Interjú

Gyűjteményhez ad
TSZ
egyház
kisdobos
oktatás
úttörőmozgalom
1956
Rákosi-korszak
'50-es évek
ünnepek
Kádár-korszak
II. világháború
'40-es évek

Élet a tanyán 1945 után

2732 megtekintés

Hossz: 00:36:00
Témakörök: Mindennapi élet
Leírás: Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, Polgár település 40-es évekbeli életéről. A Rákosi-korszak és az 1956-os események megrendítették, de nem érintették olyan súlyosan, mivel tanyán lakott. (02:30) Nehéz volt a tanyasi élet, mivel rosszak voltak a körülmények, sokáig nem volt villany, kevés volt az élelem. Beszél nehéz iskolás éveiről. Fűtés nem volt, a tanár sem tudott kellőképpen foglalkozni a gyerekekkel. Megemlíti, hogy a környéken mindenki nagyon vallásos volt, így a Karácsonyt mindig nagyon várta. Tanyasi élete miatt dolgoznia kellett a földeken, ezért nem tudott továbbtanulni. (06:04) Elmondja a tanyasi-falusi mindennapi életet, beszél a TSZ 1952-es megalapításáról. Nehéz, de szép élete volt. Véleménye szerint a TSZ létrehozása jót tett a környező lakosoknak. Családja is új házat tudott építeni. (13:42) Minden hétköznap reggeltől estig munkával telt. Nagyon sokat dolgozott a TSZ-ben. Mindent saját maguk termeltek meg. A környékbeli lakosok nagyon összetartó közösséget alkottak. (16:40) Az 1956-os eseményekről csak a rádióból értesültek és az iskolából hazaküldték őket. Ezen kívül más nem történt. (17:50) Az iskolában csak nyáron és a kommunista ünnepeken volt tanítási szünet, ekkor felvonulásokat, ünnepségeket rendeztek. (19:16) 1962-ben vezették be az áramot a tanyára, így sokban javultak az életkörülmények. (20:12) Beszél a korabeli ruházatról, elsősorban a háznál készítették a ruhákat, nem vásároltak. (20:56) Beszél húga súlyos betegségéről, ekkor járt először városban (Debrecen). A városi környezet teljesen idegen volt számára. Kórházba csak akkor került, amikor második gyermekét szülte 1968-ban. (24:36) Elmondja a 60-as évek egészségügyi rendszerét. (25:16) Beszél arról, hogy át kellett költözniük a tanyáról Mályiba, mert az iskolát megszüntették. Nehéz szívvel hagyta ott a tanyát. Elmondja milyen nehéz volt megszokni az új életkörülményeket. (27:12) Részletesen elmondja milyen volt egy teljes nap a tanyán. Mára már majdnem mindenki elhagyta a tanyát. (35:20)
Említett időszakok, témák
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Az újjáépítésről és a földosztásról
  • A társadalom és a gazdaság átalakításáról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A földosztás, majd az államosítások következményeiről
  • Az iparosítás és a mezőgazdaság átalakításának következményeiről
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Kádár-korszak a hatvanas évek elejétől a rendszerváltoztatásig
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Kóti Ferencné
Interjúalany lakhelye: Mályi
Interjúalany született: Polgár, 1943
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas
Felvétel időpontja: 2011. január 08.
Felvétel helyszíne:
Interjút készítette: Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolc

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:32:00
1929-ben született Mérken, itt is járt óvodába, általános iskolába. A falusi iskolarendszerről és a korabeli egyházi oktatásról mesél Tircsi Zoltán(0:25).Az interjúalany sváb származású, édesapja be is lépett a Volksbundba, emiatt a háború után be is börtönözték(04:04).Tircsi Zoltán szabóinas lett, ezt a munkát maszekként végezte egészen addig amíg nyugdíjba vonult. Ezzel kapcsolatban mesél a feleségéről és a fiáról is(5:22).A bátyja SS katona volt(7:37).Az interjúalany a Horthy-korszakbeli a betelepült svábok öröklésről, a családfelépítésről stb beszél(7:41). A háború végén Németországba került, ahol a 3. osztályt is elvégezte. A bukás előtt álló Harmadik Birodalom mindennapjairól, az oktatásról, valamint a Hitlerjugendről is mesél(10:27).A Hitlerjugend-es egységét Ausztriában oszlatták fel, 1945 július 27.-én ért haza(14:05). Az interjúalany elmeséli, hogy személyes tapasztalatai alapján a KAPO emberei verték csak a zsidó civileket(15:36).A háború munkaszolgálatot is végzett, ennek keretében részt vett a taszári, kunmadarasi repterek építésében. (16:22).Szakmájában elismertnek számított, innen hurcolták el munkaszolgálatra(17:52).Németországban nem éltek rokonai, csak az USA-ban élt egy nagynénje. Volt egy barátja, akinek szintén az USA-ban éltek rokonai, emiatt őt is elvitték munkaszolgálatra(19:12).Az interjúalany sógorának öccse a Hunyadi SS hadosztályban szolgált, emiatt nem is mert hazajönni a háború után. A bátyja az SS múltja miatt 8 évig volt szovjet fogságban. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(20:31).A háború után továbbtanulásban, munkában szerencsére nem akadályozták, így szorgalmasan tudott gyarapodni(22:53).Később egyháztanács tag és világi elnök volt. Bár voltak kellemetlenségei, de mégis meg tudta beszélni a problémáit a hatóságokkal(25:21).1948-ban egy barátjával disszidálni akartak, de édesanyja balesete miatt az interjúalany nem hagyta el Magyarországon(27:39).A disszidáló barátja néhányszor hazalátogatott, ezzel kapcsolatban elmesél néhán története(30:04).
Interjúalany: Tircsi Zoltán
Felvétel időpontja: 2010. október 16.

