Az interjúalany először édesapjáról beszél, aki böszörményi középparaszti család egyetlen tanult tagja volt. Édesanyja bankban dolgozott, majd házassága után lemondott az állásáról. Nagyapja ismerte Jászai Marit, és felmerült egy időre, hogy színész legyen (0:24). Mesél gimnáziumi éveiről, jellemzi a nyilvános és magántanulók, valamint a lánytanulók helyzetét (4:00). Tanítóképzőt végzett, így 19 évesen már tanított. A Rákosi-rendszerben az iskolarendszer átalakításakor lett tanár, amikor annyira kellett a képzett pedagógus, hogy nem számított osztályidegensége (15:20). 1950-ben tanyasi iskolába került. Szól a munkavállalók, tanulók származás szerinti osztályozásáról (18:38). Részletesen beszél a tanyasi tanítók feladatairól (19:45). Szól arról, hogyan végezte el az egri főiskolát, és miként államvizsgázott 1956 októberében (25:32). 1956. október 23-án Budapesten tartózkodott, ahol este még böszörményi társaságával szórakoztak. Feleleveníti továbbá a Rákosi-rendszer szörnyűségeit (28:16). November 4-én hajnalban hallotta Nagy Imre rádióbeszédét (30:36). Nyugdíjba vonuláskor egy párttitkárral való konfliktusa miatt csak a minisztériumban tett panasza után kapta meg a szolgálati emlékérmet (32:04). Ezzel kapcsolatban elemzi a Kádár-korszak változását 1957 és 1982 között.

A riportalany beszél arról, hogy a Viharsarokból származott. Édesapja a háború előtt csendőrtiszt volt, ezért a kommunista diktatúra idején korlátozottak voltak a család lehetőségei (2:10). Még nem volt tíz éves, amikor Budapestre az Állami Balettintézetbe került. Szól az ott töltött évekről, a kollégium rendjéről, az oktatókról (8:37). Az iskola elvégzése után a Pécsi Baletthez szerződött (9:55). Elmeséli, hogy milyenek voltak az életkörülmények vidéken az 1970-es évek elején (11:32). Ismerteti, hogy ebben az időszakban milyennek látta Pécs kulturális életét. Felidézi emlékeit Eck Imréről, a Pécsi Balett vezető koreográfusáról (14:45). Beszél a kultúrpolitika és a Pécsi Balett viszonyáról (17:15), az együttes külföldi vendégszerepléseiről (20:14). Elmondja, hogy a Kádár-rendszer utolsó évtizedében a hasonló profilú táncegyüttesek megjelenésével a Pécsi Balett veszített jelentőségéből (24:00). Végezetül utal a kultúra és az oktatás rendszerváltoztatás utáni helyzetére (25:30).

Volák János 1930-ban született Kiskőrösön. Mesél a két világháború közötti időszakról, levente volt, népfőiskolára járt. Beszél a kiskőrösi kommunista hatalomátvételről, a parasztellenes politikáról. Mesél 1956 kiskőrösi eseményeiről. Beszámol a szakszövetkezeti formáról, a szakszövetkezetek megalakulásáról, a későbbi egyesítési folyamatról, elnöki tevékenységéről és a kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezet felbomlásáról. (00:00-00:39) bemutatkozás, csalási viszonyok; (00:39-01:30) iskolák, leventeélet; (01:30-03:35) háború, német majd orosz megszállás; (04:10-08:52) népfőiskola, "életszemlélet"; (08:52-10:10) kommunista hatalomátvétel Kiskőrösön, a nyilasok összegyűjtése, parasztellenes politika; (10:10-15:52) TSZ-szervezés helyett szakszövetkezetesítés, a TSZ és a szakszövetkezet közötti különbségek; (15:52-17:23) tagszervezés, a lakosság viszonyulása a szakszövetkezethez; (17:23-20:40) szakszövetkezetek Kiskőrösön, elnökjelölés, elnöki munka, a család vallásos élete és a párt nemtetszése; (20:40-24:27) a kiskőrösi szakszövetkezetek egyesülésének folyamata, névválasztás; (24:27-26:17) szakszövetkezeti újság; (26:17-27:03) a szakszövetkezeti elnök feladata, a vezérkar működése; (27:03-27:35) a felsőbb utasítások szerepe a szakszövetkezet életében, önállósodás; (27:35-28:24) a szakszövetkezeti tagság előnyei és hátrányai; (28:24-31:45) a párt szerepe a szakszövetkezetek belső életében, a párt és a szakszervezeti forma viszonya, az ellentétek, vádak kivédése; (31:45-36:28) a Kossuth Szakszövetkezet fénykora, piaci viszonyok, infrastrukturális fejlesztések, szociális szerepvállalás, kulturális élet, a sportélet támogatása; (36:28-39:50) a szakszövetkezet felbomlása