Az interjúalany beszél a családjáról, származásáról, nagyapja I. világháborús sebesüléséről (0:00), tanulmányairól, a polgáriról és a tanítóképzőről (03:15), a Horthy-kor életkörülményeiről, a korabeli mesterségekről; majd Trianon hatásairól (08:37), a második világháború pápai eseményeiről, a hadikonjuktúráról és a pápai ejtőernyősökről, illetve személyes katonaélményeiről (09:25); a levente mozgalomról és az ejtőernyősök kiképzéséről (20:45). Pápa 1945 utáni viszonyaival folytatja, a református kollégium államosításáról (27:15), megemlékezik a pápai holocaustról (30:08), Pápa bombázásairól (32:45), Pápa szovjet megszállásáról (34:50), a Rákosi-korszak mindennapjairól, az ipar kiépüléséről (39:24), az 1956-os pápai eseményekről (41:28) és a disszidálásokról (43:23). Röviden jellemzi a pápai állapotokat a Kádár-kor idején (44:00), végül összefoglalja a pápai Jókai Kör történetét. 00:00 családjáról, származásáról 03:15 tanulmányairól, a polgáriról, a tanítóképzőről 05:45 a Hothy-korszak életszinvonaláról, foglakozásokról 08:37 Trianon hatásairól 09.25 a II. világháború hatásairól, a pápai ejtőernyősökről 15:00 személyes katonaélményeiről az ejtőernyősök között. 20:45 a levente mozgalomról, a kiképzésről 23:04 a katonaélményekről 27:15 Pápa 45 után 30:08 a pápai holocaustról 32:45 Pápa bombázásáról 34:50 Pápa orosz elfoglalásáról 39:24 Rákosi korszakról 41:28 az 1956-os pápai eseményekről 43:23 disszidálásról 44:00 pápa a Kádár-kprban 44:54 Jókai körről

0:00 családi háttér, gyermekkor, 12 évesen árvaságra jutott, így a nagymama nevelte fel, 16 évesen elment gyermekre vigyázni Visegrádra 2:09 mesél a bombázásokról, és a bukerről, ahová behúzódtak 2:50 Nagymarosra ment haza, és tíz napi munkára Vácra viszik a lakosság egy részét onnan gyalog, aztán vonattal vitték ki őket a Szovjetunióba 5:25 a Szovjetunióban elkapta a vérhast, mesél az ottani étkezésrők 7:46 a kórház után mosodába ment dolgozni 12:09 1946 januárjában lengyeleket és németeket hoztak hozzájuk 21:39 az Urálnál homokot rakodtak, ahol szintén találkozott magyarokkal 25:20 a mosási munkák vége után a tisztelet kellett kiszolgálnia 27:02 1947. június 9.-én a németeket hazaküldték, őket pedig augusztus 13.-án küldték haza, közbevetőleg még néhány tábori történetet mesél el 35:32 vonattal mentek haza, a táborban élő németek és magyarok egy részével 42:00 a visszailleszkedés nehéz volt, felidézi a megérkezés napjait.

A Kárpátalján született interjúalany beszél családjáról, oktatásáról a katolikus nővéreknél, a zeneiskolára, arra, hogy az elkobzott zongorákból tudtak igényelni (0:22). Szól arról, hogy édesapját kényszermunkára vitték a szovjetek, így édesanyja óvodát nyitott (7:40). Apja aztán elkerült Budapestre kórházba, majd úgy döntött, új életet kezd egy másik nővel Magyarországon. Mondta, hogy a családjának "otthagyta a vagyont", amit a szovjetek nyomban államosítottak is. Ekkor nyitotta meg édesanyja az óvodát, aminek épületét rövid időn belül visszaigényelték (11:18). Szól a háború végnapjairól, a hidak felrobbantásáról és arról, hogy az egyik légiriadó során a másféléves testvéréért vissza kell rohanni a bunkerből, mert fent felejtették (15:00). Szól az orosz katonákról, az erőszakoskodásról, a tisztek tekintélyéről, és arról, hogy Kárpátalja Kánaánnak tűnt a beszállásolt orosz katonáknak (19:45). Beszél a vallásos nevelésről, és arról, hogyan szakadt ez meg, mikor édesanyját kirúgással fenyegették. Azt is hozzáteszi, hogy vasárnap az iskola mesefilm-vetítéseket is szervezett a vallási élet szétzúzása érdekében (22:20). Beszél az 1950-es évek Kárpátaljájáról, arról, hogy csinos ruhát csak Magyarországból lehetett kapni, arról, hogy felváltva ültettek magyar és ukrán diákokat az iskolában, a felvonulásokról, a mezőgazdasági munkákról, az élelmiszerhiányról és a kilométeres sorokról (24:54). Szól továbbtanulásáról és elhelyezkedéséről a ruhagyárban (29:00), majd arról, hogy nem hitték el, hogy 1956-ban forradalom van Magyarországon (32:00). Szól arról, hogyan látogatott Magyarországra, majd hogyan költözött át véglegesen családegyesítés címén 1973-ban (35:35). Elmeséli, hogy albérletben laktak Várpalotán, mert a férje a városban tudott dolgozni (37:12). Szól arról, hogy milyen külföldi utazásokat tettek már Magyarországról, hogyan tudtak körbenézni Nyugat-Berlinben (38:15), majd arról, hogy kik maradtak Beregszászban a tágabb családjából (40:35). Szól a rendszerváltoztatásról és arról, hogy 1985-1988 között a férjével együtt Mongóliában dolgoztak, ahol nagyon jól megfizették őket (43:00).