket Gödöllő felé, azonban innen is sikerült megszökniük (8:50). Budapestre visszatértükben még egyszer sikeresen elkerülték az orosz kényszermunkát, majd eldöntötték, hogy hazatérnek Beregszászra (17:45). Gyalogútjuk során Kispesten ismét feltartóztatják az orosz katonák, és ezúttal magát betegnek tettetve tudott megszökni (19:14). Hosszú és hányattatott utazás során (24:18) Debrecenig értek el, ahol a bátyjának rövid ideig a magyar rendőrség előtt kellett tisztáznia magát (32:45). Őt pedig később még egy határőr-katona tartóztatta le kis híján (34:56). Végül megérkeztek Beregszászra, ami azonban csalódást okozott, hiszen már onnan is elvitték az összes férfit (37:40). Végül az oroszok jelleméről beszél (39:36) és a magyar határ kommunizmus alatti átjárhatatlanságáról (44:00).