Interjú

Gyűjteményhez ad
börtön
állambiztonság
egyház
katonaság
rendszerváltoztatás
Kádár-korszak
80-as évek
ÁEH

Börtönben a hitért

3387 megtekintés

Hossz: 00:37:00
Témakörök: egyházak
Leírás: Az interjúalany 1966-ban született Sopronban. Beszél gyermekkoráról, családjáról. (02:00) Elmondja emlékeit az iskoláról, az ifjúsági mozgalmakról. Kiskorában katolikus neveltetést kapott, de az iskolában már nem járt hittanra. (03:46) 18 éves koráig ateista volt, az érettségi után egy barátja biztatására csatlakozott a Bokor közösséghez. (05:50) A hittan mellett dolgozni kezdett. Elmondja, hogyan üldözték a Bokor közösséget. Beszél Bulányi György szerepéről, személyes ismeretségükről. (10:16) Beadta a jelentkezését papi szemináriumba, de mivel "bulányista" volt, elutasították. (13:22) Beszél a Bokor közösség életéről, a megfigyelésekről, a papok helyzetéről. (17:30) Amikor behívták sorkatonai szolgálatra, lelkiismereti okokból visszautasította a fegyveres szolgálatot. Emiatt börtönbe zárták. Beszél a hasonló esetekről, tárgyalásokról. (27:54) Beszél a börtönben töltött időről. (34:14) Mai napig úgy érzi, hogy jó döntést hozott, amikor megtagadta a katonai szolgálatot. A börtönévek alatt megerősödött hite. 16 hónapot töltött összesen börtönben. (37:04)
Említett időszakok, témák
  • Kádár-korszak a hatvanas évek elejétől a rendszerváltoztatásig
  • A Kádár-korszak válságjelenségeiről
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról (úttörőmozgalom, KISZ, Munkásőrség, egyházi szervezetek, ellenzéki csoportok, „alternatív” mozgalmak)
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Locsmándi Zsolt
Interjúalany lakhelye: Sopron
Interjúalany született: Sopron, 1966
Interjúalany foglalkozása: nincs megadva
Felvétel időpontja: 2010. november 18.
Felvétel helyszíne: Budapest

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:44:00
Az interjúalany beszél arról, hogy a háború alatt született, csendőr édesapjának pedig sokáig bújkálnia kellett a megszállók elől (0:28). Rátér oktatására és az összevont osztályokban folyó tanítás elemzésére (3:50). Szól az akkori szórakozási lehetőségekről, a farsangi bálokról (6:00). Beszél az úttörőmozgalomról és a kommunista propaganda megjelenéséről az iskolában (9:45), majd a Rákosi-rendszer terrorjáról, a fekete autótól való rettegéstől (11:40). Szól a mezőgazdaság terrorizálásáról és a propagandáról (13:25). Beszél az 1956-os forradalomról, arról, hogy édesapja részt vett a naggyűlésen, és felszólalt a forradalmi megtorlás ellen. Később a zöldávós azt nyilatkozta, hogy az interjúalany édesapja mentette meg az életét (17:35). Beszél arról is, hogy a 23-a utáni vasárnap olyanok is mentek misére, akik korábban nem mehettek (21:35), valamint arról, hogy a bátjya disszidált (24:24). Szól arról, mennyire határozta meg életét a csendőr édesapja miatti diszkrimináció, például az, hogy nem vették fel kollégiumba (25:00). Szól elhelyezkedéséről egy tatabányai cég adminisztrátoraként és az esti gimnázium elvégzéséről (30:10). Elmeséli, hogyan ismerkedett meg férjével és hogyan házasodtak össze (36:18). Összehasonlítja a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak jellegét, kiemelve, hogy 1963-ban az öccsét már felvették, tehát csökkent hátrányos megkülönböztetésük (39:38). Végül a rendszerváltoztatásról szól, melynek során részt vett a helyi MDF létrehozásában, ami azonban Antall József halála és a rendszerváltoztatás félresiklása miatt szétdarabolódott (42:45).
Interjúalany: Fülöp Lászlóné Tóth Margit Margit
Felvétel időpontja: 2011. március 14.

