Az interjúalany beszél a világháborús bombázásokról, az üllői úti olajfinomító talála után esőként eső olajról, valamint arról, hogy édesapja miként mentett meg egy zsidó kislányt a német katonák elől (0:28). Szól arról, hogy Nyugatra menetelük közben hogyan választották szét apjától, és hogyan lőtték le a nyilasok két ismerősét (4:30), valamint arról, hogy Ausztriában hogyan találkoztak újra amerikai hadifogságban lévő édesapjukkal (6:14). Beszél zsidó ismerősei bújtatásáról (8:16), majd arról, hogyan tanult drogistának a háború után (11:20). Szól a Rákosi-rendszer terrorjáról, a szemben lakó főorvos fiának elviteléről (13:00), majd arról, hogy jelentésátadás közben hogyan tartóztatták le férjét (14:35). Férjéről nem tudott semmit, így Budapesten hosszas próbálkozások után bejutott a Fő utcába érdeklődni (18:12). Egy hatalommániás hadbírósági hadnagy irodájába vitték (19:50). Egy megalázó beszélgetés után engedélyeztek neki 10 percet a beszélőn (23:32). Szól arról, hogy a D-tisztek megkeresték, hogy írja alá a válását, és cserébe elhelyezkedést és sok pénzt kap, de nem írta alá(25:05). Elmondja, hogy sok vesződség után könyvelőként tudott elhelyezkedni, ahol az igazgató nagyon jó ember volt, még ebédelni is befizette, mert sejtette, hogy a férje börönben ülhet (27:28). Azt is elmondja, hogy férje régi barátai már nem ismerték meg az utcán, csak miután a férjét kiengedték (28:32). Szól arról is, hogy a férje úgy halt meg, hogy semmit nem mondott a börtönről, valamint arról, hogy a másik négy hasonló sorsú asszony mind aláírta a válást (30:05). Végül a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről és lakáshelyzetéről szól (32:50).

Az interjúalany beszél családjáról (1:06), arról, hogy édesapja harcolt a második világháborúban, és 1945-ben kivégezték (4:05), özvegyen maradt édesanyjáról (5:25), tanulmányairól (6:07), a második világháborúval kapcsolatos emlékeiről (6:56), a háború utáni helyzetről, zabrálásról, volt csendőr nagybátyja letartóztatásáról, nagyapjának egy fához történő kikötözéséről (9:13), a kiskunfélegyházi Constantinumba való bekerüléséről (14:28), további tanulmányairól (16:14), a tanítóképző elvégzése utáni munkájáról, az osztályok összevonásáról, a pedagógusi szakmáról, a tanyasi diákok felemelkedési lehetőségeiről (23:30), a vallásgyakorlás nehézségeiről (29:39), a kulákok üldözéséről (31:42), a politika beleszólásáról az emberek életébe (34:14), arról, hogy meghurcolták a családot, mert részt szerettek volna venni a lakiteleki találkozón (35:56), és arról, hogy csalódott a rendszerváltoztatásban (37:37).

0:00 családi háttér, mesél a mindennapi életről 3:51 mesél az általános iskolai évekről 9:33 felidézi háborús emlékeit, a helyieknek csak egy áldozata volt a háború alatt 12:24 a világháború után nehéz volt az élet, az oroszok rekvirálták az élelmiszert 15:42 1956-ban nem történt a faluban semmi különös, a kulákokat viszont elvitték 17:20 a gabonakutató intézetnél dolgozott, a férje pedig a TSZ-nél