Az interjúalany mesél a Kádár-korszakban eltöltött fiatalságáról, KISZ-tagságáról, különböző munkahelyeiről és a rendszerváltoztatás időszakáról. 1:5--születése, családja, gyermekkori emlékei; 4:18--nagyszülei emlékei a II. világháborúról, édesapja hadifogsága, miket mesélt az édesapja és az édesanyja a világháborúban megtapasztalt élményeiről; 7:20--1945 és 1949 között milyen változások voltak tapasztalhatóak az életükben, hogyan próbálják a szülők mezőgazdasági munkával kiegészíteni a keresetüket; 8:25--iskolái, pályaválasztása; 11:15--mennyire képezte a közbeszéd részét a rendszer kritikája a forradalom előtti időszakban, mit érzékelek az ország válságos helyzetéből; 12:41--hogyan emlékszik vissza a Kádár-korszak éveire, KISZ tagként kifejtett rendszerkritikája; 14:00--hogyan zajlanak a különböző állami ünnepségek, hogyan került be a KISZ-be, milyenek voltak az alapszervezeti foglalkozások az iskolában és az egyetemen; 15:28--az egyetem után milyen állásban helyezkedett el, milyen előnnyel járt a KISZ tagsága az elhelyezkedésében; 17:43--hogyan folyt bele a Maszek világba; 19:15--hogyan jutott el külföldre; 20:20--milyen jelentős termékeket termeltek Kiskunmajsán és környékén, milyen sikerei voltak a munkahelyén; 22:28--az új gazdasági mechanizmus után hogyan alakult az életszínvonaluk, hogyan szórakoztak; 26:23--milyen emlékei vannak a rendszerváltoztatás időszakáról, milyen előjelei voltak a változásoknak; 29:56--mi történt a helyi gyárakkal és termelőegységekkel a rendszerváltoztatás után; 31:48--hogyan viszonyult a környezete a rendszerváltoztatáshoz; 33:10--mit érzett a helyi szovjet megszállásból

Az 1950-es években Hatvanban lakott a családjával, onnan internálták őket 1950-ben Hortobánykónyára (0:49). Édesapját, már egy hónappal korábban internálták, ennek oka az volt, hogy nem volt hajlandó kilpni a szociáldemokrata pártból (1:53). Kistarcsára utána pedig Recskre szállították. Az ÁVÓ-sok egy aprócska csellel csalták tőrbe Binder Géza családját, elfogták őket, majd egy teherautóval Hortobágykónyára vitték őket (4:03). A táborban libapásztorként és vízhordóként dolgozott, összesen 39 hónapig ott raboskodva (5:39). A fogvatartók különböző módszerekkel kínozták a gyermekeket: bikák elé vetették őket, verekedést szítottak közöttük (6:44). A birkák számára épített hodályokban és barakkokban laktak(8:25). Karácsonyt és más ünnepeket nem ünnepelhették, a hétköznapokon nem túlságosan kiadós étkeket készítettek, sőt valamikor az összefogott verebekből pörköltet főztek(10:32). A verésekről a foglyok tudtak, de ezek nem történtek nyílvánosan (11:42). Nagy Imre 1953-as kormányrakerülése folytán szabadulhattak ki a Hortobágykónyi táborból (15:03). Édesapja később, ugyanezen az év szeptemberében szabadult (16:32). Binder Géza jó tanuló volt, már a gimnáziumban is jeles tanuló volt, fel is vették a Vegyipari Egyetemre, de a szigorlatokon megbuktatták a származása, múltja miatt. Később a Győri Főiskolát el tudta végezni(17:27).Édesapját hosszú éveken át nem látta(18:34). Hatvanban szinte csak a vasutasokat telepítették ki , de találkozott a nyugati határsávból internáltakkal és kulákoknak nyílvánítottakkal is (20:44).Minden évben elmegy Recskre, Kónyára is, hogy részt vegyen a hivatalos megemlékezéseken, sőt még a Recski Szövetségnek is tagja (21:56). A családban nem esett szó a tábori eseményekről, mivel féltek attól, hogy esetleg kitudódik és megint elviszik őket oda (25:31). Csak a rendszerváltoztatás után kereste meg a családot a média, vagy a kutatók, azelőtt természetesen nem volt rá mód (27:14).

Az interjúalany beszél tanulmányairól (0:19), a második világháborúról, édesapja szerepéről, hadifogságáról (0:44). Beszámol katonasággal kapcsolatos emlékeiről, ahol az ÁVH-hoz osztották be. Hangsúlyozza, hogy szükséges lenne, hogy a sorozott ávósokat megkülönböztessük a hivatásos állományú „gazemberektől” (1:19). Elmeséli, hogy 1956-os forradalom alatt is felrótták neki, hogy ávós volt (20:13). Beszél a földművelésről, a háború utáni újjáépítésről (22:17), a földosztáskor kapott földről (26:30), munkájáról vasutasként, majd géplakatosként (27:13). Beszámol arról, hogy édesapja nehezen lépett be a TSZ-be (31:24), arról, hogy milyen körülmények között élt a családjával (33:59), végül pedig arról, hogy a Kádár-korszakban mindenkinek volt munkája (34:54).