Az interjúalany beszél a gyermekkorában átélt II. világháborúról, Sopron bombázásáról (0:11), majd a háború utáni szegénységről és a jegyrendszerrel (1:12). Rátér az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeire (04:30) és arról, hogyan döntöttek a disszidálás mellett, és végül hogyan tettek le róla (07:35). Szól nagybátyjairól, akik Angliában élnek 1947-es kitelepítésük óta, és arról, hogy mikor mertek először Magyarországra látogatni (8:45, 22:50). Folytatja 1956-os emlékeit, és szól arról, hogy miket hallott a november 4. utáni megtorlásokról (10:30). Beszél a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről és a szórakozási lehetőségekről (13:45). Szól a határátlépés nehézségeiről, a határsávról, valamint a határátlépési rendszer ésszerűtlenségéről (18:30). Elmeséli, hogyan kerülte el, hogy besorozzák a hadseregbe (24:18). Szól arról, hogyan helyezkedett el fiatal mérnökként, és elemzi az Új Gazdasági Mechanizmust (27:42), valamint a házgyári programot és a faipar helyzetét (30:42).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról. 1930-ban született, Hódmezővásárhelyen nőtt fel. Paraszti középbirtokok voltak a környéken. (4:48) Beszél arról, hogyan keveredett bele Magyarország a II. világháborúba, elmondja ennek hatását családjára. 1944 szeptemberében Hódmezővásárhely mellé értek az oroszok, harcok alakultak ki. Mesél a harcokról és az iskolájában kialakított hadikórházról. Segített az orvosoknak, gyógyszert, halottakat szállított. Édesapját zsidó munkaszolgálatos századhoz osztották be őrnek. Magával vitte az akkor 14 éves fiát, hogy legyen a zsidók beszerzője. Apját később a szovjetek hadifogolyként elhurcolták. (10:46) A háború után elkezdett focizni, az ificsapat kapitánya lett. Két éven át veretlenül lettek bajnokok. 16 évesen, 1946-ban már a felnőttcsapatban játszott.(13:58) Beszél gimnáziumi éveiről. Tanára volt Németh László, de a tanári kar többi tagja is jó volt. 1950-ben a Miskolci Egyetemre jelentkezett kohómérnöki képzésre. Elmondja egyetemi élményeit, itt is jó tanárai voltak. 1954-ben kapta meg a diplomát. (23:22) Beszél a fiatalok mindennapi életéről, gimnáziumi szerelméről. (25:06) Beszél az 1956-os forradalomról és annak előzményeiről. Apja elmondta hadifogoly élményeit, így az interjúalany sosem lett egy párt vagy mozgalom tagja sem. Beszél a Rákosi-rendszer hazugságairól. A forradalom kitörésekor beválasztották a miskolci kohó munkástanácsába. Részt vett az október 25-i miskolci egyetemi felvonuláson, beszámol ennek eseményeiről. Október 28-án bekerült a diósgyőri megyei munkástanácsba, az ipari osztály vezetője lett. Itt találkozott a megyei pártbizottság első titkárával, Földvári Rudolffal. Fő feladata a szén és energia biztosítása és a sztrájk szervezése volt. (38:22) A szovjet megszállás után elérték, hogy ne legyenek fegyveres harcok a városban. Tudta, hogy nincs értelme a fegyveres ellenállásnak. Kádár Jánost és kormányát nem ismerte el a szovjet katonák előtt sem. Beszél a forradalom leverése utáni zavaros időszakról, a szovjetekkel való tárgyalásokról, letartóztatásokról. Az interjúalanyt is elfogták, az ungvári börtönbe vitték, ahol az NKVD fogságába került. (55:40) Több kihallgatás után vonaton továbbvitték társaival együtt egy lengyelországi börtönbe, ahol a körülmények borzalmasak voltak. November végén visszaszállították Ungvárra. Itt érdekes módon néhány nap múlva egy szovjet tiszt elnézést kért a letartóztatásért és hazaengedte őket. A gyors hazaengedésnek az lehetett az egyik oka, hogy a miskolci munkások nem voltak addig hajlandóak felvenni a munkát, amíg a Munkástanács tagjait haza nem hozták. Visszaérkezése után megkapta régi feladatait, újra beindult a munka. (1:03:28) Később, 1956 végén egy bizottság tagjaként Kassán is tárgyalt. Komolyabb politikai karriert azonban nem vállalt, mivel ahhoz be kellett volna lépnie a pártba. (01:08:38) Kifejti véleményét a rendszerváltoztatásról. Üdvözölte a demokratikus választásokat, de nem elégedett teljesen, mivel nem tiltották meg, hogy az előző rendszer kiszolgálói részt vegyenek a politikai életben. Szorgalmazta volna továbbá a számonkérést és a forradalom méltó megünneplését. Tagja a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Szóvá teszi, hogy a Nyugat sem 1956-ban, sem azóta nem támogatja rendesen Magyarországot (01:12:22)

1923 augusztus 30-án született Biharugrán(0:45). Bár jó tanuló volt, az édesapja nem engedte tanulni, mert kellett neki a sagítség a ház körüli munkákban(1:04).17 és fél éves korában házasodott össze az akkor 25 éves férjével(1:44). Férje részt vett az erdélyi bevonuláskon, de utána újra behívták az orosz frontra(2:10). Nem lehet tudni, hogy először orosz vagy román fogságba esett de utána Besszarábiába szállították(3:02). 16 biharugrai társaival együtt raboskodott, hazatértek, de a rabságban szerzett sebek miatt végül mindannyian odavesztek, közben a házuk egy tankcsata miatt teljesen leégett(4:02). Ekkor nem voltak otthon, mert egy szomszéd településre menekültek az orosz csapatok elől, de végülis hazamentek, ekkor vették észre, hogy leégett a házuk(5:55). 1945 őszén Cser Róza megbetegedett, de nem nagyon volt orvos, gyógyszer szinte semmi sem volt(8:01). A férje fogságban lelt haláláról nem beszélhetett senkinek, mert a kommunisták azt mondták erre, hogy"Miért vonult be katonának?"(9:13). Tekintet nélkül a szörnyű körülményekre az oroszok elvitték az állatokat és azokat Szovjetunió felé terelték(10:34). A helyi kastélyt a háború végén a megszálló oroszok és románok teljesen kifosztották. Így végül a kúriát végleg lebontották (12:43). A ház újraépítésekor a falu népe rendkívül együttérzően segítette a munkát, amivel csak tudta(15:46). A viszonylagos rend csak 1948-ra állt helyre, addig az állam szinte semmennyire sem tudott segítséget nyújtani a rászorulóknak(17:15). A család saját búzájára is őrlési engedélyt kellett kérni, ha lisztre volt szükségük(18:22). Bár nem volták kommunisták, de mégis alkalmazkodniuk kellett a rendszerhez, hiszen másképp nem tudták volna felépíteni a házukat(21:11). Örültek, hogy vége lett a háborúnak, mert azt remélték, hogy a férfiak hazajönnek(22:30). A házból gabonát és párnákat loptak az oroszok mögött érkező román katonák. Valamint állandó félelemben tartották a falusi lakosságot, főleg a nőket(23:45).A román katonák elől többször is bujdosni kényszerültek(26:12).