0:00 családi háttér, gyermekkor 4:36 mesél az iskolai évek élményeiről 9:54 felidézi a család világháborús emlékeit 17:56 az orosz hadsereg nem okozott komolyabb károkat a környéken 19:24 felidézi középiskolai éveit, Szekszárdra járt mezőgazdasági technikumba 24:20 1955 őszén vonult be Nagykanizsára katonának, ott egy focimeccs után a sportszázadba helyezték át őket Kecskemétre 30:19 sérülése után felépült, visszatért a századához, ott érte 1956, de addig nem volt különösebben sok információja a világról, Kecskeméten a hadsereg és a tüntetők összecsaptak, miután egy tisztet lelőttek 36:12 a laktanya köré gyűlt a tömeg, a magasabb rangú tisztek eltűntek, a tömeg be is tört a laktanyába, lefegyverezték a katonákat, őt is 39:56 visszamentek Kecskemétre, tűzpárbajba keveredtek 42:49 onnan a központi Honvéd-kórházba kerül Budapesten, közben az oroszok is megállítják őket

Az interjúalany beszél születéséről, egyik ágról horvát, másik ágról magyar őseiről, a Czapáry név eredetéről (0:58). Szól édesapja munkájáról és lakhelyükről (5:58). Szól oktatásáról, a zalaegerszegi Deák Ferenc polgári iskoláról, valamint arról, hogyan került az Eötvös Collegiumba és ott mely tanárok tették rá a legnagyobb hatást (9:20). Beszél arról, hogy a budapesti egyetemen nem érte megkülönböztetés a zsidókat, sőt, rajongtak Fejér Lipót professzorért (17:02). Mesél az akkori egyetemi életről, a gólyák tréfálkozásairól, tanulásról, és arról, hogyan helyezkedett el az egyetemen még tanulóként (19:20). Mesél a bécsi döntéseket kísérő ovációról, tüntetésekről, melyen ő is részt vett, valamint arról, hogy Észak-Erdély visszaszerzése után egy egyetemi csoporttal kiment Magyarborzásra utat építeni (24:45). Szól Magyarország hadbalépéséről (28:02), családja elmeneküléséről Zalaapátiból, és arról, hogy visszatérésükkor az állásukat már elvesztették (29:30). Egyik unokatestvére ijesztő lelki állapotban tért vissza a Don-kanyarból (31:30). 1944 októberétől híradósként szolgált (33:15). Beszél a német megszállásról, ahogy az Eötvös Collegiumban bujkáló egyik franciát letartóztatták, vagy ahogy egy Zala megyébe menekült bajor papot elvittek a csendőrök (35:20). A háború során nyugatra vitték, angol hadifogságba került, majd 1946 februárjában hazaszökött (37:25). Beszél a németországi éhezésről (40:20), majd arról, hogyan védték meg egyszer amerikai katonák az oroszoktól (41:18). Szól Magyarország 1945 utáni helyzetéről (44:00), tanári pályájáról (46:38), valamint arról, hogy rövid ideig ő maga is a Nemzeti Parasztpárt tagja volt (48:46). Szól Mindszenty József személyiségéről, akinek Zalaegerszegen még ministrált is (53:38). Szól rokonáról, Martincsevics Pál gyékényesi plébánosról és Hajnal Zénó ferences atyáról, akiket bolgárok lőttek le. Brusznyai Árpádról, akivel együtt járt az Eötvös Collegiumba, szintén megemlékezik (55:35).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a játékokról (0:20), majd az orosz megszállásról való emlékeiről (3:50). Szól arról, hogy a megszállás idején tilos volt németül beszélniük otthon, nehogy baj legyen belőle (6:00). Szól arról is, hogy mikor döntött az orvosi hivatás mellett (7:05), illetve családja más orvostagjairól (12:00). Ballagásáról, a SOTE-n töltött egyetemi éveiről (13:10), majd a váci kórházban kapott első munkájáról kiemelten szól (17:30). Elemzi, hogy az akkori és mostani idők között mi változott az egészségügyben, amelynek válságát betegként is átélte (19:30). Szól munkájáról, valamint mentősként szerzett tapasztalatairól (22:20). Elmeséli, hogyan szerzett tudomást a lehetőségről, hogy külföldre lehet menni orvosnak (24:00), majd szól arról, hogy milyen kellemesen töltötték idejüket az algériai Béjaïa városában (29:00). Szól a kellemetlenségekről, így a betegségekről és a viharokról is (32:10). Elmeséli azt is, hogyan utazott ki a TESCO szervezésében, és hogyan kellett a Brenner-hágón megállnia, mert "autómentes nap" volt az 1973-as olajválság miatt (33:45). Szól arról, miként lett háziorvos (36:00), majd arról, hogyan kényszerítették be annak idején a pártba (37:30). Szól az 1956-os forradalom előtti erjedésről, amit az egyetemen is érzékelt (41:45), majd a rádió ostromáról, és arról, hogyan morzsolódott le barátjával a tömegről (46:20). Végül az egyetemi élet visszatéréséről szól (49:48).