Az interjúalany az interjú során elsősorban az Aszódi Evangélikus Gimnáziumban töltött éveiről mesél, és ennek kapcsán kitér a német és orosz megszállásra, a kommunista ifjúságpolitikára, a háború utáni újjáépítésre valamint az iskola államosítására is. 0:49--iskolai évek, családban bekövetkezett változások 08:55--II. világháború hatása a személyes életére 10:14-- leventemozgalom, cserkészet 16:00--orosz és német bevonulás 18:03-- orosz bevonulás hatása a gimnáziumra 22:00--kényszermunka 36:00--az iskola államosítása 39:13--a korabeli érettségi menete 43:00--pályaválasztás nehézségei

Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).

Az interjúalany mesél árvaságáról, a II. világháborúval és a svábok kitelepítésével kapcsolatos emlékeiről és katonaéveiről. Elmondja, hogy milyen nehézségek árán sikerült továbbtanulnia és gépészmérnöki diplomát szereznie. Szól az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként végzett tevékenységéről is. 0:27--születés, család, ki nevelte fel árvaságában, milyen volt az árva sors; 5:56--emlékei a II. világháborúról, milyen balesetek érték a gyermekeket a háború után hátramaradt lőszerek miatt, milyen nélkülözéseket kellett szenvedniük, milyen volt a háború utáni újrakezdés; 9:40--milyenek voltak az életkörülmények falun (fűtés, tisztálkodás); 11:25--milyen volt a II. világháború és a háború utáni világ; 18:22--milyen volt az oktatás a háború alatt, és hol tanult tovább a háború után, majd hol talált munkát ezt követően, hogyan lesz a svábok kitelepítése miatt teljesen árva; 21:38--mi történt a kitelepített sváb rokonaival; 28:59--katonai szolgálata; 32:57--emlékei az 1956-os eseményekről; 37:38--mit csinált a leszerelés után, hogyan tanult tovább az egyetemen a munka mellett; 38:25--az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként kifejtett tevékenysége