Az interjúalany mesél arról, hogy hogyan vitték el őket a Hortobágyra, milyen körülmények között éltek az itteni tanyán, hogyan teltek a napjaik. Beszél a szabadulásuk körülményeiről, és az újrakezdés nehézségeiről is. 0:19--a Hortobágyra való kitelepítés körülményei, hogyan vitték el annak ellenére, hogy várandós volt; 8:28--milyenek voltak a körülmények a táborban és hogyan tudta megszülni végül a gyermekét; 10:00--kikkel laktak együtt a táborban; 12:6--hogyan tudtak főzni, mit tudtak a táborban enni; 14:13-- miért vitték el az interjúalanyt és a férjét, férje katonai szolgálata és hadifogsága; 16:41--hogyan szabadultak ki 1953-ban, hova települhettek le; 18:44--hogyan tudta a táborban gondozni a kisbabáját; 20:5--hogyan tudták újjákezdeni az életüket; 22:45--hogyan tudták gyakorolni a vallásukat a táborban, hogyan bántak velük az őrök; 24:54--hogyan tudtak a külvilággal érintkezni, hogyan kapták meg a leveleket, csomagokat, milyen volt a szállásuk; 27:24--hogyan emlékszik ma az eseményekre

Az interjúalany beszél az 1956-os forradalomról, amelyet egy budapesti laktanyában katonaként élt át. 0:15--születés, családja; 0.50--emlékei a II. világháborúról; 1:57--iskolái, hogy kerül a városi iskolába, különbség a városi és a tanyasi iskola között, iskolai fenyítések, taneszközök; 6:45--emlékei az 1956-os események előzményeiről, díszőrség Rajk László újratemetésekor, hogyan készült a honvédség az eseményre, hogyan zajlott az esemény, egyéb rehabilitáltak újratemetései; 11:43--október 23. előzményei a laktanyában, hogyan értesültek az október 23-i eseményekről; 19:50--a lövöldözések kezdete, hogyan élik ezt meg a laktanyában; 24:55--bajtársai, akik elestek az októberi események alatt; 30:55--1956. november 4. eseményei, Maléter Pál tevékenysége, hogyan tették le a fegyvert; 35:33--leszerelése az akkor még titkosan működő magyar rakétás egységtől, az ellene indított fegyelmi eljárás; 38:8--munkái a leszerelése után; 38:55--összegző véleménye 1956-ról, győzhetett volna-e a forradalom, ha a szovjetek nem avatkoznak be; 41:20--magánélete

Az interjúalany 1932-ben született Budapesten. A legkorábbi emléke, hogy a szülei beszéltek a közelgő háborúról. Édesapja vegyész volt. Amikor a gyárat át akarták telepíteni Németországba, ő felmondott, így el kellett hagynia a fővárost is, Békés megyébe költöztek. Az első bombázásokat azonban még átélte a család Budapesten. (03:58) Miután leköltöztek Békésbe, 1944 novemberében a Vörös Hadsereg elérte otthonukat. Az első katonák még idősebbek és jóindulatúak voltak. Elmondja, hogy a közelben lévő erdőben létesített lőszerraktárt harcok nélkül szerezték meg az oroszok. Beszél arról, hogy korábban németek szállták meg a falut, de miután a debreceni páncéloscsatában a szovjetek győztek, a Wehrmacht katonák is elmenekültek. (07:10) Két nagybátyja hadifogságba került és Fogsányba vitték őket. Azért nem szállították őket tovább a Szovjetunióba, mert egy korábban náluk elszállásolt német orvos 50 év felettinek nyilvánította őket. (08:40) Az interjúalany egyházi iskolába járt, amelyet 1948-ban államosítottak. Később Egerbe került, ott érettségizett 1950-ben. Először az elektromérnöki szakot jelölte meg, de végül csak az orvosi karra vették fel, Ekkor költözött vissza a család Budapestre. Hiába volt Kispesten családi örökségként házuk, csak a hozzá tartozó melléképületet kaphatták meg, ahol nyomorúságos körülmények között éltek. Telenként a szobában is megfagyott a víz. 6 éven keresztül laktak itt. (13:44) Az 50-es években általános volt a szegénység. Édesanyjának is dolgoznia kellett, az egyetemnek sem volt pénze orvosi köpenyekre. Az egyetemen aktív mozgalmi élet folyt, amelyben az interjúalany is részt vett. Ennek a jó oldala az volt, hogy mély barátságok kötődtek. Az interjúalany jó tanuló volt, állami ösztöndíjban is részesült. Öccsét 1956-ban felvették a villamosmérnöki karra. Egy csereprogram keretében sikerült kijutnia 1 hónapban az NDK-ba, leírja az út részleteit. Az utazás szép élményeket hagyott benne, egyedül Drezdában látta még a szőnyegbombázás borzalmas nyomait. (22:30) 1956 szeptemberében doktorált. A gyáli úti akkori repülős kórházba került. (25:32) 1956. október 1-én hivatalosan katonaállományba vették. Október 23-án beteg volt, így csak később öccsétől értesült a forradalomról. Több katonának behívott orvos a lakosságtól kapott civil ruhát. (31:00) A család új házba kerülhetett, de Budapest '56 után romokban hevert. (32:58) Beszél a kórházi munkáról. A forradalom alatt a műtőjük találatot kapott, így egy ideig akadozott az ellátás. Férjhez ment, a József Attila lakótelepen sikerült nehézkesen lakást szerezniük. 1958 márciusában tudtak beköltözni, egy hétre rá született meg az interjúalany első fia. A szülési szabadság csak 6 hét volt, utána a gyereket bölcsődébe, majd a nagyszülőkhöz kellett vinni. (40:32) A munkahelyén hamar elfogadták, nő létére be tudott illeszkedni a férfi nőgyógyászok közé. 1960-ban tett nőgyógyász szakvizsgát, egy évre rá született második fia. Összesen 21 évet töltött a klinikán, utána nyerte el a János Kórház szülész főorvosi posztját. Innen 12 év után ment nyugdíjba. Beszél a János Kórház szülészeti osztályainak történetéről. (44:04) A rendszerváltoztatással nem foglalkozott. (44:56)