Interjú

Gyűjteményhez ad
kényszermunka
kényszerlakhely

Varga Zoltánné emlékei a hortobágyi kitelepítésekről

3051 megtekintés

Hossz: 00:41:00
Leírás: Az interjúalany mesél a Lenin-tanyára történő kitelepítésükről, az itteni életkörülményekről, megpróbáltatásokról, valamint a szabadulást követő nehézségekről. 0:27--a kitelepítés körülményei (mit vihetnek magukkal, hogyan viszik el őket) 9:15--milyenek voltak a Lenin-tanyán a körülmények (lakóhely, alvóhely, élelmiszerek, az őrök részéről tapasztalt visszaélések) 12:40--életkörülmények a táborba kerülés előtt 16:35--mit dolgoznak a táborban, milyen volt az oktatás, orvosi ellátás, hogyan sikerült az interjúalanynak megszülni a kisbabáját 29:17--az 1953 augusztusi szabadulás, új lakás, milyen nehézségekkel szembesülnek a gyerekek az iskolában, ők a munkakeresés során, hogy indul újra az élet
Említett időszakok, témák
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A kitelepítésről, internálásról, illetve a katonai munkaszolgálatról
  • A diktatúra kiépüléséről, hatásairól és következményeiről
  • A diktatúra elnyomó apparátusával szembeni ellenállásról
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól (agitáció, tömegrendezvények, kulákkérdés)
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Varga Zoltánné
Interjúalany lakhelye: Pécs
Interjúalany született: Csányoszró, 1933
Interjúalany foglalkozása: nyomdai dolgozó
Felvétel időpontja: 2010. október 18.
Felvétel helyszíne: Pécs

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:43:00
Az interjúalany beszél Gyömrőn betöltött szerepéről, majd arról, hogy a család Jugoszláviából Szlovákiába került (01:09), apja molnár volt, így igen gyakran költöztek. Közvetlen élményei vannak a II. világháborúról, a német majd szovjet katonák beszállásolásról. Egy alkalommal majdnem lelőtte egy orosz katona, mivel kislányként felmondta az oroszoktól tanult káromkodást (03:11). A háború után Sátoraljaújhely érintésével, a határon átszökve kerültek Magyarországra, Budapestre. (06:23). Szegedre költöztek, ahol meglepődtek a Csehszlovákiához képest sokkal rosszabb életkörülményeken, az áruk hiányán. Elmeséli édesapja kálváriáját, az államosításokat a rendszer kiépülése éveiben (06:43, 08:23). Apja többször összeütközésbe került az államhatalommal: a rokonokat is kitelepítették, apját Szegeden és Sopronkőhidán is bebörtönözték különféle ürüggyel (08:23, 09:55, 10:13, 10:38). Az eleven, élénk kislány örömmel vett részt az iskolai kulturális, tanulmányi és ifjúsági-mozgalmi életében is (11:48, 12:38). A család Dombóvárra került. Itt élte meg 1956-ot is, amikor a város is megmozdult, tüntetések, szervezkedések, élelmiszer szállítása Pestre (15:09, 17:27). Gyömrőre került a család, amelyet nagyon megszerettek, s később elváló édesanyja sem hagyott már el. Az egri tanárképző helyett dolgoznia kellett. (19:00). Előbb az Aszfaltútépítő Vállalatnál, a 31-es út építésének kivitelezésekor, majd az 1960-as népszámlálás révén a KSH-nál is (19:55, 20:40). Ekkor került kapcsolatba határon túli rokonaival, ám kiutazni nem engedték, sőt később, útlevelét is bevonták, disszidálási szándékkal gyanúsítva meg (23:47, 26:25). 18 évig lakott albérletben, lakást nem sikerült vennie, életét állandóan a munka és gyermeknevelés kötötte le. Maszek zöldséges lett (27:48), az ÁFÉSZ-nál árubeszerző, árufuvarozó, majd zöldégértékesítéssel foglalkozott. Hosszasan kitér a munka jellegére, a mindennapi küzdelemre, az állami szektor és a maszek "vállalkozó" világ ellentmondásos, előítéletektől sem mentes, küzdelmes, gyötrelmes mindennapjaira (30:25, 31:47, 36:33). Szerinte mégis megérte: habitusa, személyisége a dolgos, állandóan küzdő és talpraálló, megújuló és újítani képes, vállalkozó kedvű és szellemiségű emberéé (41:46).
Interjúalany: Erőss Erzsébet
Felvétel időpontja: 2011. március 12.

Hossz: 01:18:00
Az interjúalany beszél katonai élményeiről a II. világháborúban (0:32), román fogsásba eséséről 1944 végén, fogsága körülményeiről (3:07), az iparosok Szovjetunióba szállításáról (9:52), és arról, hogy 1945-ben belépett az újjáalakuló hadseregbe (11:12), németek elleni bevetésükről, melyet az hiúsított meg, hogy véget ért a háború (14:20). Mesél arról, hogy még a háború alatt ukrán hentesek az elhullott katonákból csináltak kolbászt (19:07), egy partizánokkal kapcsolatos emlékéről (21:15), arról, hogy milyen élményei voltak a fronton (26:41), arról, hogy mit ettek (36:50), valamint kitüntetésükről (39:17). Ismét beszél a háború után újjászervezett hadseregben való részvételéről (39:45).
Interjúalany: Lévai Lukács
Felvétel időpontja: 2010. július 15.

Hossz: 00:50:00
Tárgy: '50-es évek, 1956
Az interjúalany beszél szüleiről és családjáról (0:13), majd rátér az oktatás kommunista átalakítására az 1950-es években, valamint saját tanulóéveire és elhelyezkedésére (5:38). Szól II. világháborús élményeiről, a bombázásokról és az óvóhelyekről (5:38), majd a háború és az 1950-es évek katasztrofális egészségügyi viszonyairól (9:00). Beszél a Rákosi-rendszerről, az osztályharcos ideológiáról és a mezőgazdaság terrorizálásáról (11:15). Szól az élelmiszer-ellátásról, és a forint bevezetéséről (14:50) . Úgy véli, a forint bevezetése körül tetőzött Rákosi népszerűsége, majd a személyi kultusz megjelenésével érte el a mélypontot (16:55, 27:50). Beszél a honvédségről, jogosítványának megszerzéséről és az ejtőernyőzésről (19:58). Rátér a hadi helyzet elemzésére, a Titó-Rákosi ellentétre (25:50) . 1956-ban katonai szolgálatát töltötte. Az oroszok elküldték őket a laktanyából, ahogy átvették a hatalmat (29:40). Hazajutásuk körülményeit is elmeséli, valamint azt, hogy 4-én ismét behívták a honvédségbe (33:40). Szól arról, milyen munkahelyeken helyezkedett el és hogyan alapított családot '56 után (38:32). Beszél a kádári megtorlásokról, egy lincselésekért felelős ember kivégzéséről (43:35). Értékeli a Kádár-korszakot, a megélhetési viszonyokat és a szovjetek befolyását (45:35). Végül a szolnoki kormány megalakulását említi, és azt, hogy találkozott Horn Gyulával Szolnokon, valamint értékeli személyiségét (46:36).
Interjúalany: Tóth István
Felvétel időpontja: 2010. december 08.