Leírás: Az interjúalany beszél istenfélő, katolikus családjáról (0:30), a megtéréséhez vezető útról, amit az indított el, hogy a vőlegényével az esküvő előtt szétváltak (1:20). Beszél a folyamatról, ahogy először a katolikus egyházon belül, majd azon kívül találta meg Istent, illetve arról, hogyan változott emiatt szüleivel való kapcsolata (5:10). Szól arról, hogy mit szóltak főiskolai barátai a megtéréséhez (8:15). Szól arról, milyen volt a katolikusok viszonya a rendszerhez a Kádár-korban (9:15), majd arról, miként jelentették fel, amikor a hitéről beszélt egy párttag férfi feleségének (12:30). Beszél a kommunista állam és a hit konfliktusáról, például, mikor a rendőrség megzavarta az istentiszteletet, Németh Sándort és Juditot nem hagyták külföldre utazni, vagy amikor az interjúalanyt az albérletében zaklatta a titkosszolgálat (16:16). Szól a gyülekezet megszervezéséről, például arról, hogy egymás telefonszámát nem írták fel, éppen azért, hogy ne térképezhessék fel a kapcsolatrendszerüket (18:26). Szól az utcai evangelizáció beindulásáról (19:48). Beszél arról, hogy a katolikus egyházat és a Hit Gyülekezetét is figyeltette a rendszer (22:30). Megemlíti férjhez menetelét, és azt, hogy az SZDSZ későbbi prominensei közül sokakkal jóban voltak, és segítettek a párt megszervezésében (27:10). Végül a Kádár-korszakot és a rendszerváltoztatás óta eltelt éveket hasonlítja össze a vallásszabadság szempontjából (29:52).