0:00 családi háttér, gyermekkor, a szülei nagyon vallásosak voltak 2:20 a bajai ciszterciekhez járt középiskolába, 1948-ban azonban államosították a gimnáziumot, ezt követően többüket eltanácsolták onnan, mert nem kiabálta, hogy „Vesszen Mindszenty!” 5:14 Kalocsán folytatta tanulmányait, majd Szegedre költöztették a szemináriumot, ott kezdte első éves teológusként a tanulmányait 6:58 másodévesként hívták be munkaszolgálatra, Várpalotán bányásztak követ a szentkirályszabadjai repülőtérhez, majd folytatta tanulmányait 9:31 mikor a püspököt Kalocsára helyezték át, érseki szertartó lett Kalocsán, később kanonok lett 13:27 1995-ben lett ciszterci szerzetes Zircen, majd a ciszterci főapát mellett lett titkár 15:27 a békepapi mozgalomtól elzárkóztak 17:44 az 1956-os események idején Bácsszőlősön volt, a tanácselnöknek a plébánián adtak menedéket 22:43 az ÁEH berkein belül az enyhülés sokkal lassabb voltpéldákat is hoz fel a hetvenes évekből 24:36 a II. vatikáni zsinatra elkísérte Hamvas Endre kalocsai érseket, a kiutazással nem volt különösebb adminisztratív probléma 26:57 a nyolcvanas években az ÁEH megszűnése jelentette a nagy változást 29:00 édesapja még négy évet volt Szibériában hadifogságban, de nem szeretett róla beszélni 30:47 a ciszterci rend újraindítására emlékezik vissza

Az interjúalany beszél arról, hogyan fogadta 18 évesen a második világháború kitörését (0:11), majd arról, hogyan élt túl éppenhogy egy légitámadást (1:50). Szól arról, hogy bemérőként hogyan segítette a tüzérség munkáját (5:10), valamint arról, hogyan vitték Budapestre, és hogyan kezdődött meg a főváros ostroma, és miként esett orosz hadifogságba (8:08). Szól kifosztásáról, a szovjet katonák viselkedéséről (12:52). Visszatér Budapest ostromára, a kitörési kísérlet tragédiájára (17:04). Szól arról, hogyan vitték ki a Kaukázusba hadifogolyként (19:15), és arról, hogy milyen kevés élelem mellett mennyit kellett dolgozni (21:50). Beszél arról, hogy mikortól tudott kapcsolatot teremteni családjával, akikkel kölcsönösen halottnak hitték egymást (23:20). Beszél hazatéréséről 1947 nyarán, a kommunistákra való kötelező leszavazásról (27:05), majd arról, hogy mivel foglalkozott hazatérése után (30:50). Végül családjuk kulákká nyilvánításáról, a szövetkezetesítésről, valamint a hit és a kommunizmus összeférhetetlenségéről szól (31:55).

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról, az életről a tanyán (0:50). Rátér családalapítására (3:30) és az 1950-es évek nehéz körülményeire (7:00). Szól a II. világháborúról, amiben bátyái és édesapja is részt vettek (8:20, 20:55). Beszél arról, hogyan jöttek be az oroszok 1956-ban és miként élte ezt meg, mint kisgyerek (10:45), majd arról, hogyan szelidültek meg az oroszok, és milyen jó kapcsolatot alakítottak ki velük a Kádár-korszakban (12:52). Beszél arról, hogy őt nem zaklatták vallásos meggyőződésében (12:52), majd lakhelyváltoztatásáról és a megélhetésről (15:35). Kiemelten szól gyermekkorának körülményeiről, a tanya és a falu életkörülményeiről, így például az étkezésről és tartósításról (18:35), a hírekről való tájékozódás változásairól (25:20), vagy a jeles napok megünnepléséről (28:38). Szól még a továbbtanulás és a családalapítás nehézségeiről (30:00), végül pedig a Kádár-korszakot és a rendszerváltoztatás óta eltelt éveket hasonlítja össze (35:30).