Az interjúalany beszél gyermekkoráról, arról, hogy milyen hatással volta a családjára édesapja kiköltözése Kanadába. Mesél arról is, hogy hogyan boldogultak és mit dolgoztak a Kádár-korszakban. 0:37-- gyermekkora, mit dolgozik gyermekként; 2:38--milyen volt az iskola, az oktatás; 5:10--milyen szórakozási lehetőségek voltak akkoriban, hogyan ismerkedtek meg egymással a fiatalok; 6:51--milyen hatással volt a családra az, hogy az apja kiment Kanadába dolgozni; 10:22--hogyan ment ki 1956 után az édesanyja Kanadába az apja után, hogyan látogattak haza; 13:35--mit dolgozott, hogyan művelték a földet, milyen volt a téeszesítés; 17:7--milyen sorsa volt a Kádár-korszakban a fogyatékkal élő gyerekeknek; 20:00--milyenek voltak akkoriban az utazási körülmények, min tudtak utazni, hogyan zajlottak a bevásárlások

Az interjúalany beszél balti orosz származásáról, rigai gyermekkoráról, a Baltikum jellegzetességeiről (0:40), majd rátér arra, hogyan került a csehszlovákiai Brünnbe egyetemre amerikai sógora támogatásával. Itt ismerkedett meg magyar férjével, és innen költözött Magyarországra (2:30). Szól a Rákosi-rendszer borzalmairól, férje eltávolításáról és zaklatásáról, majd tulajdonképpeni halálba kergetéséről (7:00). Szól az amerikai Memphisben szerzett élményeiről, a fekete és fehér lakosság konfliktusáról, valamint arról, hogy miként népszerűsítette a magyarokat Amerikában. Különösen a magyar tudósok, Neumann János és Szilárd Leó fogta meg az amerikaiakat (9:05). Szól II. világháborús élményeiről, Budapest ostromáról, és arról, hogy nem tudta mivel etetni ikergyermekeit. Dezertált magyar katonák segítettek neki. Arról is szól, hogy az oroszok nem szerették a magyarokat, mert nem ugrottak ki a háborúból (18:06). Rövid időre visszatér a Baltikumban megélt I. világháborúra (23:45), majd értékeli a kommunista és nemzeti szocialista rendszerek bűneit (25:38). Végül a magyar nép különlegességéről beszél (29:52).

Az interjúalany 1923-ban született Gátéren (Bács-Kiskun megye). Beszél gyermekéveiről. 5 km-t kellett az iskoláig gyalogolnia, de élvezte, mert társaival szórakozhatott. Édesapja harcolt az I. világháborúban, utána orosz fogságba esett és csak 1922-ben, betegen ért haza. Az interjúalany fiatalkorában főleg lovakkal dolgozott. (02:40) Édesapja a hadifogság alatt nagyon jól megtanult oroszul, később a II. világháború végén ez hasznára vált. (03:38) Az interjúalany a II. világháború alatt a Királyi Honvédségben szolgált, egészen 1944. október 15-ig, a kiugrási kísérletig. Ekkor már nagyon örült a kihirdetett fegyverszünetnek. (04:40) Hazafi volt, társaival együtt élvezte a katonaságot. Beszél a honvédségnél töltött időkről. A bombázások miatt már a szállítások is akadoztak. Először a Délvidéken szolgált. Mikor egységével vonult vissza a Délvidékről, már látta a menekülőket és a vonuló szovjet tankokat. Egy idő után a németekkel együtt felvették a harcot, de már nem tudtak nagy ellenállást kifejteni. Folyamatosan visszavonultak, elmondja ennek részleteit. (12:10) Október 15-e után azt hitték, hogy vége a háborúnak, de a németek közrefogták őket és nem hagyták, hogy letegyék a fegyvert. Aki szökni próbált, lelőtték. A zászlóaljat Bajáról továbbirányították Mohácsra, itt harcba bocsátkoztak a szovjet csapatokkal. Ezután egészen Nagyatádig vonultak, az ott lévő alakulatokból új egységet hoztak létre. Nehézfegyveres századba került aknavetős szakaszhoz. Az oroszok Horvátország felől megpróbálták bekeríteni a Nyugat-Dunántúlon tartózkodó katonákat. Részletesen beszél a harcokról. (22:38) Elhagyták állásaikat és fegyvereiket, ezért megbízhatatlannak nyilvánították őket. Büntetésből Dániába szállították őket az Atlanti-erődbe, Wehrmacht katonaként. 1945. május 8-a után angol hadifogságba estek. 150.000 embert zártak egy fogolytáborba a dán határon. Szeptember 6-ig volt itt 16.000 másik magyarral együtt. (26:00) A fiatal és erős magyar katonák közül 2.000-et kérdezés nélkül elvittek a francia idegenlégióba. Új ruhát, zsoldot, jó kosztot kaptak. Ki akarták vinni őket Indokínába, de szerencséjükre egy Nemzetközi Vöröskeresztes Delegátus megtalálta őket. Miután kiderült, hogy nem önkéntesek, akik haza akartak térni, elmehettek, de ekkor már 1946 ősze volt. (28:04) Egészen Kaposvárig kaptak angol kíséretet, nehogy a szovjetek továbbvigyék őket Szibériába. (29:20) A hazatérés után az interjúalany megnősült. 8 hold földön kezdett el gazdálkodni. 1950-ben kezdődtek a laktanyaépítések, ezeken segédmunkásként dolgozott. A TSZ-eseítésnél felesége belépett, ő elment a vasúthoz. (36:56)