Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).

Az interjúalany beszél családjáról (0:26) és a II. világháborúról (2:18). Mesél gyűjtőtáborba hurcolásáról (4:14), a marhavagonban való utazásról (06:00). Beszél a munka jellegéről (10:10) és a foglyok osztályozásáról (11:58). Végül hazajutásának történetét mondja el (21:45, 26:01).

Az interjúalany beszél családjáról (0:19) és diákéveiről (1:25). Rátér a II. világháborúra, Debrecen bombázására (6:48), arra, hogyan költöztek Budapestre, majd hogyan állt be katonának Németországba (9:31). Mesél arról, miként adták át a németek a parancsnokságot az angoloknak (15:32), miként kerültek az orosz hadsereg kezére (18:44), és a menetelés közben miként szökhetett volna meg (20:12). Beszél a vonatútról (21:51) és a megérkezésről Üzbegisztánba (25:22). Szól a táborról és a magyarok helyzetéről (27:20), majd arról, hogy a helyiek rokonként tekintettek a magyarokra (32:40). Végül hazajutásának körülményeit beszéli el (40:26).