Az interjúalany 1920-ban született Hetényben. Szolgált a II. világháborúban, Ausztriában került amerikai fogságba. Az amerikaiak hazaengedték az interjúalanyt és bajtársait, de a határon az oroszok lefogták őket és fél évre elvitték Sztálingrádba kényszermunkára. Sokan meghaltak, az interjúalany szerencsésen hazakerült, mivel szloválnak és nem magyarnak vallotta magát. (03:08) Miután hazatért megnősült, három lánya született. (03:36) Beszél hadifigságáról. Részt vett Sztálingrád újjáépítésében. Hazatéréséről értesültek rokonai, már várták. Akik magyarnak vallották magukat, tovább maradtak fogságban. (06:10) Beszél a terület I. bécsi döntés utáni visszacsatolásáról. Barátaival bementek Komáromba, hogy láthassák Horthy Miklós bevonulását. (07:24) A hadifogságban nem az őrök, hanem a körülmények voltak durvák. (10:32) Beszél arról, milyen munkákat végeztek a II. világháború után a földeken. Beszél a TSZ-esítés menetéről, mindenkit bekényszerítettek a szövetkezetbe, egyeseket be is börtönöztek. (14:38) Mialatt a Felvidék egy része újra Magyarországhoz tartozott, az interjúalany Székesfehérváron volt repülős katona. Mivel folyamatosan nyugatra vonult, még puskalövést sem hallott. (17:20) Szülei földművesek voltak. Idősebb nővérei varrással kerestek pénzt. A földön termelt javaknak nem volt nagy értéke. (20:02) Az interjúalany református magyar iskolába járt, ahol a lelkész tanított. A faluban szinte mindenki református volt. Részletesen beszél az oktatás menetéről. (25:06) Beszél a háború utáni körülményekről. Sokakat áttelepítettek, megindult a reszlovakizáció. Megpróbáltak a semmiből talpra állni, mire ez sikerült volna, 1953-ban megalakult a TSZ. Azok a magyarok, akik maradhattak otthonukban, rossz helyzetbe kerültek, másodfokú állampolgárok lettek. A meghurcolások miatt néhányan önként mentek át Magyarországra. Mivel az interjúalany egyedül volt a családban életerős, munkaképes férfi, ezért maradhatott Hetényben, hogy eltartsa idős szüleit. (31:50) Tehetségtelen kommunisták kerültek vezető pozíciókba. A faluban senkinek nem volt nagy földbirtoka, de mégis sokakat (szabálytalanul) kuláknak nyilvánítottak. (32:20) Beszél arról, hogyan került vissza a terület az I. bécsi döntéssel Magyarországhoz. Látta Horthy Miklóst, ahogy a komáromi hídon átlovagolt. A faluban is feldíszített kapuval várták a magyar katonákat. Nagyon rosszul élte meg, amikor a háború után újra "szlovák" lett. Hamarosan a magyar iskolát is megszűntették. (37:52) Elmondja mit tud Trianonról. (38:28) Az interjúalany beszél a falusi amatőr színjátszásról, ő is sokat szerepelt. A környező településeken is sikere vol a csoportnak. A színjátszás a világháború után is virágzott a rádió és televízió elterjedéséig. (42:24)

0:00 családi háttér, gyermekkor 3:22 úttörő, és őrsvezető is volt, felidézi az emlékeit erről az időszakról, ezt követően pedig a pályaválasztás viszontagságara emlékezik vissza 10:22 első óvodai munkahelyéről mesél, és a nyolcvanas évek hangulatáról 13:36 vezető óvónővé választása után heti rendszerességgel politikai képzésen kellett részt vennie, és ekkor lépett be a pártba is 17:18 mesél a nyolcvanas évek és a rendszerváltoztatás közötti csurgói különbségekről, nagyon sok lett a munkanélküli 23:48 a tanácsrendszer jobban működött, mint az önkormányzati szisztéma

Az interjúalany 1943-ban született Miskolcon. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Kiköltöztek Diósgyőrbe, a háború alatt itt élték át a bombázásokat. (01:30) Diósgyőrben járt Óvodába és általános iskolába is. (02:44) Elmondja emlékeit az 1956-os forradalomról. (03:52) Beszél gimnáziumi éveiről. (05:00) Apja református kántor volt mellékállásban, ezért a családot háttérbe szorították. Az interjúalany kitűnőre érettségizett, vallásossága miatt azonban nem vették fel egyetemre. Könyvelőként kezdett dolgozni, közben 1966-ban férjhez ment, családot alapított. (06:14) Később a helyi tanácsnál kezdett dolgozni (1972-1982). Szövetkezeti lakásépítésekkel és vásárlásokkal foglalkozott. Egy lakásra 5-6 évet kellett várniuk az igénylőknek. (08:22) Férje 1984-ben elhunyt, hogy több időt tölthessen fiával, általános iskolában vállalt élelmezésvezetőként munkát. Másodállásban lottózóban dolgozott. Később főállásban vállalta ezt a munkát nyugdíjazásáig. Összességében boldog eddigi életével (16:40). Beszél a Kádár-korszak lakáskörülményeiről, az igénylések menetéről (tanács-, szövetkezeti-, OTP lakások). (27:32)