Az interjúalany beszél születéséről és középparaszti származásáról (0:15), majd rátér annak felelevenítésére, amikor édesapját a rendőrség a falhoz állította és zaklatta a beszolgáltatás miatt (2:15). Szól az orosz katonák háborús átvonulásáról és a szokásaikról (4:50), majd a háború után a cserekereskedelem feléledéséről és arról, hogy az orosz katonák a frissen cserélt új ruháját is elrabolták (6:40). Hozzáteszi, hogyha nem lett volna vásárlóerő, a nép nem vette volna meg az árut, akkor az oroszok nem raboltak volna (9:30). Említi az 1956-os forradalmat (12:10), majd a Kádár-korszak jobb életkörülményeit, és feleleveníti a hagyományos étkezéseket, piacolásokat, valamint szól házasságáról (13:30). Beszél arról, hogyan és kiket telepítettek ki Sándorfalváról a hortobágyra (15:50), majd megemlíti a Pallavicini gróf korábbi földosztását (17:52). Szól az erőszakos TSZ-esítésről, illetve a később javuló körülményekről, a háztájiról (19:58). Szól a mindennapi életről a Kádár-korszakban (24:00), majd a TSZ-beli munkáról és a nyugdíjról (27:00). Visszatér édesapja világháborús sebesülésére (30:00), majd a tűzőrség helyi szokásáról szól (31:30). Visszatér az 1950-es évekre és leírja, hogy miként vitték el az ávósok a kulákokat (33:00), illetve beszél a feketevágásokról (36:20).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, arról, hogy egy bombázás során teljesen nincstelenek lettek, valamint arról, hogy a háború után a legjobb gimnáziumban tanulhatott, részben munkás származása miatt (0:26). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy egy rokona már 56 júniusában megmondta, hogy a jövő embere vagy Kádár vagy Nagy Imre lesz (7:10). Elmeséli, hogy műegyetemisták jöttek be az órára és kérték a gimnazistákat, hogy csatlakozzanak. Édesanyja ezt megtiltotta, de megtalálta a módját, hogy elmenjen a tüntetésekre. Az első lövések eldördüleskor távoztak (10:32), de az események mély nyomot hagytak rajta, gyásszalagot hordtak az évfordulókon (16:10). Bár nem volt túl jó eredménye a középiskolában, különböző tudományos pályamunkák készítésével és kemény tanulással agrármérnök lett (19:30). Szól arról, hogyan helyezkedett el különböző TSZ-ekben dolgozni, valamint szól a magyar mezőgazdaság elmaradottságról a nyugathoz képest (21:25). Beszél arról, milyen nehéz helyzet volt a gazdasági helyzet a jóvátétel miatt, valamint arról, hogyan csalódott a TSZ-ekben, miként látta be, hogy a szövetkeztek nem hatékonyak gazdaságilag (28:00). Elmeséli, hogyan adódott számára a lehetőség, hogy egy 7 TSZ által működtetett, csőd szélére került gyümölcsfeldolgozót átvegyen, amiből 1996-ra 6 millárdos forgalmú vállalatot csinált, ami 540 embernek adott munkát (32:10). Szól a vállalatirányítás problémáiról, a kommunista pártirányítás és a szakmai vezetés konfliktusáról (35:50), majd hosszan ismerteti azt a kulturális és társadalmi küldetést, amit az üzem tudott nyújtani a kistérségnek (37:50). Végül a Vállalati Gazdasági Munkaközösségeket, a Kádár-korszak kezdetleges piacgazdaságát elemzi (46:12).

0:00 családi háttér, iskolák 1:09 sikerül bekerülni a kőszegi bencés gimnáziumba, ahol kollégista volt, mesél az egyházi iskola mindennapjairól, később az államosítások miatt több kollégiumot megjár 4:52 a nagykanizsai gimnáziumba került óraadó tanárnak, ahol kémiát tanított 8:07 az iskolai rádióklubra emlékezik vissza 12:58 1975-től rádióamatőrként is tevékenykedett, ami vizsgához volt kötve 18:40 a technika-oktatás bevezetése után technikaszakos tanári oklevelet szerzett, eleinte voltak iskola-számítógépek, amelyek szalagosak voltak, őket követték a Comodore-gépek, hosszabban mesél az iskolai számítástechnika-oktatásról 28:52 az iskolai és a tantárgyi változásokról beszél 34:07 a II. világháborús emlékekről mesél, az édesapja orosz hadifogságban tűnt el, ő a bombázásokra emlékszik elsősorban 35:35 1956-ban a kollégiumot bezárták, nem lehetett kimenni, viszont az eseményektől később távol maradt, mert hazament