0:00 családi háttér, mesél a mindennapi életről 3:51 mesél az általános iskolai évekről 9:33 felidézi háborús emlékeit, a helyieknek csak egy áldozata volt a háború alatt 12:24 a világháború után nehéz volt az élet, az oroszok rekvirálták az élelmiszert 15:42 1956-ban nem történt a faluban semmi különös, a kulákokat viszont elvitték 17:20 a gabonakutató intézetnél dolgozott, a férje pedig a TSZ-nél

Az interjúalany beszél II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről, a szovjet megszállásról, a zabrálásról (0:29), a háború utáni újrakezdésről (4:44), a kulákok meghurcolásáról (6:20), a zsidók deportálásáról (7:35), a beszolgáltatásokról és a kommunista terrorról (8:30), a földek kollektivizálásáról és a TSZ-ekről (11:10), Recskről és a kényszermunkatáborokról (12:59), a helyi 1956-os forradalmi eseményekről (17:17), a szovjet intervencióról és a megtorlásról (18:37), a kádári amnesztiáról és a forradalom alatt polgármesteri tisztséget vállaló nagybátyja szabadulásáról (19:34), a Kádár-rendszerről (22:08), házasságáról, férjéről, költözésükről, életkörülményeikről (22:50), összehasonlítja Lengyelország és Magyarország korabeli viszonyait (25:28), végül röviden a rendszerváltoztatásról (27:02).

Az interjúalany 1940-ben született Tatán, de Gyermelyen nőtt fel. Beszél családjáról, gyermekkoráról. A front elől fokozatosan nyugatra menekültek, így vészelték át a II. világháborút. A család osztályidegen volt, mivel az apa korábban csendőrként szolgált. Hogy elfogadják őket, kiemelkedően teljesítettek az iskolában, munkahelyen. A megkülönböztetés azonban összetartásra kényszerítette a családot, nagy szeretetben nőtt fel. (04:50) Elmondja, hogy édesapja nyugati hadifogságba került, külföldön maradhatott volna, de visszatért családjához. Hazatérésekor azonban a Vörös Hadsereg várta, letartóztatták, elvették minden vagyonát. (06:22) A családban hét gyermek született, az apa a szekrényajtóra felvésve jegyezte meg a születésnapokat. Minden gyermek kiskorától a földeken dolgozott. A háború utáni években nehezen, de éhezés nélkül meg tudtak élni, elsősorban a cserekereskedelemből. (09:02) Részletesen beszél a falusi mindennapi életről: munkáról, aratásról, betakarításról. (17:32) A Rákosi-korszakban a megtermelt javak jó részét be kellett szolgáltatni. (19:00) Újra beszél a falusi életről, megemlítve a munka mellett a szórakozási lehetőségeket, kulturális életet is. A falusi emberek önellátóak voltak. (19:58) Az interjúalany katolikus neveltetést kapott, az egész család vallásosan élt. Az egyházi ünnepeket mindig megtartották a nehézségek ellenére is. (26:16) Beszél a családi életről, a falusi szórakozási lehetőségekről. Édesapja barátaival sokat kártyázott, gyermekeinek is megtanította a kártyajátékokat. (27:40) Visszaemlékezik az 1956-os eseményekre. Édesapja megakadályozta a faluban a vérontást, lecsitította a bosszúszomjas embereket. (29:46) Édesapját a forradalom leverése után nem bántották, de ünnepek előtt pár napra mindig börtönbe zárták. (30:58) Beszél a téeszesítésről. A család nem lépett be a TSZ-be. Mivel csak 3-4 hold földjük volt, nem kényszerítették őket, de a falu lakosainak többségét erőszakkal léptették be. Kezdetben 3 TSZ is létesült. Véleménye szerint a TSZ részben megfelelően működött, de az erőszakos beléptetések miatt elítéli. (35:26) 14 évesen fejezte be az általános iskolát. Tovább szeretett volna tanulni, de mivel osztályidegen volt, nem mehetett középiskolába. A háztartásban dolgozott, ez idő alatt rengeteg könyvet olvasott. (36:50) 18 éves korában vették fel a helyi ÁFÉSZ-hez adminisztrátornak, ekkor kezdhette el a középiskolát. Közben férjhez ment, gyermeke született. (38:20) Férje 1959-ben került Gyermelyre tanárként büntetésből, mivel 1956-ban disszidált. 1958-ban hazaszeretetből visszatért az Egyesült Államokból. Először csak segédmunkásként kapott állást, majd Gyermelyre helyezték tanítónak. (41:00) Az interjúalany férje új állást kapott, ezért Esztergomba költöztek. Az interjúalany több iskolát is elvégzett, nyugdíjazásáig az ÁFÉSZ-nál dolgozott. (41:44)