Interjú

Gyűjteményhez ad
kényszermunka
deportálás
egyház
Gulág - Málenkij robot
szovjet megszállás
láger

Nehéz volt kibírni

2151 megtekintés

Hossz: 00:35:00
Témakörök: GULAG/GUPVI
Leírás: Az interjúalany beszél a gyerekkoráról, családjáról (0:08), deportálásáról a Szovjetunióba (0:56), munkáiról (1:57), a lágerlakók létszámáról, elosztásáról, lakhelyükről (2:45), a férfiak munkáiról (3:36), az étkezésről (4:35), a vallásgyakorlás lehetőségeiről a lágerben (4:52), a halottak „eltemetéséről” (5:53), hazajöveteléről, fogadtatásáról (6:42), arról, hogy megházasodott, miután hazajött (7:10). Beszámol arról, hogy egy testvérét is elhurcolták a Szovjetunióba (7:52), arról, hogy mire költötték a fizetést (8:42), arról, hogy a szomszéd lány a lágerben halt meg (11:07). Beszél arról, hogy milyen rossz kenyeret kaptak a lágerben (11:56), hol aludtak (12:27). Elmondja, hogy volt, olyan aki macskát és patkányt is evett (15:27), a vonatútról a láger felé (16:47), a táborbeli higiéniás viszonyokról (17:26), arról, hogy rákényszerültek arra, hogy kolduljanak (19:57), arról, hogy testvére a bányában dolgozott, akivel egy idő után egy lágerben voltak (25:02). Mesél a találkozókról, amiket a szovjet lágereket megjárt embereknek szerveznek (26:59). Beszél arról, hogy mit hazudtak arról, hova viszik őket (30:17).
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Kinczler Mária
Interjúalany lakhelye: Kálmánd
Interjúalany született: Kálmánd, 1926
Interjúalany foglalkozása: nincs megadva
Felvétel időpontja: 2010. december 27.
Felvétel helyszíne: Kálmánd

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:26:00
Az interjúalany 1945-ben született Szabolcsveresmarton. Elmondja földműves családjának történetét, gyermekkorának élményeit. A második világháború végén az orosz megszállás szörnyű volt, a katonák sokakat megerőszakoltak. Az interjúalany édesanyját és nővérét erdőben, bunkerban, gallyak alatt bújtatták. Édesapját meg akarták ölni, amikor a szomszédasszony védelmére kelt. A háború után is nagyon rosszak voltak az életkörülmények. (02:56) 11-évesen, 1956-ban került fel Budapestre, iskola mellett nővére gyermekére vigyázott. Elmondja élményeit a forradalomról. A harcok alatt szinte végig a lakásban tartózkodott unokaöccsével. (06:10) A forradalom után nővére és sógora emigráltak, unokaöccsével együtt visszakerültek a faluba. Unokaöccsét később az apai nagyszülők visszavitték Budapestre tanulni. Azinterjúalany az általános iskola befejezése után elkezdte a gimnáziumot, de nem tudta befejezni, mert édesanyja betegsége miatt otthon kellett maradnia. Ekkor ismerkedett meg férjével, hamar összeházasodtak és családot alapítottak. (08:44) 1973-ban a helyi óvódában helyezkedett el dajkaként, 31 évet dolgozott le ott, mielőtt nyugdíjba ment. Tanácstag is lett, de nem volt valódi hatalom a kezében. Elmondja, hogy ebben az időszakban aszfaltozták le az utcákat, építettek új iskolát és óvódát. (11:14) Szülei mindvégig földművesek voltak, be kellett lépniük a TSZ-be. Édesapját a világháború után elvitték malenkij robotra. (12:52) Gyermek volt az 1956-os események alatt, csak emlékképei vannak. Emlékszik arra, ahogy a tankok bevonultak, látta, ahogy egy tank átgázol egy biciklisen, látott felakasztott, felgyújtott embereket. (14:54) Elmondja, hogy férje is a TSZ-ben dolgozott, de nagyon nehezen lehetett ebből megélni. Így nehézségekbe ütközött az is, hogy három gyermekét taníttathassa. (16:18) Beszél arról, hogyan élt nővére és családja, amikor 1956-ban hozzájuk költözött Budapestre. Nagyon kicsi pincelakásban nyomorogtak. Hajnaltól dolgoztak, nővére a hat hónapos gyerekkel járt munkába. Ezek a körülmények voltak a fő indodok, hogy 1956-ban az emigrációt választották és az NSZK-ban telepedtek le. A kemény munkának köszönhetően hamar talpra tudtak állni. (19:06) Elmondja, hogyan nézett ki a falusi családi ház. Kicsi volt, egy szobával, konyhával és kamrával. 1987-ben építette fel jelenlegi családi házát OTP kölcsönből. (20:46) Visszatérve mesél arról, hogy 1956-ban hogyan jutott vissza Budapestről Szabolcsveresmartba apja segítségével, aki öreg koldusnak álcázta magát. (23:00) Beszél a mostani fiatalok lehetőségeiről, kilátásairól. Úgy gondolja, nekik sokkal könnyebb tanulniuk, de jóval nehezebben szerezhetnek állást. (25:08) Elmondja, hogy1856-ban szívesen utazott fel Budapestre. Nagyon örült annak, hogy a határnyitás után Nővére hazalátogathatott. (26:26)
Interjúalany: Lakó Lászlóné
Felvétel időpontja: 2010. október 16.

