Nagy Ferenc 1923-ban született, a népes család tagjait és annak történetét mutatja be(0:05). Az interjúalanyt minden szülőfalujához, Naszályhoz köti. Ide járt iskolába, itt nősült meg, ma is ott lakik(4:05). A második világháború előtt nagyon szerény körülmények között élt, pontosan megtudjuk, hogy ekkoriban mit ettek a falusi szegény emberek(4:33).Édesapja gondoskodó, szorgalmas ember volt - igyekezte a gyermekeit különböző mesterségekre kitaníttatni(6:10). Nagy Ferenc géplakatos lett, 1944-ben étteremben dolgozott, mint mosogatólegény. De a háború elől édesapja hazarendelte, hogy ott dolgozzon(7:03).Almásfüzítőn géplakatos tanonc lett(8:44). Az interjúalany háború alatti politikáról és a harcokról mesél(9:07). Leventeként vonultatták be a nyilasok, erről az időszakról hallhatunk személyes történeteket(11:11).A szovjet benyomulás miatt Klagenfurtba szorultak vissza. Gyalogszerrel menekült, akár napi 50 km-t is megtettek(17:30). Nagy Ferenc a visszavonulással, kényszermunkával és a hadifogsággal kapcsolatban személyes élményeit meséli el(18:03).Egy őrmesternek köszönhetően egy éjszaka Ausztriából Nagy Ferenc pár katonatársával hazaszökött Magyarországra(23:35). Visszament Almásfüzítőre dolgozni(még ekkor is gyakornokként), de igazolnia kellett magát(B-listázták, mivel "nyugatos" volt)(26:35).Így végülis csak úgy tarthatta meg az állását, hogy be kellett lépnie a kommunista pártba(27:33). Majd az interjúalany a munkahelyi történeteket beszél el(28:56). Az 1956-os eseményeket nem úgy érzékelték, minta budapestiek. Az almásfüzitői üzem leállt, értekezleteket szerveztek - de a forradalmi hangulat nem volt vidéken olyan erős(30:29).A forradalom után át kellett lépni az MSZMP, de ezt Nagy Ferenc ezt megtagadta(32:35). "A magyar nép nem akart belépni a TSZ-be!" - Nagy Ferenc a Tsz-esítésről(35:04).A bátyja megjárta Recsket, de testvérének nem mert szólni erről, mert úgy megfélemlítették(35:20). Visszaemlékszik arra, hogy a Szabad Európa feltüzelte a magyarokat a szovjetekkel szemben. Az idős Nagy Ferenc szinte teljesen átlátja az '56 körüli nemzetközi eseményeket, folyamatokat(36:28). Az interjúalany elszavalja egy versét, amelyet a hadifogsából való hazatérésekor vetett papírra(38:40).

Konstancán volt katona, 23 évesen, 1940-ben pedig csendőrnek szervezték be. Nagyváradra került a csendőriskolába(0:36). 1940-től 1945-ig a nagyváradi csendőrörsön szolgált(3:18). Feladatuk közé tartozott a kommunisták felkutatása is. Zöld István ennek körülményeit fejti ki(4:13). A cél az volt, hogy megakadályozzák a kommunisták szervezkedését(5:49). A háború vége felé Zöld Istvánt és pár bajtárssát Budapestre rendelték, és lovaskocsival fel is utaztak(7:30).Tószegig jutottak, akkor egy csendőrszázados a harctérre irányította őket(9:17). A nyilas hatalomátvétel után egy budapesti iskolában feleskedték őket Szálasi-ra(11:37). A frontot végülis elhagyta, mert nem volt hajlandó a német-magyar egységekkel együtt Magyarországról kivonulni, s hazaindult Erdélybe - ennek a történetét meséli el(13:00). Romániában már nagyon kellett ügyelnie, hogy a hatóságok ne kapják el, mert könnyen elvihették volna az oroszok kényszermunkára(18:17). A háború után nem lépett be a pártba, nem nagyon került kapcsolatba a politikával(19:11). Mielőtt még hazaindult volna, Érdre ment, mivel egy hölgyet keresett - Zöld István erről mesél(21:26). A háború után bakterként dolgozott, de a román hatóságok folyamatosan zaklatták. Az első ilyen élményét is elmeséli(24:04). Visszaemlékezik arra is, hogy a román politika már akkor is, és ma is határozott gyűlölettel állt a magyarokkal szemben(25:40). A háború után lovakat vett, fuvarosként dolgozott, és meg is nősült. Zöld István az udvarlásról mesél(26:31).1957-ben házasodtak össze(30:43). Az erdélyiek nagyon vallásosak, az interjúalany is gyakran járt és jár templomba(31:36). A vallás miatt a kommunizmusban nem különböztették meg, de sohasem érték komoly atrocitások, mert nem állt szóba a hatalommal(32:40). A székelységből véleménye szerint már kezd kihalni a korábban benne élő szorgalmasság(34:06).

Az interjúalany beszél a német megszállás időszakáról (0:11), a fehérvári bombázásokról (8:33), a karácsonykor bejövő szovjetekről, a város ostromáról (15:25), a zabrálásáról (26:20), arról, hogy összeszedték a szovjetek az embereket, de végül nem vitték el őket (30:37).