00:00 – 02:34 Horthy-korszak 02:35 – 03:44 Bevonulás Nagykanizsára 03:45 – 04:40 Utazás Voronyezsbe 04:41 – 06:28 Szanitécmunka a fronton 06:29 – 08:46 Támadás Alexandrovkánál, méhraj-támadás, sebesülés 08:47 – 11:27 Átkelés a Don-folyón, büntetés 11:28 – 15:14 Bunkerépítés 15:15 – 19:02 Súlyos sebesülésének története 19:03 – 20:24 Hazautazás 20:25 – 24:00 Levelezés a hozzátartozókkal 24:01 – 30:40 A Tim-i csata, egészségügyi helyzet, kötözés, sebesülések kérdése 30:41 – 33:29 Felszerelés (ruházat, fegyverzet) 33:30 – 36:15 Felderítések, visszavonulás 36:16 – 44:40 Ételhezjutás és életkörülmények a fronton 44:41 – 46:03 Napló a Don-kanyarból 46:04 – 48:39 Munkaszolgálatosok 48:40 – 49:20 Háború utáni élet; belépés a HANGYA-szövetkezetbe 49:21 – 50:20 Felépülés a sebesüléséből 50: 21 – 51:30 Bombázások a fronton 51:31 – 54:04 Német katonák a fronton

0:00 bemutatkozás 0:45 gyerekkori emlékei a II. világháborúról, budapesti lakosként 1944-ben kiköltöznek Vácra, édesapja katona volt, a család többi tagjával menekül Vácra, az értékeiket elrejtették, a bombázásokat egy óvóhelyen élték át, majd jöttek a partizánok, ezért elköltöztek egy paphoz 4:43 1944. dec. 6.-án az oroszok elfoglalták Vácot, a szobákat elfoglalták, de őket nem bántották, másnap pedig elmentek, majd visszamentek, de addigra mindenüket kirabolták, fel volt dúlva a lakás, az elásott holmit elvitték 8:04 visszatértek Budapestre, azt a lakást szerencséjükre nem dúlták fel, az édesapja eközben nyugati hadifogságba esett, mikor hazajött, akkor Magyarországon internálótáborba került Kerepesre, ahol tífuszt kapott, de szerencsére meggyógyult 10:08 a tanulmányairól beszél, Vácott kezdte az első elemit, a másodikat már Budapesten folytatta, egyházi iskolában, az ötödik elemit a bencéseknél kezdte, de azt államosították, ezért a Lónya utcai református gimnáziumba kerül, ott a cserkészet előszobájának számító szívgárdista lett, de cserkész már nem lehetett, mert feloszlatták, ezért ő úttörő lett, ott erős ideológiai képzést kaptak 14:15 a nyolcadik osztály elvégzése után irányították a tanulókat a középiskolákba, ezért egy tanítóképzőbe küldték tanítónak, bár orvos akart lenni, szerencsére egy másik gimnázium induló orosz tagozatára kerül, ahol heti tíz órában tanították az orosz nyelvet, az oktatás nem volt jó, mert frissen átképzett tanárok oktatták a nyelvet 18:11 lehetett latint tanulni, nulladik órában, de ez a lehetőség fél éven belül megszűnt, a gimnázium elvégzése után a Nagy Imre első miniszterelnöki korszakában lazult a rendszer 21:30 1956-ban jelentkezhetett az orvosi egyetemre, a felvételin megfelelt, de helyhiány miatt nem vették fel, fellebbezett, és végül a minisztériumi szintű fellebbezés után felvették 23:08 1956. okt. 23.-án éppen órán volt, amikor felolvasták a 12 pontot, és felvonultak a Bem-szoborhoz, este mozifilmet néztek, este azonban a Nagykörúton már ropogtak a fegyverek, a villamos fel volt borítva, aznap este egy barátját lelőtték 28:24 1956. október 24.-én már jöttek a tankok, mert el akarták foglalni a Kilián-laktanyát, látott egy tankot Molotov-koktéllal megtámadni, megjelentek újságok is 33:43 a forradalomba belekeveredett egyetemistákat elkapták, és a tanulmányaikat be kellett fejezniük, de november 4.-én hajnalban a szovjetek megtámadják Budapestet, lehúzódtak a pincébe, hallgatták a Szabad Európa Rádiót, 36:09 látta a Köztársaság téren lábbal felakasztott embereket 40:39 a forradalom után a résztvevőket összeszedték, de a fotók alapján is azonosították az embereket, évekig félt, hogy őt is lefotózták valahol, az egyetem pedig eltűntek emberek 42:19 1957 nyarán mentek nyaralni húszan a Balatonra, de egy házibuli alkalmával bevitték őket a rendőrségre, ahol kivallatták őket

Az interjúalany 1930-ban született Törökszentmiklóson. Visszaemlékezik életére. Beszél arról, hogyan élte meg a lakosság a II. világháborút a német megszállás (1944. március 19.) után. (01:44) Az interjúalany gimnazista volt ebben az időben. Beszél az iskoláról. 1944-ben a tavaszi szünettel a háború miatt befejezték a tanévet. (03:00) Beszél az első bombázásokról. (06:06) Beszél a szovjetek megérkezéséről, a Duna partján kialakult harcokról. (08:22) 1944. december 4-én jutottak át az oroszok a Dunán. A szomszéd pincében kellett a családnak bujdosnia, ez idő alatt teljesen kifosztották a házat. Beszél a szovjet megszállás után kialakult körülményekről. A családfő malomban dolgozott, nehezen sikerült újraindítani, az oroszok már fenyegették az ott dolgozókat. (14:42) Egy orosz tisztet költöztettek a családhoz, ő visszatartotta a részegen randalírozó katonákat. A tiszttel együtt ünnepelték meg a Karácsonyt. Később újabb tisztek érkeztek. Amikor a tisztek nem voltak a házban, a közkatonák zaklatták a családot. (18:44) Budapest ostroma után lassan újraindult az iskola. Elmondja, milyen volt a rommá lőtt Budapesten élni, tanulni. (27:22) A kommunista hatalomátvételig volt pár nyugodt év, de már lehetett látni, hogy mi fog történni. A család vallásos volt, malmuk volt, így osztályidegenné váltak. A családfőt letartóztatták, a népbíróság teljes vagyonelkobzásra ítélte, hogy elvehessék a malmot. (30:50) A családnak már nem volt pénze, hogy fizesse az interjúalany tanulását, de maradhatott, mivel az egyházi iskola állta a költségeket. Elmondja, hogyan zajlott 1948-ban az iskola államosítása. (33:40) Mivel osztályidegen volt, nem mehetett egyetemre. Fizikai munkákat kellett vállalnia, de "származása" miatt sok helyről kirúgták. (37:36) A tanárhiány miatt később képesítés nélküli tanító lehetett. Részletesen beszél pedagógusi munkájáról. Be szerette volna fejezni, de férje meghalt, így maradt állásában. Később egyházközségi irodai adminisztrátor lett. 2006 óta nyugdíjas. (42:04)