00:20 - Család (1848-49-es forradalom és szabadságharc) 09:50 - I. világháború, apja olasz fronton, fogság, orosz front 12:50 - Iskolái Mezőcsáton, Miskolcon 14:07 - Budapesten tűzoltó 16:20 - Vadászat, fővadászmester 17:25 - '56 Budapest, Kopácsi Sándor 21:35 - Disszidálás Jugoszlávia, Franciaország, Belgium 30:00 - Szaúd-Arábia 32:27 - Nyugdíj, hazatérés, rendszerváltoztatás, Horn Gyula, pufajkások

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja kerékgyártó, édesanyja viszont egy gazdagabb parasztcsalád gyermeke volt 2:04 édesapját behívták katonának, nem is volt otthon, amikor megszületett, és nem is jött haza a háborúból, ezért gyerekként besegítettek a mezőgazdasági munkába 6:04 a kulákoknak kötelező beszolgáltatások voltak, mindenből meghatározott mennyiséget kellett beadni, három tojás különbségért börtönbe akarták csukni az édesanyját 9:09 felidézi egyik vásári emlékét, majd a mezőgazdasági munkákról beszél 12:07 a családnak 60 hold földje volt, a beadások idején a birtok a sok munka mellett is el tudta tartani őket 15:20 a TSZ-be később nem akartak beállni, de addig beszélték rá az édesanyját, amíg be nem lépett, de a sok munka ellenére nem kapott megfelelő ellenértékű munkaegységet, így elment Miskolcra dolgozni 23:11 a helyi postán kezdett el dolgozni, de mellette a helyi TSZ-ben is dolgozott, majd a műanyag-feldolgozóban helyezkedett el 27:05 tagja volt a vállalati szocialista brigádnak, általában karitatív munkát végeztek, beszél a gyári munkáról 30:00 a munkahelye biztosítja neki az érettségizés lehetőségét 32:17 a család földjei maradtak a TSZ-ben, de a TSZ megszűnt, az állatokat levágták, a földek megműveletlenné lettek, volt kárpótlás, de csak a vagyonuk egy részéért, és nem pótolta a veszteségeiket 36:45 a rendszerváltoztatás után nem érzett elégtételt a kártérítések után, a Szovjetunióban meghalt édesapját sokáig kerestették

Az interjúalany 1932-ben született Demjénben (Heves megye). Beszél gyermekkoráról, iskolás éveiről. A II. világháborút szülőfalujában élte át. 1944-ben talált egy gránátot, amely felrobbant kezében és elveszítette két ujját. (01:30) Részletesen beszél a falusi hétköznapokról, munkákról, hagyományokról. 1949-ig nem volt áram. (07:10) Sérülése miatt szülei úgy gondolták, hogy nem lehetne teljes értékű földműves, ezért az Egri Piarista Gimnáziumba íratták. Beszél az iskoláról, a tantárgyakról, arról, hogyan változott meg az oktatás az államosítással. (10:02) Többször kivezényelték a diákokat az utcára, hogy tüntessenek az egyház ellen és a kommunisták mellett. (11:12) Az interjúalany 1952-ben érettségizett, utána kezdett el dolgozni a füzesabonyi gépállomáson: a traktorosok teljesítményét számfejtette. 1955-ben került vissza szülőfalujába VB titkárként (jegyző). (13:06) Elmondja, hogyan zajlottak le az 1956-os események a szülőfalujában. Részt vett a szovjet katonai emlékmű feldöntésében, ezért a forradalom után elveszítette állását. (17:50) Földműveléssel kezdett foglalkozni. A családnak összesen 9 hold földje volt. Részletesen beszél a mezőgazdasági munkákról. (21:26) Édesanyját erőszakkal beléptették a TSZ-be 1958-ban. Mindenüket elvették. (26:36) Elmondja emlékeit a II. világháborúról. Pincébe menekültek a front elől. Az orosz katonák kedvesek voltak a gyerekekkel. Egy szovjet tiszt a front átvonulásáig a családnál szállásolta el magát. (29:08) Az interjúalany részletesen beszél a balesetről, amelyben elveszítette két ujját. (31:30) Elmondja, milyen volt a lakosság kapcsolata az orosz katonákkal. (35:00) A környéken többen veszítették életüket a fel nem robbant gránátok és egyéb fegyverek miatt. (35:52) A német megszállásból csak annyit érzékelt, hogy néhány katonát elszállásoltak. A német és az orosz katonák is emberségesek voltak. (38:52)