Hossz: 00:36:00
Az interjúalany beszél arról, hogyan fogadta 18 évesen a második világháború kitörését (0:11), majd arról, hogyan élt túl éppenhogy egy légitámadást (1:50). Szól arról, hogy bemérőként hogyan segítette a tüzérség munkáját (5:10), valamint arról, hogyan vitték Budapestre, és hogyan kezdődött meg a főváros ostroma, és miként esett orosz hadifogságba (8:08). Szól kifosztásáról, a szovjet katonák viselkedéséről (12:52). Visszatér Budapest ostromára, a kitörési kísérlet tragédiájára (17:04). Szól arról, hogyan vitték ki a Kaukázusba hadifogolyként (19:15), és arról, hogy milyen kevés élelem mellett mennyit kellett dolgozni (21:50). Beszél arról, hogy mikortól tudott kapcsolatot teremteni családjával, akikkel kölcsönösen halottnak hitték egymást (23:20). Beszél hazatéréséről 1947 nyarán, a kommunistákra való kötelező leszavazásról (27:05), majd arról, hogy mivel foglalkozott hazatérése után (30:50). Végül családjuk kulákká nyilvánításáról, a szövetkezetesítésről, valamint a hit és a kommunizmus összeférhetetlenségéről szól (31:55).
Interjúalany: Horváth Molnár István
Felvétel időpontja: 2011. április 02.

Hossz: 00:30:00
Az erdélyi református lelkész interjúalany 1933-ban született. Beszél arról, hogyan élte meg az 1940-es visszacsatolást. Határtalan lelkesedéssel és örömmel várták a magyar csapatokat. (01:40) A környéken nem volt nagy magyar-román ellentét, csupán apró személyes csipkelődések. A románok többsége is magyarul beszélt. Az interjúalany, ahogy az emberek többsége is, meg volt győződve arról, hogy németek nyerik a világháborút. (03:20) Beszél a háború végén a Vörös Hadsereg bevonulásáról és a Manui-gárdisták vérengzéseiről. Amíg a terület hovatartozása el nem dőlt népőrség felügyelt a rendre. (05:42) A háromszéki református gimnáziumban tanult. A bentlakásos intézményben a tanulóknak kellett eltartaniuk magukat (nem pénzt kellett fizetni, hanem élelmet, használati cikkeket hoztak). Csak magyarul tanultak, de sok felekezet tagjaival együtt. Az interjúalany 1952-ben érettségizett, ekkor már tilos volt a hitoktatás. A hittant nem csak a vallás miatt tiltották, hanem, mert ennek keretében tanították a magyar történelmet is. (09:44) Nehéz volt vallásos életet élni, figyelték azt is, hogy ki jár templomba. A tiltások ellenére a székelyek többsége csak azért is járt templomba és járatta hittanra a gyerekét, hogy ezzel ellenálljon a rendszernek. (11:16) A teológiai egyetem volt az, ahova felvették az osztályidegenek gyermekeit is. A teológián végzetteknek az egyház biztosított állást. Amikor a kommunisták rájöttek, hogy így sok lelkész/pap kerül ki az egyetemről, korlátozták a felvehető hallgatók számát. (14:20) Az interjúalany elmondja, hogyan próbálták akadályozni lelkészi munkáját. Beszél arról, hogy a kollektivizálások hogyan zajlottak, több embert kivégeztek vagy áttelepítettek. (18:36) Erdélyben nagy lelkesedéssel fogadták az 1956-os eseményeket és az első hetekben meg voltak győződve arról, hogy az USA segítségével Magyarország független lehet. Információkhoz csak a rádióból jutottak, a securitate figyelt arra, hogy ne terjedjenek át a forradalmi események. (22:02) Beszél a Ceausescu-rendszerről, a falurombolásról. Megpróbálták szétzúzni a magyar közösségeket, a magyar identitást. A magyar városokba románokat telepítettek. (25:40) Ceausescu alatt nagyon kemény volt az élet. Még az előre meghatározott mennyiségű, jegyre adott élelemért is sorba kellett állni. A magyaroknak nem engedték, hogy elhagyják az országot. (27:46) A magyar nyelvoktatás bizonyos keretek között mindvégig megvolt, csak egyre több román órát kellett tartani. Az értelmiséget próbálták lefejezni, hogy utána könnyebben lehessen a többi embert románosítani. (28:56) A romániai rendszerváltoztatás óta sokat javult a magyarság helyzete, szabadabb a sajtó és az emberek is. (30:12)
Interjúalany: Ince Sándor
Felvétel időpontja: 2010. november 03.