Leírás: Az interjúalany 1930-ban született Törökszentmiklóson. Visszaemlékezik életére. Beszél arról, hogyan élte meg a lakosság a II. világháborút a német megszállás (1944. március 19.) után. (01:44) Az interjúalany gimnazista volt ebben az időben. Beszél az iskoláról. 1944-ben a tavaszi szünettel a háború miatt befejezték a tanévet. (03:00) Beszél az első bombázásokról. (06:06) Beszél a szovjetek megérkezéséről, a Duna partján kialakult harcokról. (08:22) 1944. december 4-én jutottak át az oroszok a Dunán. A szomszéd pincében kellett a családnak bujdosnia, ez idő alatt teljesen kifosztották a házat. Beszél a szovjet megszállás után kialakult körülményekről. A családfő malomban dolgozott, nehezen sikerült újraindítani, az oroszok már fenyegették az ott dolgozókat. (14:42) Egy orosz tisztet költöztettek a családhoz, ő visszatartotta a részegen randalírozó katonákat. A tiszttel együtt ünnepelték meg a Karácsonyt. Később újabb tisztek érkeztek. Amikor a tisztek nem voltak a házban, a közkatonák zaklatták a családot. (18:44) Budapest ostroma után lassan újraindult az iskola. Elmondja, milyen volt a rommá lőtt Budapesten élni, tanulni. (27:22) A kommunista hatalomátvételig volt pár nyugodt év, de már lehetett látni, hogy mi fog történni. A család vallásos volt, malmuk volt, így osztályidegenné váltak. A családfőt letartóztatták, a népbíróság teljes vagyonelkobzásra ítélte, hogy elvehessék a malmot. (30:50) A családnak már nem volt pénze, hogy fizesse az interjúalany tanulását, de maradhatott, mivel az egyházi iskola állta a költségeket. Elmondja, hogyan zajlott 1948-ban az iskola államosítása. (33:40) Mivel osztályidegen volt, nem mehetett egyetemre. Fizikai munkákat kellett vállalnia, de "származása" miatt sok helyről kirúgták. (37:36) A tanárhiány miatt később képesítés nélküli tanító lehetett. Részletesen beszél pedagógusi munkájáról. Be szerette volna fejezni, de férje meghalt, így maradt állásában. Később egyházközségi irodai adminisztrátor lett. 2006 óta nyugdíjas. (42:04)