Az interjúalany mesél a családjáról (0:01), nagyapja szervező tevékenységéről, Székkutas felvirágoztatásáról (1:41), apja gazdaságáról (7:38), a faluban működő olvasókörről, és az ott tartott rendezvényekről, szórakozási lehetőségekről, bálokról (10:34), második világháborús emlékeiről (17:25), a szovjet megszállás kegyetlenségéről (18:57), az 1945 előtt csendőrként tevékenykedő férjéről (21:22), a családja férfitagjainak bebörtönzéséről, a földjük államosításáról, majd a kilakoltatásról, az anyagi javaik rekvirálásáról (24:28), végül röviden beszámol férje hazaengedéséről Sztálin halála után, és a család további sorsáról (30:11).

A Rózsarszentmártonban született riportalany gyermekkor élményeit meséli el a II.világháborúról (2:35).Az 50-es évekbeli beszolgáltatás fájdalmasan érintette a családot,kulák-listára kerültek. Emellett az egyházüldözésről is hosszabban beszél (20:10).Bátyja sorkatonai szolgálatot teljesített és kényszerítették, hogy kékávós legyen. Ezt az 1956-os forradalom kapcsán eleveníti fel (31:49).

Az interjúalany 1940-ben született Székesfehérváron. Beszél gyermekkori emlékeiről: a II. világháború alatt átélte a bombázásokat. Testvére ekkor született. (05:12) Egyszer egy repülőgép a ház udvarára esett és felrobbant. A halott pilóta ejtőernyőjét ruhakészítésre használták fel, a gép roncsaiból használati tárgyakat készítettek. (07:14) Az interjúalany édesapja orosz hadifogságba került, Karéliába vitték. A táborban rossz körülmények uralkodtak, a családfő diftériás lett, de csodával határos módon felgyógyult. Három évig volt hadifogságban, mire hazatért, felesége, aki halottnak hitte, már újra férjhez ment. (09:00) Az interjúalany beszél arról, hogy sok nőt a szovjetek megerőszakoltak vagy elhurcoltak. A német katonák sokkal emberségesebbek voltak a lakossággal. (10:08) A háború végére a házat lebombázták, kifosztották, nehéz volt újrakezdeni az életet. A két idősebb gyereket a hazatérő apa tartotta el, az anya a legkisebb gyerekkel és új férjével elhagyta a családot. Az apa sokáig nem kaphatott állást sem, így nagyon rossz körülmények között élt a család. (11:34) Beszél arról, mennyire kellett nélkülözniük az '50-es években. Kevés volt a pénz, nem tudtak ételt, ruhákat venni. (14:02) Beszél diákéveiről, két évenként iskolaváltásra kötelezték. (15:16) Minden nehézség ellenére vidám gyermekkora volt, játszótársai között jól érezte magát. (15:50) Elmondja gimnáziumi emlékeit. 1958-ban érettségizett. (18:16) 16 évesen tisztában volt vele, hogy a Rákosi-rendszer tarthatatlan. Az 1956-os forradalom kitörésekor diáktársaival együtt részt vett a fehérvári tüntetéseken. Emlékszik arra, hogyan törtek be a városba november 4-én a szovjet csapatok. Sokaknak emigrálniuk kellett a megtorlások elől. (21:24) Részt vett a nők decemberi néma tüntetésén. (22:26) A forradalom után budapesti agitátor próbálta beléptetni a diákokat a KISZ-be, ez nem sikerült neki. Az interjúalany sosem volt KISZ- vagy párttag, de nem ítéli el azokat sem, akik a jobb megélhetés miatt beléptek. (23:36) A forradalom után édesapja elveszítette az állását, mivel nyíltan elítélte a diktatúrát. A korábbi főkönyvelő féregirtóként kapott állást. Az interjúalany is egy időre elhagyta Fehérvárt, mert tartania kellett a megtorlásoktól. Egyetemre nem mehetett. (26:12) Hallott arról, hogy sokakat megfigyeltek, de ő egy ilyenről sem tudott a környezetében. (26:32) Beszél a Kádár-korszakról. Aki nem politizált, azt nem zaklatták, egyre jobban élhetett. Volt munka (az interjúalany tanító volt), évek után lehetett autót kapni és a szocialista országokba utazni. Ez nem volt sok, de nem ismerte a nyugatot, nem voltak nagyobb igényei. (29:44) Az apa elveszítette volna állását, ha gyermekeit hittanra küldi, ezért csak titokban, magánórákon vehettek részt hitoktatáson. (32:10) A rendszerváltoztatás idején érdeklődött a belpolitika iránt. Tanórán semleges volt, de azon kívül nagyon várta már a gyökeres változásokat. Érzése szerint ezek nem következtek be olyan mértékben, amilyenben várta. Pártba nem lépett be, de részt vett a fehérvári nagygyűléseken és rendezvényeken. (34:48) A rendszerváltoztatáskor az iskolában azt tapasztalta, hogy egyes tanárok gyorsan előre kerültek. (35:46) Az iskola, ahol dolgozott, éveken keresztül a szovjet katonák gyermekeinek oktatási helye volt, így megismert több magas rangú tisztet.(38:20) Személyesen többet várt a rendszerváltoztatástól. Iskolaigazgató férjét, miután elintézte a ciszterci iskola újraindítását, menesztették. Ez idegileg annyira tönkretette, hogy egy éven belül meghalt. Hibának tartja, hogy sok döntéshozó az előző rendszerből maradt pozíciójában. (40:50)