Hossz: 00:40:00
A Magas Tátrában született, gyermekkora szép volt, tanulni nagyon szeretett. Erről beszél(0:35). 1944 augusztusáig nem nagyon éreztek semmit a háborúból. A Szepességben élő németek nem tettek egymás között különbséget, emiatt "cipszernek" nevezték ki magukat. Az interjúalany a cipszerségről mesél(2:36). A szepességiek Trianon után Csehszlovákiához került, a (cseh)szlovák mindennapokat ismerhetjük meg. Elemeséli, hogyan települtek át a helyi magyarok nagyrésze Magyarországra(5:55).A második világháború után sokkal nehezebb volt megmaradni magyarnak, mint az első világháború után. Az interjúalany a lakosságcserékről és a deportálásokról mesél - személyes élményei alapján(8:21). A családja 1945 januárjában kerültek Drezdába és környékére. Az interjúalany a drezdai életről és körülményeiről beszél(11:04).Elérkezett 1945 január 13.-a (a drezdai bombázás napja), ezt a napot és magát a bombázás menetét meséli el a lehető legnagyobb részletességgel(12:08). A bombázás után továbbáltak és egy kisvárosban kaptak szállást, az interjúalany ott be is írtakozott egy gimnáziumba. A család örült, hogy véget ért a háború, de koldusszegények lettek(26:00).Édesapját elfogta a honvágy, haza szeretett volna menni(27:39).Az interjúalany a hazakerülésükkel kapcsoltaban Németország felosztásáról, "hadifogságról" is beszél. Egy civil fogolytáborba került, ezt a frankfurti tábort is bemutatja(28:24). Majd bevagonírozták őket és egy Ausztrián, Magyarországon át Romániába tartó vonatra tették fel őket. Az utazást részletesen elmeséli(30:46).Komáromnál kiszálltak a vonatból, és a komáromi börtönbe kerültek, itt kivizsgálták őket és tovább szállították a családot Budapestre(32:32).1945 augusztusában Miskolcra érkeztek, itt egy lakást kaptak. Az interjúalany elmeséli a kezdeti időket, amikor még óriási nehézséget jelentett, hogy nem tudott magyarul(33:44). Az interjúalanyt már ekkor megkülönböztetés érte származása miatt, de nem törte meg, sőt megerősítette. Kitűnővel érettsigezett és egy idegennyelvű fősikolán tanult tovább(36:33).Kuszmann Károlyné végül pedig arról beszél, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg sérelmet, borzalmas élményt(37:21).
Interjúalany: Kuszmann Károlyné (Gweni néni)
Felvétel időpontja: 2011. február 17.

Hossz: 00:25:00
0:00 családi háttér, gyermekkor 1944-ben települtek át Romániából Magyarországra 2:20 Garán a szellemi és testi fogyatékosok intézetében dolgozott 5:50 a három nemzetiségnek három iskolája volt, (magyar, német, bunyevác), mesél a gyermekkori játékokról 10:02 mesél a téeszesítésről, eleinte nagyon nehéz volt, mert nem hittek a közös gazdálkodásban 16:28 később egyre több gépet tudtak használni, mesél az agitálásról 19:01 Ő nem a TSZ-ben dolgozott, hanem a közeli szociális intézményben 21:53 a TSZ-korszak előtt be kellett szolgáltatni a saját állatokból, pl. a disznóvágásból
Interjúalany: Szabó Istvánné
Felvétel időpontja: 2011. március 15.