Az interjúalany először édesapja katonai pályájáról, a Don-kanyarról, elfogatásáról és szabadulásáról (1:00). Beszámol édesapja többszöri sebesüléseiről, valamint arról, hogy Berlinben amerikai hadifogságba esett, de hazaengedték, mert nem találták semmiben vétkesnek (4:04). Szól a háború utáni évekről, arról, hogyan fosztotta meg az Alkotmány édesapját a diplomájától, hogyan kellett suszterként elhelyezkedni, s ez miként tette tönkre az életét (6:12). Szól az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan akartak először csatlakozni, majd arról, miként beszélte le apja a helyieket, hogy oroszokra támadjanak (10:20). Az interjúalany rátér saját osztályidegen származására és oktatására (15:50). Szól a katonai főiskoláról, a hadsereg hatalmi viszonyairól, és arról, hogy végül mégis sikerült feljebb jutnia a ranglétrán a származása ellenére is (18:26). Szól arról, miként helyezték Salgótarjánba politikai célzattal, valamint azt, hogy egy orvosi vizsgálat ürügyén hogyan tartották hetekig gyakorlatilag fogva az 1980-as években (30:00). A hadsereg és az ország kommunista irányításának tragédiáját is elemzi (37:50). Végül visszatér saját második világháborús élményeire, valamint szól a környező országok katonáival való kapcsolatról, a prágai tavasz eseményeit is érintve (45:00).

Az interjúalany beszél magáról, szüleiről, kisiskolás élményeiről (0:24), az 1941-es bácskai bevonulásról, második világháborús katonai élményeiről légvédelmisként (3:09), fogságba kerüléséről és hazatéréséről (5:27), a leventemozgalomról (10:33), a korabeli hitéletről (12:26), fiatalkori szórakozási lehetőségekről (13:25), az 1945-ös földosztásról és az 1960-as téeszesítésről (14:20), a Rákosi-korszakról (15:02), a jánoshalmi 1956-os forradalmi eseményekről (16:00), az 1945 utáni vallási életről (19:35),a TSZ-ről és a háztájiról (20:30), és a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (23:58).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:18), majd arról, hogyan befolyásolta a háború az oktatását (3:05). Rátér Győr különböző bombázásaira (5:38), majd a lakosságot ért megszorításokra (11:02). Szól ifjúságáról, a leventemozgalomról, valamint arról, amikor a leventék képzését átvették a hungaristák (12:10). Szól a háború után látott pusztításról és az életkörülményekről (16:50). Rátér arra, hogy miért kellett pirosra változtatni a zöld ballagási szalagot (19:25), majd rátér arra, milyen nehézségek után választotta az állatorvosi pályát, és miként kontraszelektált a rendszer (21:55). Szól arról, hogy miként érettségizett, és hogyan teltek a nyarak az egyetemen (21:28). Beszél arról, hogy a dekorációs bizottságban "bújt el" az egyetemen, mert az mentes volt az ideológiai vitáktól (24:35), valamint arról, hogy mik jellemezték az 1950-es évek kultúráját, és miben hozott enyhülést Nagy Imre miniszterelnöksége (27:05). Szól arról, hogy milyen olcsó és széles körben elérhető volt a kultúra (30:30). Elbeszéli 1956-ot illető emlékeit, és azt, hogy ráküldtek egy pártembert, hogy "megnevelje" (34:40). Végül arról szól, hogy a párt mennyire szólt bele az emberek életébe (41:10).