Az interjúalany beszél második világháborús emlékeiről, ezzel kapcsolatban említést tesz a bombázásokról, vidékre költözésükről, a szovjet megszállásról, és a katonák viselkedéséről, és további háborús élményeiről (0:07), majd nyugat felé történő menekülésükről mesél, a további bombázásokról, az elképesztő közállapotokról, és arról, hogyan érték el Budapestet, majd hogyan került nagyszüleihez Nógrádba (7:04). Említést tesz a háború után felállított igazoló bizottságokról, apja szociáldemokrata párttagságáról, majd kizárásáról, és munkahelyéről történő kirúgásáról (13:47), beszámol arról, milyen szegénységben élt a nagyszüleinél (15:47), népi kollégiumi élményeiről, a Rákosi-rendszerről, és az akkor ismét bevezetett jegyrendszerről (18:01), a május 1-i ünnepségekről, a kollégiummal szemben fekvő, sérült gyerekeket kisegítő egyházi intézmény felszámolásáról (23:01), egyetemi éveiről (25:16), a katonaként eltöltött időről, ami egybeesett a nagy, országos téeszesítéssel, ami miatt sokan lettek öngyilkosok (27:07), elmond egy történetet, mely közvetlenül Sztálin halála után esett meg (29:19), végül az 1956-os szegedi forradalmi eseményekről, és az abban játszott szerepéről beszél (30:10).

Horváth Dezső 1969-tól nyugdíjazásáig a szegedi Délmagyarország című napilap újságírójaként dolgozott. Beszél az 1956-os forradalomban való szerepéről (0:00), majd az azt követő fegyelmi tárgyalásáról és későbbi megfigyeléséről (1:57), részben az 1990 után kikért besúgási aktái alapján (5:10). Szól arról, hogyan helyezkedett el diploma után falusi tanítóként, és arról, hogyan zajlott az órák szakfelügyelete, illetve hogyan nehezményezték a tankönyvön kívüli tananyagot (6:59). Szól arról, miként került a városi könyvtárba (13:13), majd a Délmagyarországhoz (14:52). Az 1970-es tiszai árvizet, arról való tudósítását külön említi, kitérve a szakmai tudósítás és a pártirányítás alatt lévő hangulatjelentések közötti kontrasztra (17:00). Beszél arról, hogyan kezdett sorozatot a tanyavilágról, és miként akarta azt leállítani a járási pártbizottság (20:50). Végül arról szól, hogyan tagadta meg a tudósítást az új pártbizottsági funkcionárius látogatásáról (27:10).

Az interjúalany mesél életútjáról, miként indult politikia pályafutása, felvétele a pártba 1950-ben (2:30-tól) a Lenin Intézettől (5:00-tól), majd felfelé haladva a ranglétrán a párton belül. Behatóan szó esik a Gerő családdal (10:00-tól) és a Kádár Jánossal való személyes kapcsolatáról (17:00-tól): párizsi útjáról 1970-ben, Kádár mozidélutánjairól (21:30-tól), Aczéllal történő vitájáról (26:00-tól) és ennek következtében kegyvesztetté válásáról 1981-1982-ben, a Páneurópai Piknikről (33:30-tól) és a keletnémetek átengedéséről, és a rendszerváltoztatás utáni, az 1990-es soproni választásokról illetve annak előjátékáról (41:00-tól).