Hossz: 00:31:00
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, szüleiről és arról, hogy a bátyja hogyan esett hadifogságba a Don-kanyarnál (0:12). Szól arról, hogyan ment el leventeként egy az angol-amerikai bombázókat kémlelő figyelőörsre (5:22), majd hogyan ment el felvételizni a postára (7:24). Szól Magyarország német megszállásáról, és arról, hogyan helyezték át Debrecenbe (11:30). Elmeséli, hogyan élte át Debrecen első bombázását, hogyan keresett magának a későbbiekre óvóhelyet (15:15), majd feleleveníti a város legnagyobb bombázását, kitérve az okozott károkra is (19:40). Szól arról, hogyan költözött ki Debrecen külső részére és volt tanúja az aknásításnak és a Sztálin-gyertyáknak (21:42). Elmondja, hogyan költözött le a posta pincéjébe, és hogyan akart hazatérni Kisújszállásra, miközben azt is látta, hogy a német tankok már gyülekeznek a debreceni páncélos csatára (22:55). Mivel az oroszok már Kisújszálláson voltak, felutazott Pestre, ahol tanúja volt a nyilas hatalomátvételnek (24:24), mire leutazott az Ipolyságba (26:00). Végül arról szól, hogy milyen munkákat végeztek az orosz katonáknak, amikor megszállták azt a térséget is (27:35).
Interjúalany: Nagy Imre
Felvétel időpontja: 2010. december 04.

Hossz: 00:31:00
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, születéséről (0:30), majd arról, hogyan határozzák meg mai jobboldali érzelmeit a szovjet megszállás során szerzett tapaszatlatai (1:15). Szól az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról. A beszolgáltatások és az internálással való fenyegetés hatására édesapja öngyilkos lett (2:32). Szól az 1956-os forradalomról és arról, hogy feleslegesnek látta, hiszen Jaltában évtizedekre a Szovjetunió kapta Magyarországot (6:32). Szól arról, hogy bányászati szakképzéséről és katonai szolgálatáról (10:10). Mesél a laktanya életéről, osztályidegenségéről (13:10). Családalapításáról, lakásvásárlásáról is szól, valamint arról, hogy egy nem párttag munkásnak sokkal többet kellett dolgoznia (18:00). Mesél munkahelyéről, és arról, hogyan sikerült "kibékülnie" a párttitkárral (22:00). Végül a rendszerváltoztatást, a FIDESZ történelmi szerepét és a magyarság elszigetelt helyzetét elemzi (26:33).
Interjúalany: Gazdag László
Felvétel időpontja: 2010. augusztus 26.